Harmathy András a VII. Kárpát-medencei Missziói és Diakóniai Konferencián tartott előadásában a Jövőkép Bizottság munkájáról és a gondokról beszélt. A szigetszentmiklósi lelkipásztor a családhoz hasonlította az egyházi életet.
– A család állandóan változik: születés, betegség, halál, újjászületés jellemzi, ugyanúgy, mint az egyház életét. Újra és újra alkalmazkodnunk kell a változó körülményekhez, ezt a fajta alkalmazkodást most jövőképnek nevezik az egyházban. A szó hátterében félelem és féltés áll, hiszen a jelenlegi egyházi élet nem tartható fenn. Amikor ezt mondom, nem feltétlenül óriási dolgokra gondolok, csak például egy nyugdíjhoz közeledő lelkészre, aki egy kis gyülekezetben szolgált évtizedeken át, és amilyen kicsi volt a gyülekezete, ugyanolyan kicsi lesz a nyugdíja is. A féltés beszél akkor is belőlünk, amikor megkérdezzük, hogy az egzisztencia, amit felépítünk, fenntartható-e? Meddig lesz még életképes?

A lelkipásztor előadásában arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyházi életet számos ellentmondás jellemzi, amit a világ nem ért.
– Az egyház a látható helyett a láthatatlanra néz. Emberek alkotják, de Jézus gyűjti, vezeti és formálja őket. A világban hivatott jelen lenni, de nem a világ módján. Az egyházi költségvetést nem a bevételeknél, hanem a kiadásnál kezdjük tervezni, a bevétel ehhez jön. Az egyház az élet teljességét élheti meg, hiszen ki másnak van meg az ígérete halálról és feltámadásról, mint nekünk. Az egyházról azonban csak a hit nyelvén lehet beszélni. A jövőkép a hitvallás kérdése lesz: milyennek ismerjük Istent és mit jelent számunkra Őt szolgálni.

Kihaló falvakról és fogyatkozó reformátusságról is szólt a bizottság vezetője, valamint a településeken maradt elhagyott templomokról, amelyekkel akkor is kezdeni kell valamit, ha már nem él ott senki, hiszen az épület az egyház tulajdona. A további problémákról szólva a következőket sorolta:
– Sajnos egyre többször előfordul, hogy az intézményeink mögött nincs gyülekezet. Van ugyan fizetése a lelkészeknek, de gyakran szolidaritás nélkül. Van zsinatunk, azonban tekintély és bizalom nélkül. A zsinat fényévekre van a gyülekezetek hétköznapi életétől. Az egyház hivatalos testületéről nem a dicséret hangján beszélnek, hanem idegenséggel és távolsággal, pedig ha nem bíznak az emberek a zsinatban, abból jó nem következhet. Van törvényes rendünk, de egyházfegyelem nélkül. Muszáj foglalkozni ezekkel a problémákkal. Gyakran éppen a nehézségek, a hiányok, a kudarcok vetnek fel fontos kérdéseket - tette hozzá.

A Jövőkép Bizottság hosszú listát kapott a zsinattól arról, hogy mely dolgok szorulnak változtatásra. A listán a liturgiától a spirituális megújuláson át a hitoktatás koncepciójáig, az állami függőség enyhítését csökkentő lehetőségek kidolgozásáig szinte az egész egyházi életet átfogó kérdések sorakoznak.
– A kérdés, hogy ki képes ezt megoldani és ezzel bármit kezdeni? A lista mindenkit érint, és fojtogató a sok-sok kérdés. A bizottság két sarokkövet választott ki, minden mást ehhez szeretnénk hozzáépíteni. A két sarokkő a misszió és a gyülekezet. A jelenlegi problémákat nem csupán racionalizálással, szervezeti változtatással kell megoldani, hanem misszióval. Nem bezárkózni, hanem nyitni kell. Akkor erős egy egyház, ha erősek a gyülekezetei, akármilyen intézményi háttér van is mögötte.

A bizottság eljutatott a gyülekezetekhez egy füzetet. Az Érintések című kiadványban arra kérték az egyházi közösségeket, hogy írjanak javaslatokat és gondolják végig a misszió kérdését a maguk helyzetére nézve.
– Nyilvánvaló, hogy nagy különbségek vannak egy budapesti és egy kis baranyai gyülekezet között. Két különböző helyen nem lehet ugyanazt tenni. Minden gyülekezetnek tudnia kell, hogy mi a küldetése, ezt nem a zsinatnak kell megmondania. Az Érintések füzet nem adatszolgáltatás, hanem szerettünk volna országos párbeszédet elindítani, melynek elsődleges frontja a gyülekezet. Ha maga a gyülekezet erősödik meg abban, hogy mit bízott rá Isten, akkor az egész egyház előre megy. Az a célunk, hogy bátorítsuk a gyülekezeteket, ők vannak a fronton és hirdetniük kell az evangéliumot. A folyamat a közösségről szól, annak a megéléséről, hogy összetartozunk, miközben fontos alkotórészei vagyunk az egész Kárpát-medencének.

Az előadás után a felvetődött problémákat kerekasztal-beszélgetésen vitatták meg, amelyen Harmathy András mellett Gál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese, Illés Dávid, a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese és Török Zoltán zalaegerszegi református lelkipásztor mondták el gondolataikat. A beszélgetést Dani Eszter református lelkipásztor moderálta. Az előadást, valamint a kerekasztal-beszélgetést az alábbi linkekre kattintva hallgathatják meg. 

Harmathy András előadását itt hallgathatja meg.

A kerekasztal beszélgetést itt hallgathatja meg.

Fotó: Füle Tamás