Elfogadni
Ünnepi istentisztelettel és szeretetvendégséggel ünnepelte új templombelsőjének megáldását a Verőcei Református Gyülekezet. Az alkalmon Szabó István dunamelléki püspök hirdette az Igét a Máté evangéliuma 26. fejezetének 47-56. versei alapján. A Jézus elfogásáról szóló igerész alapján a püspök arról beszélt, hogy mi, emberek Krisztus áldozatának elfogadásával leszünk képesek új életet élni.
– Elfogadni. Ez az életünk legnehezebb mozdulata. Ebben a történetben mindenki sürög-forog. Júdás is kitalált valamit, Péter is, a többi tanítvány is, a főpapok is kitalálnak valamit. Mindenki kitalál valamit, mindenki tervez valamit. Csak egyszer kellene igazán és teljesen elfogadni Istennek ezt az érettünk való áldozatát, ahol minden megfordul, ahol minden megváltozik. Ahonnan elkezd kitisztulni az élet, és az igen elkezd igen lenni, és a nem elkezd nem lenni. A szeretet elkezd szeretet lenni és az ember elkezd Isten boldog gyermeke lenni. Azt kívánom tiszta szívemből, hogy ebben a templomban, itt, Verőcén mindig erről szóljon az Ige, erre emlékeztessen, erre hívjon, és mindannyiunkat ebben erősítsen, boldog és hálás életigyekezetben.
 

Hála a befogadásért
Nyolc évvel ezelőtt kezdett el gyűjteni a gyülekezet azért, hogy a templombelső megújulhasson. 2013 májusától decemberig tartottak a munkálatok, melyek során a teljes belső vakolatot, az elektromos rendszert, a karzatokat, a szószék- és karzatfeljárókat és az összes padot kicserélték. A mennyezet új deszkaborítást kapott és a padlózatot süttői márvánnyal borították. A munkálatoknak csak a legszükségesebb részét végezték szakemberek, a gyülekezeti tagok és a Tiszta Forrás Alapítvány ellátottjai saját munkájukkal támogatták a felújítást. Kovács Ferenc is a Református Hajléktalanmissziónak köszönheti, hogy új életet kezdhetett, ezért örömmel vett részt a munkálatokban, akár festésről, malterozásról, vagy a régi vakolat leveréséről volt szó.
– Hitetlen voltam, az Úristennel abszolút semmilyen kapcsolatom nem volt. Ha néha emlegettem, akkor is csak szidtam Őt. Elég mélyen megjártam a poklot: börtön, lopások, rablások és még sorolhatnám. Amikor a mélyponton voltam, bekerültem kórházba, és ott egy nővér beszélt nekem az Úristenről és az Úr Jézusról. Engem a nővér érdekelt, de az Úr Jézus mint megváltó abszolút nem. De Isten mindig tudja, kit hogyan kell megfogni. Ezzel a nővérrel elmentem a Tiszta Forrás Alapítványhoz, ahol elkezdődött bennem dolgozni valami, amit korábban soha nem éreztem. Elkezdtem figyelni az Úr Jézusra, elkezdtem figyelni az igehirdetésekre. Egyik hajnalban a Városligetben, ahogy kocogtam magányosan, elkezdtem átgondolni az életemet, hogy milyen aljas voltam. Szembesültem önmagammal, a cselekedeteimmel, a bűneimmel, és akkor elsírtam magam. Utána tudatosan jártam istentiszteletekre, odafigyeltem az Igére. Hajléktalan voltam. Az egyik igehirdetésen Márkus Gábor tiszteletes mondta, hogy az Úristen mindent megad annak, aki hisz Őbenne, aki hittel kéri. Ez most hihetetlennek tűnik, de hajléktalanból ma családos, önálló lakással rendelkező egyén vagyok, és mindezt az Úristentől kaptam – meséli Ferenc, aki elmondja, sokat jelentett számára az is, hogy itt, Verőcén szerető közösség vette körül.
– Egy kivert kutyát ha befogadnak valahova, az olyan hálás tud lenni, hogy utána nem lehet elkergetni. A verőcei gyülekezetben elfogadják az embert úgy ahogy van. Itt érezni lehet az Úristen jelenlétét – mondja Ferenc.

Isten felé vezet
– Ez igen kis közösség, de annál lelkesebbek a tagjai – meséli Szegedi Zsoltné. A gyülekezet presbitere elmondja, míg korábban főleg idősebb tagok jártak a gyülekezetbe, mára egyre több fiatal vesz részt a közösség életében.
– Nagyon sok a beköltöző fiatal Verőcére, és is be tudnak kapcsolódni hozzánk, ami a további épülésünket segítheti. Mi is az elöregedő gyülekezetek nehézségeivel küzdöttünk, de a fiatalok egy kicsit megpezsdítették az életünket.
Szegedi Zsoltné számára az is nagy örömet jelent, hogy egyre több megújuló életet láthat az ide érkező hajléktalanok között.
– Nagyon sok segítséget kaptunk tőlük, nemcsak a templomépítésnél hanem bármilyen más munkában, például az iskola, óvoda és bölcsőde körül is. Bármikor megkereshettük őket tiszteletes úron keresztül. Mindenkiben van először félsz, de aztán amikor megismeri közelebbről az egyes embereket, akkor ez a félelem elmúlik és segítő akarat lesz belőle. Akik látják az itteni közösség összefogását, érzik és megtapasztalják a szeretetet, azokat ez Isten és Jézus felé fordítja, és így könnyebben hitre térhetnek.

Csodák sorozata
A verőcei felújítás története azért is különleges, mert példátlan összefogás jellemezte a szükséges összeg előteremtését. Bár a gyülekezet már nyolc évvel ezelőtt gyűjtést kezdeményezett, az építkezés alatt kiderült, volt valaki, aki már sokkal régebb óta elkezdett félretenni a verőcei templom számára.
Herpay Tibor augusztusban küldött levelet a gyülekezet lelkipásztorának, amelyben leírta részletesen, hogy őt 1951-ben Budapestről kitelepítették Békés megye csücskébe két gyermekével, feleségével. 1954-ben, amikor már szabadabban mozoghatott, mivel emlékezett arra, milyen szép hely Verőce, megpróbált itt fedelet keresni a családjának, hogy közelebb legyenek a fővároshoz. Eljött a faluba és jó szokásához híven az első útja 1954-ben a református templomba, egy istentiszteletre vezette. Istentisztelet után keresett magának helyet a faluban, és az egyik asszony megkérdezte, volt-e templomban. Amikor elmondta, hogy a református templomban volt, akkor azt mondták, befogadják. Herpay Tibor ekkor úgy vette, szó szerint a verőcei Isten-házának köszönheti, hogy jobb helyzetbe került az élete. Mert itt megoldódott a családjának a dolga, talált új állást és újra visszakerült Budapestre. Ekkor kezdett el gyűjteni a templom számára. Az idén száz éves Tibor bácsi elárulta, még tinédzser korában kapott olyan lelki útravalót egykori lelkészétől, aminek köszönhetően ilyen szép kort élt meg.
– 16 éves koromban Sós Béla fiatal lelkipásztor hívta fel a figyelmemet a következőkre: ne azzal foglalkozzatok, hogy az életeteket úgy intézitek, ahogy akarjátok, ilyen tervekkel, olyan tervekkel. Mert a földi életben semmi nem történik véletlenül. Ha valamit elképzelsz, hogy megcsinálod, vallásos vagy, eljársz a templomba, kéred a Jóisten segítségét és nem sikerül, akkor ne szidd az Istent, hanem inkább köszönd meg Neki, mert előbb-utóbb minden kiderül, az is, mekkora marhaságot akartál csinálni. Végül azt mondta, hogy az összefüggéseket nézzük, mi miért történik az életünkben, és hogyha valami történik, ne szidjuk Istent, hanem abba az irányba próbáljuk alakítani az életünket, amerre Isten mutatja. Azt a hittételt vettem az érzésvilágom alapjául, hogy akit az Isten szeret, annak minden a javára szolgál. Ez volt az életem alapja, és ennek a kisugárzása volt minden, amit tettem. Egy mondatban összefoglalva egész életem az isteni vezérlések csodákat csodákra halmozó történések sorozata.

Isten ajándékai
– Amikor 1996-ban ide kerültem, már nem volt fűtés a templomban, a padok elkorhadt állapotban voltak, és alul a deszkaborítás a föld tetején egyre rosszabb szagot árasztott. Nyomorultul, régi eszközökkel volt levédve az egész épület, mindez indokolta, hogy a 21. századnak megfelelően végezzük el ezt a munkát – árulta el portálunk érdeklődésére a gyülekezet lelkipásztora. Márkus Gábor elmondta, a gyülekezet gyakorlatilag saját erőből, a gyülekezeti gyűjtésekből, adományokból és a vendégház bevételéből finanszírozta a XVIII. századi műemlék-templom felújítását, mivel pályázatokon nem tudtak indulni. Azzal, hogy az építéshez szükséges nyersanyagokat az egyházközség maga szerezte be és csak a szakmunkások munkadíját kellett kifizetniük, az összesen 60 millió forint értékű felújítást 23 millió forintból sikerült kivitelezni.
A gyűjtéshez nemcsak az egyháztagok, de a község önkormányzata is hozzájárult.
– Nagyon sok nehézség, nyomorúság van egyházunkon belül is. Isten különös ajándékaként kaptunk elhívást arra, hogy ez a gyülekezet megmutassa, hogyan lehet szeretettel, Krisztusra figyelve teljes egészében felújítani valamit. Nagyon sok ajándékunk volt, és időközben nagyon sokan segítettek. Több jele volt annak, hogy Isten előtt kedves a mi vállalkozásunk. Az egyik az orgonánk, amit ajándékba kaptunk Hollandiából, egy két manuálos, Johannus lábpedálos orgona. Csak el kellett hoznunk és be kellett állítanunk a helyére. A régi orgonakép megmaradt, ezért a műemlékvédelemnél nem kellett külön engedélyt kérnünk. Aztán a másik jel az volt, hogy azoknak, akik a hajléktalanmisszióból jöttek segíteni az építkezésben, templomfelújítás befejezését követő néhány héten belül kivétel nélkül mindegyiküknek bejelentett állása lett, el tudott költözni albérletbe és a helye felszabadult másoknak. Ez is Isten ajándéka.

Örökség az utódoknak
A lelkipásztor szerint az élő, iskolát, óvodát és bölcsődét fenntartó gyülekezetnek nincs más különlegessége, mint az, hogy Krisztusra figyelő közösség.
– Csak azt kívánom minden gyülekezetnek, hogy higgyük el, megéri Jézusra figyelni, mert megáldja. Ne egymásra, ne az emberi érdekekre, csak Krisztusra figyeljünk, mert annak van jövője. Nekünk a legnagyobb ajándékunk, hogy örökségként utódainkra hagyhatjuk ezt a hajlékot. Mi 220 év után újíthattuk fel, és reméljük, hogy mi is legalább 220 évre tudtuk felújítani az utókornak. Aki az örökkévalóságban hinni tud, annak egy ilyen munka mérhetetlen örömet ad, hogy a következő generációknak, az ifjúságnak talán más lesz az élete. Magyarországon sok nyomorúságos helyzetben lévő ember van, de aki szereti Jézust, annak az élete mégsem nyomorúságos, mert ereje lesz mindenhez. Még ha nehéz a helyzete, akkor is.

Dobó Márti