Több mint százan jelentkeztek a konferenciára, így kicsinek bizonyult a gyülekezeti terem a március 22-i rendezvényen. A helyi gimnázium fölajánlotta kollégiumának nagytermét, amelyet szombat reggel szinte be is töltöttek az összesereglett presbiterek.

Négyes tandem
A nyitó áhítatot Czeilinger Antal gyönki lelkipásztor tartotta Jónás könyve alapján. A nap központi témáját Harmathy András, az Egyházi Jövőkép Bizottság elnöke vezette be vetítettképes előadással. Már az első néhány kép szembesítette a presbitereket egy alapvető kérdéssel. Vajon az egyházat, a gyülekezeteket jelképezhetjük-e egy négyes tandem-kerékpáron egymás mögött, nekifeszülve egy irányba hajtó férfival, vagy inkább azzal, hogy egyetlen futballpályán tizenegy ember mind a saját szabályai szerint akar játszani? A szigetszentmiklósi gyülekezet példáján keresztül alátámasztotta a bibliai igét: „Akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van" (Lk 19,26). Hiszen ők a kemény időkben sem engedték elvenni lerombolt, elbontott templomuk helyét, és húsz éven belül két templomot is építettek.

Posta
Mivel a népmozgalmi és a szociológiai adatok szerint minden mutató lefelé mutat, a református egyház zsinata létrehozta a Jövőkép Bizottságát. Az elnök beszámolt a munka alapelveiről és az Érintés című füzetről. Az evangéliumokban olvasunk a vérfolyásos asszonyról, aki azután, hogy Jézust megérintette, Jézus szavára újra megtalálta az életét és „elbeszélte az egész nép előtt, hogy miként gyógyult meg azonnal." (Lk 8,47) Innen kapta a Bizottság vezérfonala az Érintés címet.
Harmathy András a gyülekezetet egy postához hasonlította: olyan közösség, akik együtt küldetésben vannak másokért, hogy kézbesítsék Isten üzenetét. Beszélt arról is, hogy a gyülekezet a dicséret és az igazság közössége legyen, ahol királyi papságként találkozik. Egyben a reménység közönsége is. A presbiterek szívére helyezte: „Szükség van határozott döntésekre és bátorságra. Szembe kell nézni azzal, mások hogyan látnak bennünket, és őszintén, de szeretettel elmondani, hogyan látunk mi másokat. A gyülekezet legyen a reménység közössége, ahol mindenki megtalálhatja azt a szolgálatot, mellyel a többieket gazdagíthatja, szeretetben, felelősséggel egymás iránt."

Tű és gerblye
Az előadást követően a felszólalások és kérdések következtek. Madocsai presbiter társunk elmondta gyülekezetének fejlődését és számos jó példát, bizonyítván: Istennek mindig lesz gyülekezete. Paksi testvérünk az kérdezte: Hogyan tud a Jövőkép Bizottság segíteni abban, hogy a gyülekezeteknek missziói szemlélete legyen? A válasz hasonlat: A bizottság ha kell tű (szúr és piszkál), ha kell gereblye (összegyűjt). Dunaszentgyörgyi vélemény: Jó gyakorlati ténykedésekről hallani, mert sokszor az a tapasztalat, hogy egyes egyházvezetők távol vannak a gyülekezetek hétköznapi problémáitól. Dunaföldvári kérdés: Hogyan lehetne a belülről építkezést fokozni? Válasz: lelki építkezéssel, a közösség ölelésével.

Zene
Ezt követően Birta Miklós gitár előadóművész tett bizonyságot a hitéről. Mint mondta: gyerekként és kamaszként a zenéhez menekült a gondok és félelmek elől, de kereste az igazi megnyugvást. Volt olyan zenetanára, aki gyülekezetbe hívta: „gyere közénk!" Végül megtalálta a békét, a helyét és feleségét is református gyülekezetben. Birta Miklós Stevie Wonder és Eric Clapton zenéjével kápráztatta el a jelenlevőket, a zeneszámokat saját feldolgozásban adta elő egy szál gitárral.

Délvidékről
Surányiné Réti Katalin, jelenleg nagydorogi, korábban szabadkai lelkész a szerbiai, délvidéki reformátusság helyzetét vázolta fel. Elmondása szerint a csekély számú reformátusság szétszórva él, istentiszteletre, illetve az egyéb egyházi alkalmakra sokat kell utazniuk. Mindössze két játszóház és egy óvoda működik abban a térségben és szükség lenne öregotthonra is. Beszámolt jó tapasztalatokról is: ha szükséges, önkéntes segítők szívesen szolgálnak Délvidéken. Hollandok házi gondozásra nővéreket képeztek ki. Az asszonyok csigatésztát készítenek és kézimunkákat, az ezekből származó bevételből nem csak diakóniára, de még külmisszió támogatására is jut. Surányiné Réti Katalin elmondta azt is: 2009. május 22-e, a Magyar Református Egyház egyesülése egy életre meghatározó élmény és öröm volt a Délvidéken élők számára. A magyar állampolgárság felvételének lehetőségét pedig a hazatéréshez való jognak tekintik.

Elvándorlás, munkahelyek, kiút
Végül megközelítettük a jövő kérdését is: ha embereket akarunk látni a templomainkban, akkor munkahelyet is létre kell hozni. Hiszen Tolna megyében az elvándorlás nagy probléma. A mi vidékünkön a mezőgazdasági termények feldolgozása, forgalmazása adhat kiutat. Ennek egyik, már a gyakorlatban is bevált formája a szociális szövetkezet. Hogy mi is ez és hogy működik, erről folytatott párbeszédet Marco de Leeuw van Weenen (az egyházmegye missziói munkatársa) és Tóth György nyugalmazott középiskolai igazgató, a „Völgység kincse" szociális szövetkezet elnöke. Megtudtuk, hogy a „szociális" kifejezés arra utal, hogy hátrányos helyzetű embereknek teremt munkalehetőséget, majd később a szövetkezeten belül szavazati jogot is. Önfoglalkoztatók, közösen teremtenek megélhetési forrást. A profit egy részét a vállalkozás fejlesztésére fordítják, másik részét szociális célokra fordítják. Tóth György meglátása szerint: „a gyülekezetek által alapított szociális szövetkezetek összefogásából sok problémát meg lehetne oldani, ami nem csak az egyének boldogulását, hanem a települések előbbre jutását is jelentené."

Mester Lajosné
presbiter (Szekszárd) 

A Jövőkép Bizottság munkájáról a Parókia portál is beszámolt korábban. Az Egy érintéssel az egészet című, Harmathy Andrással készült interjút itt olvashatják.