Ennek a kérdésnek a szellemében, erre választ keresve tartottuk az idén aug. 5-9-ig a hittanos gyermekek nyári táborozását. Gyülekezetünk lehetőséget biztosított arra, hogy Sikfőkúton töltsön el 31 gyermek 5 felejthetetlen napot.

Már menet közben megtekintettük a Muhi csata emlékművét, ahol az 1241-es eseményekről történelmi áttekintést kaptak. Majd Mezőkövesd következett a programban, a Matyó-múzeum és a mézeskalácsos tájház szépségeiben való gyönyörködés.
A táborban kedvesen fogadtak, köszöntöttek bennünket. Az első nap délutánjától tartottunk közös és kiscsoportos foglalkozásokat. Dávid kiválasztása, felkenetése, Jonatánnal való barátsága és Saul királyhoz fűződő viszonya alapján, a Szentírás tükrében vizsgáltuk meg, ki és mi lehet fontos Isten szemében.
Meglátták gyermekeink, hogy Dávid fontos volt Istennek, bár a családjában nem volt az. Mert az Úr nem a termetünket, nem a külső tulajdonságainkat nézi, hanem azt, ami a szívben van. Első nap megtanulták az I.Sámuel 16:7 alapján a következő aranymondást:

Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi,
ami a szeme előtt van,
de az Úr azt nézi, ami a szívben van.

A második napon a barátság fontosságáról beszélgettünk, Dávid és Jonatán barátságát példaként


állítva. Minden gyermek készített színes barátság-karkötőt. De megértették azt is, hogy Jézus a legjobb barát.
A tábor utolsó napjára pedig azt is megérezték, hogy minden ember nagyon fontos Istennek. Ő annyira szeret bennünket, gyermekeket és felnőtteket egyaránt, hogy elküldte a mi megváltásunkra az egyszülött Fiát. Hisszük, hogy szívükbe vésték a tanult aranymondást: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. /János 3: 16 /
A táborozást érdekessé tette az Egerben töltött nap. A vár és Gárdonyi sírjának megtekintése /őrségváltás díszlövéssel /, a Székesegyház meglátogatása mellett a strandon is sikerült pár órát tölteni. Isten gondviselő szeretetét megtapasztaltuk a kedvezővé vált időjárás által is. Színesebbé vált programunk az ősember barlangjához vezető túra, valamint a közös, önfeledt játékok, és a kézműves foglalkozások által. Megkóstolták a kemencében sült diós csigát, túrós batyut, fűztek gyöngyöt, kalapáltak "ékszert-, készíthettek vessző-koszorút.
Vasárnap istentiszteleten vettünk részt Noszvajon, ahol énekekkel, versekkel szolgáltunk. Tanultak új énekeket, melyekkel dicsőítettük Istenünket.
Az "angyalkázással- a másik emberre való figyelésre, törődésre neveltük őket. Erről az esti tábortűz mellett számoltak be. Igen szép környezetben, kellemes és kényelmes körülmények között pihenhettek gyermekeink, bővelkedve a testi táplálékokban.
Mindezt köszönjük Istennek, a szülőknek, a szervezőknek, az idejüket és munkájukat adó pedagógusoknak, és minden kedves segítőnek, akik anyagi támogatásukkal lehetővé tették gyermekeink számára ezt a táborozást is.
Legyen ezért is Istené a dicsőség! /L. L. /