Százéves álom

Felszentelték a svábhegyi református gyülekezet templomát. Szombaton a gyülekezet és vendégei együtt adtak hálát azért, hogy e nemzedék befejezhette a munkát, amit több generációval ezelőtt terveztek el, és ami már többször meghiúsulni látszott. A két világégés, a gyülekezet szétszóratása és csőtörések, beázások sora sem tudta meggátolni azt, hogy a száz évig hajléktalan gyülekezet otthont kapjon.

Küzdelmes kezdetek
Tízéves építkezés után több mint százéves álma vált valóra a svábhegyi reformátusoknak a hétvégén, amikor felszentelték templomukat. 1888-ból származik az első adat a gyülekezetről, melyet Andrew Moody skót misszionárius kezdett szervezni.
A folyamatosan erősödő közösség már kétszer is összegyűjtötte a templomépítésre szánt összeget, ám a világháborúkban ez mindkétszer elveszett. A hatvanas évektől szinte eltűnt a gyülekezet, szolgáló lelkész és helyszín híján. A budahegyvidéki gyülekezet beosztott lelkészét, Berta Zsoltot maguk a hívek keresték meg, hogy a Svábhegyen is érdemes gyülekezetépítő munkába fogni. A kilencvenes években újjászerveződő gyülekezet iskolai tornateremben vagy a közeli katolikus plébánia picike hittantermében éveket vészelt át, mígnem a hívek elkezdtek aláírást gyűjteni azért, hogy telket kapjon az egyház, ahová építhetnének. Tették ezt sokkal inkább az Istenbe vetett bizalom, mintsem a szükséges pénz birtokában, ahogy arról gondnok asszony, Koncz Kornélia beszámolt.

Imára kulcsolódó kupola
Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke Máté evangéliuma alapján hirdette az igét: „Ha ketten közületek egy akaraton lesznek minden dolog felől, amelyet kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám, mert ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
– A templom titka, hogy Isten Szentlelke által újra és újra egybegyűjt az egy akarat csodájának megtapasztalására – fogalmazott a dunamelléki püspök. Szabó István elmondta, számára az a legizgalmasabb pillanat a templomépítéseknél az, amikor bezárul a templom kupolája és összeér a tető, összekulcsolódik, mint két imára kulcsolt kéz. A templom ilyen értelemben is az imádság háza. Ezzel az összekulcsolódással épül nem csak a templom, de a gyülekezet is. 

Ízig-vérig református
Pokorny Zoltán tizenkettedik kerületi polgármester köszöntőjében elmondta, gimnáziumi tanulmányaiból úgy emlékszik, a jó református templomban egyszerű fehérre meszeltek a falak – ám itt még vakolat sincsen.
– Ízig-vérig református, és nem akar másnak látszani, mint ami – fogalmazott a polgármester. A gyülekezet tagjaként részt vett az ünnepi istentiszteleten Orbán Viktor miniszterelnök is. 

Kiállítás és könyvbemutató
Az ünnepi alkalomra elkészült Berecz Ágnesnek a gyülekezet történetéről írott könyve, mely a Hegyvidéki Históriák sorozat legújabb darabjaként jelent meg. A kötet hivatalos bemutatója november 10-én lesz. Az altemplomban pedig gyülekezettörténeti fotókiállítást rendezett a gyülekezet.

 
Nem tudtuk, de nem véletlen
A gyülekezet lelkipásztora portálunk érdeklődésére elmondta, az elmúlt tizennyolc évnek akár az is lehetne a mottója: nem tudtuk. 
– Nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk, hogy lesznek-e, akik jönnek, lesz-e ennek jövője vagy sem. De azzal a nyitottsággal kezdtük el a munkát tizennyolc évvel ezelőtt, hogy majd meglátjuk. És szó szerint megláttuk. Megláttuk Isten hatalmát, szeretetét, ma már látható a templom is. A másik mottó lehetne a "nem tudtuk" mellett a "nem véletlen", hiszen a gyülekezet történetében annyi helyen fedezhető fel az isteni akarat – fogalmazott Berta Zsolt. A lelkipásztor elmondta, ugyan nem rejthető el a hegyen épített város, a svábhegyi mégsem lesz Budapest egyik központi temploma, már csak elhelyezkedése miatt sem, ám ez egyúttal reménység arra, hogy megmaradhat olyan családias, nyitott, befogadó közösségnek, amilyen.

Pete Violetta
Fotók: Kalocsai Richárd, Peterdi Márton
A videót Pete Violetta és Peterdi Márton készítette.