Több szempontból is rendhagyó tanévnyitón vehettek részt a meghívottak és az érdeklődők augusztus 30-án a kecskeméti református templomban. A zsinati ciklus lezárultával az összegzés és a hálaadás gondolatai voltak a meghatározók, ugyanakkor új kezdetet is jelent az idei alkalom: immár a Kárpát-medencei és magyarországi iskolák egy, közös rendezvényen kezdhették meg a tanévet. Az ünnepség részeként idén is átadták a Makkai Sándor-díjakat, és az őszi tisztújítás miatt rendhagyó módon az Imre Sándor-díjat is.

Először a házigazda gyülekezet képviseletében Varga Nándor köszöntötte a megjelenteket, majd a 25. zsoltár verseinek éneklése után Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke hirdette Isten igéjét a Zsidókhoz írt levél 9. részének válogatott versei alapján.
„Vannak dolgok, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az Isten népe bármihez hozzákezdjen. Ilyen az istentisztelet is: az anyaszentegyház életének szíve, központja, lényege. De ilyen a frigyláda is, az Isten és az ember szövetségének megjelenítője. Ezt a szövetséget testesítik meg a ládában őrzött tárgyak: a mannával telt edény, Áron kihajtott vesszeje és a szövetség táblái. Ha ezek a nélkülözhetetlen dolgok megvannak, Isten népe számára sok minden egyszerűbbé válik. Annak, hogy egyház vagyunk, hogy egyházi intézményeink vannak, csupán egyetlen előfeltétele van, de számosan vannak következményei. Az egyetlen feltétel az, hogy választ adjunk a kérdésre: „Én az Úr, a te Istened vagyok..." – kell ez neked? Mert ha kell, ennek vannak következményei. Akkor mindaz, ami a kőtáblákon ezután következik – természetessé, belső törvénnyé válik."

Bölcskei Gusztáv végül Révész Imre püspöki székfoglalójából idézett. A hitvallásos iskola, a hitvallásos bizonyságtétel elengedhetetlen fontosságáról szóltak a nagy előd szavai – szembeállítva azt a szakmailag akár kiváló, de a hitbéli bizonytalanság miatt lényegében céltalan, Krisztus népe ellenségeinek kiszolgáltatott embertömeget képző világias oktatás veszélyeivel.
Az áldásvételt követően az ünnepségnek otthont adó gyülekezet és az idén 450 éves jubileumát ünneplő Kecskeméti Református Kollégium nevében köszöntötte a résztvevőket Varga Nándor. Felidézte az ötödfélszáz éves iskola történetének fontosabb állomásait – a majd' háromszáz főt foglalkoztató iskolarendszer kiépülését, az ezt követő történelmi csapásokat, és a rendszerváltozást követő újjászületést. A megjelentek szíves figyelmébe ajánlotta a nevezetes alkalomra megjelentetett, a közös történelmet személyes visszaemlékezések mozaikján keresztül bemutató jubileumi kiadványt, melyet a testvérintézmények ajándékként meg is kaptak. „Mindeddig megsegített minket az Úr."
Ezt követően a Kecskeméti Református Általános Iskola kórusának előadásában Gárdonyi Zoltán: Ki Istenének átad mindent című kórusművét hallgathatták meg a résztvevők.
„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az Eget és a Földet" – kezdte köszöntőjét Huszár Pál főgondnok, a Zsinat világi elnöke. Ennek a tanévnek is meglesznek a maga kihívásai, mondta, de nyilvánvalóan jelentős tudásbeli, neveltségbeli gyarapodást is hoz majd. Krisztus Urunk tálentomokról szóló példázata a sáfárkodás felelősségére irányítja figyelmünket: igen nemes tanári, nevelői feladat annak felismerése, hogy neveltjeink mire kaptak tálentumot. A Pápai Református Kollégium diákjai naponta találkoznak a mondattal a lépcsőfordulóban: „A tehetség nem érdem, ajándék: de kötelez". Kötelez a becsületes munkára, tisztességes tanulásra, igényességre. De nem csak a tehetség jár felelősséggel – a megszerzett tudás esetében sem közömbös, mihez kezdünk vele. „A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt." Azért van szükség református iskolákra napjainkban is, mert ezek neveltségben többet kínálnak, többet nyújtanak, és többet adhatnak – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a dunántúli főgondnok a 2014-15-ös tanévet.
A kormány részéről Czunyiné Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár asszony köszöntötte a megjelenteket. „Szükség van a református köznevelésre, hiszen minden esztendőben ad elég gyermeket az Úristen, hogy ezekben az intézményekben megkezdődhessen az a munka, melynek során a tudást, és a tudáshoz való hitvallásos viszonyt is megkaphatják a tanulók."

Magyarságtudatra, nemzettudatra, a tudás tiszteletére nevelnek itt, hangsúlyozta. Már önmagában a tény, hogy istentisztelet keretében kezdjük a tanévet, annyit jelent: tudunk kérni, áldást kérni a következő év munkájára. De istentisztelettel is zárjuk: mert hálát adni is tudunk, tudjuk: az eredményeket nem tulajdoníthatjuk a saját érdemünknek. Ezek azok az alapvetések, melyek mentén a kormányzat 25 év után a rendszer átalakítása mellett döntött, maga a „köznevelés" szó bevezetése is ezeket a szándékokat tükrözi. Őrállók, határon kívül, de határon belül is az egyházi, és református iskolák. Megtalálták a helyüket az elmúlt 25 évben, és most irányt tudnak mutatni – zárta le gondolatait, Isten áldását kérve az államtitkár.

Dr. Váradi Ferenc beszámolóját a Magyarországi Református Egyház hivatalos honlapján, a www. reformatus.hu oldalon olvashatják teljes terjedelmében. 

Forrás: reformatus.hu