Szeptember utolsó hétvégéjén keltünk útra Kárpátalja irányába, hogy a beregszászi Kálvin szakkollégium, diákszálló fűtésére összegyűlt céladományokat kézbesítsük.

A nyolcfős delegáció átlag életkora ugyan hatvan év feletti volt, de a csapat korát meghazudtoló lelkesedéssel, lendülettel indult útnak. A budai gyülekezetben erre a célra ajánlottuk fel a nyáron nyitva tartott templomunk célpersely adományát és szeptemberben céladakozást is hirdettünk. Három vasárnapon volt kint a célpersely, ahova a hívek elhelyezhették céladományaikat, de név szerint is adakozhattak. Hála volt a szívünkben, hogy a Presbiteri Szövetségen, a parókia portálon, a Reformátusok Lapjában megjelent felhívásra több megkeresés és felajánlás érkezett hozzánk, így az érdligeti, a pasaréti, a kulcs-rácalmási gyülekezetek mellett a budapesti teológia diákja is fogadtak örökbe kárpátaljai radiátort.

A hosszú úttól kicsit elcsigázva, de örömmel adtuk át még péntek este az eddig befolyt összegegeket, természetbeni adományokat, többek között egy pasatéti család által küldött igazi radiátort is! Az intézmény lelkésze Maksai Attila és gazdasági igazgatója Krémer István fogadtak minket és vezettek végig bennünket a diákszálló szobáin, termein.

Örömmel láthattuk használatban a budai Asszonykör által maradék fonalakból készített ágytakarókat, melyek nem csak a szoba szépítésének szolgálatát látják el, hanem a hideg téli napokban melegítőként is szolgáltak. Most is vittünk magunkkal hét takarót, hogy a szobák tovább szépüljenek. Az adományokat hálás szívvel köszönik. A gazdasági igazgató tájékoztatása szerint a most átadott összeg felhasználásával várhatóan a legszükségesebb felújítási munkákat el tudják végezni, a szobákban a radiátorok cseréje reménység szerint egy hónapon belül meg tud történni. Értesítéssel lesznek, ha elkészültek a felújításokkal.

Szombat reggel 8 órakor a református templomban istentiszteleten vettünk részt, majd dr Berghauer Sándor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanszékvezető tanára volt az idegenvezetőnk, hogy a város főbb nevezetességeit megtekintsük. Találkoztunk Horkay László nyugalmazott püspök úrral és feleségével is, hogy a nagydobronyi líceum gyermekinek szánt kenyérpénzt átadjuk. Ha Isten éltet minket, akkor 2014-ben a budai misszió és diakónia közös kiemelt támogatottja a nagydobronyi líceum lesz. Rövid időre találkozhattunk Vári Fábián László József Attila díjas költővel, aki a Balassi kardnak is birtokosa, aki már vendégünk volt másfél éve a budai gyülekezetben, amikor a nagykőrösi diákszínpadosok a verseiből készült összeállítást nálunk is bemutatták Debreczeni Tibor tanár úr vezetésével. Így látható, hogy milyen sok szálon is kapcsolódunk egymáshoz, épülnek, szövődnek a Szeretetszálak határok nélkül!

Rózsika néni és Erzsike ebéd-költeményének elfogyasztása után, megköszönve a szíves vendéglátást, búcsút vettünk egymástól, már útra is keltünk, hogy utunkat folytatva estére Nyírbátorba érkezzünk.

Ez a vidék nagyon gazdag értékes műemlékekben, ezért út közben, kisebb kitérővel több itteni nevezetességet is megtekintettünk. Tákos, Csaroda, Sonkád, Túristványdi festett templomai, a szatmárcsekei kopjafás temető, Kölcsey emlékhelyével, a túristvándi vízimalom, mind-mind egy-egy gyöngyszemei a magyar kultúrának. A műkincsek megtekintése közben azonban több alkalommal megtapasztaltuk, hogy a minket fogadókkal egy közös test tagjai, ugyanannak a követői, így testvérek vagyunk a Krisztusban. Este Nyírbátorban találkozhattunk Tárnok Annával, hiszen a szülei ebben a gyülekezetben szolgálnak.

A vasárnap délelőtti istentisztelet után Anna édesapja vezetett bennünket körbe a csodálatos református templomban. Ebéd után indultunk is, hiszen vasárnap délutánra még terveink voltak. Elmentünk Kállósemjénbe, ahol a kis református templom megtekintése után a tiszteletes asszony segítségével a Kállay család kápolnáját és kriptáját is meglátogathattuk, ahol Kállay Miklós miniszterelnök hamvai is nyugszanak.

Ezt követően utolsó állomásunk Vaján volt. Itt a délutáni istentiszteletre éppen odaértünk, majd a gyülekezettel való ismerkedés után megtekintettük a Vajáról készült filmet és a vajai vármúzeumba is elmentünk. Külön kedves élmény volt, hogy kiderült, egyik gyülekezetünkhöz kötődő idős testvérünk ide valósi, akit a vajaiak nagy szeretettel emlegettek.

Út közben hazafelé Őrben álltunk meg, de már csak azért, hogy jó minőségű, remek magyar termékeket vásároljunk az őstermelőktől, melyeknek íze még sokáig emlékezetet majd minket a Beregben együtt töltött szép napokra.

Isten gazdagon megajándékozott bennünket ezen a két és fél napon. Megtapasztalhattuk, hogy velünk volt út közben, vezetett, irányított bennünket. Szinte végig csodálatos napsütésben utazhattunk, volt, hogy nagyokat nevettünk, de végig éreztük, hogy Valaki vezeti lépteinket, utunkat, hogy az általunk tervezettnél sokkal jobb, még tartalmasabb legyen, így boldog örömmel állapíthattuk meg, hogy a nyolc személyes buszban igazán végig kilencen voltunk jelen.

Ahogy az igében is olvashatjuk: "Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr…" (Mózes ötödik könyve, 8. rész, 2. vers - részlet)

Az Ő segítségével nem csak a szép épületeket ismerhettük meg, de ismeretségeket köthettünk eddig számunkra ismeretlen emberekkel, akik a hitben testvéreink. Ezért, ha lehet még hálásabbak vagyunk!

Megfáradtan, de hálával és örömmel a szívünkben érkeztünk haza vasárnap késő este, de még sokáig hordjuk a szívünkben ennek két napnak áldásait, szépségeit, megtapasztalásait!

És hogy ezzel talán nem csak mi voltunk így, legyen itt a beregszászi gazdasági igazgató kedves levele, amivel megköszönte a látogatásunkat, az adományokat: „Jó volt megismerni benneteket, örömteli érzések öntik el a szívemet, mikor rátok gondolok. Mikor itt voltatok szó esett a csoportotok átlag életkoráról... szerintem, akik ilyen örömteli, csillogó tekintettel tudnak nézni, azok nem öregedtek meg. Én lelki szemeimmel mindnyájatokat fiatalnak láttalak. Ami mindenható Istenünk áldása legyen mindenkor rajtatok és a budai gyülekezettel. Sok szeretettel és tisztelettel: Krémer István”

Mi is ezt az áldást kívánjuk mindazon gyülekezeteknek, ahol a kirándulásunk során megfordultunk, Az Ő jelenléte és áldása legyen és maradjon mindannyiunkkal!

SDG!

A kiránduló csoport tagjai:

Barabásné Ági, Bán Joli, Csenki Zsuzsa, Faragó Noémi, Kéry Bence, Kormos Sándor, Kormos Eliz és Kurkó Csaba

Fotók: itt.