TESTKÖZELBŐL

SZÍVKÖZELBE

...avagy mi történt áldozócsütörtökön?

Első hallásra fájdalmasan hangzik az evangéliumnak ez a szava: Jézus eltávolodott tőlük és felvitetett a mennybe (Lk 24,50 ). Akiről az apostolok így beszélhettek: hallottuk, szemeinkkel láttuk, megfigyeltük, kezünkkel is megtapintottuk őt (1Jn 1,1), az most eltávolodott, láthatatlanná, érinthetetlenné lett. Nagy veszteség érte őket ezzel?
Ha az emberlétben a testi érzékelésnek, a látásnak, tapintásnak adjuk az első helyet, akkor valóban nagy veszteség érte őket. De ha fölibe emelkedünk ennek a primitív szemléletnek, akkor egyszerre nagy evangélium szólal meg az először idézett Igében. Ezt most így fogalmazzuk meg: áldozócsütörtök és még inkább pünkösd után Jézus testközelből szívközelbe került.
Földi életében sokszor megkínozta Jézust az az átélés, hogy jóllehet ott volt a tanítványok közvetlen közelségében, velük járt, szemük láttára cselekedte csodáit, fülük hallatára mondta az örömüzenetet, igazában nem hallották, nem értették azt, amit ő hozott e világba. Mostantól viszont ennek a boldog fordítottja történt: jóllehet többé nem volt velük test szerint Jézus, de Lelkét olyan erővel árasztotta reájuk, hogy most már nem csupán értették az evangéliumot, de cselekedni is tudták Jézus cselekedeteit. Betegeket gyógyítottak, démoni erők által megszállottakat józan emberi életre segítettek, a bűnbocsánatot olyan nagy erővel hirdették, hogy új életre szabadultak fel a bűn megkötözöttjei.
Talán még ez a szó is kevés, hogy testközelből szívközelbe kerültek. Ha lehet, még ennél is közelebb kerültek: " Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus- (Gal 2,20).
Tisztáznunk kell még ezt a kifejezést is: felvitetett a "mennybe-. Hol van ez a bizonyos "menny-? Rossz a kérdés, de erre a rossz kérdésre ezt a jó feleletet lehet adni: sehol nincs, mert mindenütt lehet. Einstein Albertet idézzük: "tökéletes eszközök és zűrzavaros célok világában élünk-. A tökéletes eszközök tapinthatók, kézzelfoghatók, kellemesek, körülveszik egész életünket. Eljutottunk az összkomfortra. De közben a célok elbizonytalanodtak, sőt sok esetben egészen eltűntek, nincsenek. Céltalanná, értelmetlenné lett sok ember élete. Mert azt, hogy a régi autóm helyett új autóm legyen, a kiskertemben többszintes nyaraló épüljön, a jugoszláv tengerpart helyett most már a Kanári-szigetekre menjek nyaralni... - ezeket a szánalmas kicsi célokat nem nevezhetjük valóságos céloknak.
Pedig van cél, van értelem, van világosság, van erő, van "ország-, az Isten országa, van mennyei világ, ahol a Biblia szava szerint igazság, békesség, szeretet, öröm "csókolgatják egymást-. Aki kapcsolatba kerül ezzel a világgal, az hamarosan megtalálja életének célját, küldetését. Nos: a Biblia tanítása szerint Jézus ebbe a világba vitetett fel, ennek a világnak lett a fejedelme. Így került a keveset jelentő testközelből életet ajándékozó szívközelbe. Jobb ez így, mint volt amúgy. De persze csak akkor jobb, ha élünk azzal a lehetőséggel, hogy Jézus a közelnél is közelebb került hozzánk. Most már nem kívülről szól hozzánk, hanem bennünk beszélget velünk.
A bibliaolvasás egyik alapszabálya az, hogy különbséget kell tennünk a "dolog- és a róla alkotott "elképzelés- között. Jelen esetben a "dolog- lényege az, hogy az addig e földön emberi testben járó Jézus kilépett a tér és az idő szűkös korlátai közül és a Szentlélek erejével munkálkodó mennyei valósággá lett. Mindenütt és mindenkor átélhető az ő jelenléte, szeretete, segítsége, gyógyító hatalma.
Ide kell tisztulnia a gondolkodásunknak és hitünknek a középkori festők "mennybemenetel- című elképzeléseitől és képeitől. Úgy ment el, hogy most sokkal közelebb kerülhet hozzánk.
Farkas József