Pipő tovább álmodik

„Pipő mindig..." „Pipő soha..." - a mostohatestvérek árulkodása és szeretett édesapja hiánya elől egy nagy tölgyfa ad menedéket Hamupipőnek. Bizony, ő nem Pipőke, annál komolyabb már. Álma egy herceg, akivel lehet reggeli helyett sétálni, ebéd helyett reggelizni, este pedig csak nézni a csillagokat, és hallgatni egymást. De vajon elfogadja-e Pipő a segítséget vágyai beteljesüléséhez, ha az nem úgy érkezik, ahogy várja?

Megtanít bizakodni
Kacagó nézőtér előtt, vagyis osztatlan sikert aratva mutatta be Budapesten a pécsi Bóbita Bábszínház új bábjátékát, a Hamupipőt.
A Grimm klasszikusán alapuló feldolgozást ezúttal a jó tündér szemszögéből ismerhette meg a közelmúltban a Klebelsberg Kultúrkúria gyermekközönsége. A szellemes forgatókönyv szerint Hamupipőnek is otthon kell lennie éjfélre - és nem csak az ismert okok miatt. Bizony, mindenkinek lehet egy jóakarója, aki időnként szelíden noszogat, máskor vigasztal, hiszen tudja, amit mi remélni sem merünk: a dolgok igenis jól alakulnak.

Egerek és galambok
A darab címszerepét Borbiró Judit játssza, aki szeptember óta tagja a pécsi bábszínháznak. Jutti református, sokaknak ismerős lehet a REFISZ-ből (Református Fiatalok Szövetsége), a Találkozási Pont Református Gyülekezetből vagy a Sófár Református Dicsőítő Iskolából. Régi vágya teljesült, hiszen napjai legnagyobb részét a bábozás teszi ki. Vajon neki ki segített álma megvalósításában? - többek között erről kérdeztük a budapesti premier után.

A Hamupipőkét minden gyermek ismeri, Te is gyermekként találkozhattál vele. Mit ad Neked ez a feldolgozás, amelyben a jó tündér szemszögéből látjuk az eseményeket? Egyáltalán, eljátszva ezt a történetet kaptál valami újat ahhoz képest, mint amikor "csak" hallgatója voltál ennek a mesének?

Ez a mese már negyedik formájában köszön vissza az életemben. Anyukám sokat vetített az öcsémnek és nekem a gyerekszobánk ajtajára. Nagyon szerettem a Hamupipőke diát! Az eredeti mese később Disney-feldolgozásban érkezett el hozzám, egyébként a gyerekek többsége ezt ismeri. A Bóbitával szoktunk egy programot vinni szerte az országban, ennek a címe Kalandjátékok, és a lényege, hogy a gyerkőcöknek különböző játékos-ügyességi feladatokat kell végrehajtaniuk. Bármilyen meglepő, a Hamupipőke állomást szoktam vinni, ahol a picik nagyobb fagyöngyöket válogatnak, a nagyobbak betűkockákból rakhatják ki a mese szereplőit. Amikor kérdezgetem őket, hogy kik segítenek Hamupipőkének a munkában, rendszerint az egereket említik a gyerekek. Ez, ugye, a Disney-verzióban van így, míg az eredetiben galambok a segítők. De bármit mondjanak is, nagyon édesek, és valójában ez nem is lényeges, csak különös, hogy ki min nő fel... Egyébként, én is igen-igen kedvelem a Disney meséket...

Amikor megszólal a Hang
A negyedik találkozás a Bóbita Pipője volt. Itt Hamupipő egy kedves, álmodozó, kicsit passzív, de abszolút szerethető figura, aki próbál küzdeni. Küzd apja hiánya ellen, a mostohák kiközösítése ellen, önmagával, saját vágyaival, feladataival. A küzdelme mindenki számára példa. Nekem is, hiszen sokszor vagyok én is úgy a dolgokkal, hogy először elkeseredem, aztán amikor felnézek, mert hallom „A Hangot", akkor merek tenni, lépni, változtatni, akárcsak Pipő. Az pedig, hogy a Tündér az előadásunkban nem egy jóságos tündér keresztanya, szerintem nagyon aktualizált tündérkép - ahogy Isten sem a templomokba bezárt, vasárnap 9 és 11 között rendelő szakállas valaki -, amire igenis szükség van. Persze, szigorúan a klasszikusok mellett.

Humorral bevetésen
A darab egyik tanulsága számomra, hogy ha elsőre, vagy akár másodikra sem sikerül valami, attól még az álmok valóra válhatnak. Azzal, hogy a társulat tagja vagy, a Te álmod is megvalósulni látszik...

Az a fura, hogy ahogy Pipő bajlódik a herceggel, én is úgy bajlódtam a bábszínházzal. Tudtam, hogy ezt szeretném, tettem is erre lépéseket, „elmentem a bálba", de visszautasításokat kaptam, hiszen mindenhol biztattak ugyan, de sehol nem volt rám szükség. Első körben így volt ez Pécsett is. Most mégis ott vagyok. Nem hinném, hogy véletlenül... A Tündér segíteni akar, ezért álruhába bújik, mindent megtesz, ami tőle telik, így egyre közelebb kerül Pipőhöz, megszeretik egymást. Isten is ilyen: önzetlen, nagylelkű, aki közel akar kerülni hozzám, hozzánk, és ezért mindent bevet - a humort is, ahogy a darabban a Tündér is. Ha valamit a „fejébe vesz", eltervez, és mi figyelünk rá, nyitottak, tettre készek és türelmesek vagyunk, az álmaink beteljesülésének kockázata igen nagy eséllyel fennforog.

Hogy ne legyünk mostohák...
Mire taníthatja még ez a darab a gyerekeket szerinted?

A küzdelem és a nyitottság fontosságán kívül az elfogadásra, a megbocsátásra. Ha nem akarjuk, hogy kiközösítsenek és bántsanak bennünket, ahogy Pipőt, talán úgy kezdhetjük el, hogy mi sem bántunk mást, hiszen nem akarunk olyanok lenni, mint a mostohák... Ezen kívül a darab végén igen enyhe a „rosszak büntetése". Pipő nem haragszik, nem is igen tud szerintem, bármit tettek is vele, és csupán Uralkodó (hogy ki ő, az előadáson kiderül - a szerk.) rosszalkodik velük egy kicsit. Van tiszta lap, lehet újat kezdeni, mert ha van megbocsátás, van esély!

„Kinevetem magam"
Mennyire tudsz azonosulni Hamupipővel?

Az azonosulás kérdése már színházfilozófiai kérdés. Így maradjunk annyiban, hogy kicsiként és néha még most is azt érzem vagy csak képzelem, hogy nem kedvelnek, hogy nem nekem való ez a világ. Hajlamos vagyok először elkeseredni, de aztán kinevetem magam, álmodozom inkább tovább és igyekszem megtenni, „amit a szívem diktál" (ezekkel a szavakkal küldi el a bálba harmadjára a már önmagát megmutató tündér - a szerk.).

A Hamupipő című bábelőadást Budapesten legközelebb október 20-án, vasárnap délelőtt 10 órakor tekinthetik meg a Vigyázó Sándor Művelődési Házban.

Jakus Ágnes