13. szám

2006-10-31


Reformáció

Ahogy sötétebbek az esték és közeledik október 31-e, egyre fényesebben világít szívemben a reformáció üzenete. Ilyenkor jobban a Kijelentésre irányul figyelmünk, s ha a Bibliát elő, sőt komolyan vesszük, az nem maradhat eredmény nélkül. Isten igéjének tisztasága, szentsége beragyogja, Lelkének ereje pedig megragadja, csodálatos módon átformálja életünket. Ez történt reformátorainkkal, így indult el a reformáció.

Hogyan is történt ez Luther Márton életében? Ha a reformáció kezdetéről beszélünk, mindenképpen szólnunk kell róla, mert ő volt az eszköz Isten kezében, aki által elindította a reformációt. Luther 1483. november 10-én született Eislebenben. Apja bányász volt, aki fiának biztos jövőt, jogi pályát szánt, így az erfurti egyetemre küldte, ahol filozófiát, majd jogot tanult. Ám egy alkalommal, útban Erfurt felé, a fiatal Luthert egy borzalmas vihar éri utol, közvetlenül mellette villám sújt le. A halálra való felkészületlenségét belátva, és lelki üdvössége miatt aggódva belső megrendülésében fogadalmat tesz, hogyha a viharból épségben menekül, szerzetes lesz. Megmenekül, és anélkül, hogy szülei tudnának róla, az erfurti ágoston rendi remeték kolostorába lép be (ezt a lépését apja sosem bocsátja meg neki, s csak pappá szentelésekor enyhül meg iránta).
Luther jó szerzetes volt, buzgón imádkozott és böjtölt. Mindemellett lelkiismeretét kételyek viharfelhői borították el. Így írt erről: "Igyekeztem, ahogy csak lehet, hogy megtartsam a regulát. Gyakran tartottam bűnbánatot és listát készítettem vétkeimről. Újra és újra meggyóntam őket. Nagy gonddal hajtottam végre a kirótt vezekléseket. És mégis lelkiismeretem tovább gyötört... Lelkiismeretem kétségeit és aggályait emberi gyógyszerekkel, az emberi hagyományokkal akartam gyógyítani. De minél többet használtam ezeket a gyógyszereket, annál gyötrőbb és nyugtalanabb lett a lelkiismeretem.- Amikor Luther kolostorba vonult, remélte, hogy annak falai között, a világtól messze majd tökéletes lehet. De így nem talált megnyugvást, hiszen a bűn nem kívülről jön, hanem a szívből fakad (Mt 15,19; Róma 7.). Félt a pokoltól, bántotta a lelkiismerete, mert minden gyónás és aszkézis ellenére maradt bűn az életében. Az óhajtott békességet a kolostor falai közt sem találta meg. Az üdvösség kérdése napról napra nyugtalanítóbban foglalkoztatta. Belebetegedett a gondolatba, hogy Isten igazságos, mert fenyegető, büntető igazságot értett alatta. Úgy érezte, hiába harcol a kegyelmes Isten megnyeréséért, az önsanyargatás fegyvereivel, küzdelme eredménytelen marad. Továbbra is kereste a választ kérdésére: "hogyan találok egy kegyelmes Istent?
Testi és lelki gyötrelmei közt tovább tanul, rendje a wittenbergi egyetemre küldi 1508-ban, ahol doktorál. 1511-től mint professzor tanít exegézist. Előadásai során a Római levéllel is foglalkozik, a Róm 1,17-et tanulmányozva jön rá: félreértette a Bibliát, amikor Isten igazságosságáról olvasott. "Az igaz ember hitből fog élni- Ez az ige lett számára a mennyei kapu, amin keresztül meglátta, hogy saját erejéből akart tökéletes lenni, pedig csak Isten kegyelme mentheti meg az embert. Ezt a kiutat úgy találta meg, hogy állandóan visszatért a Bibliához és ott kereste a választ. Újra és újra a Róm 1,17-tel foglalkozott, amikor Isten Szentlelke hirtelen megmutatta neki a Szentírás valódi jelentését. Ekkor tudta meg: Isten igazságossága az, hogy Krisztusban megigazul a hívő ember. Isten megigazít bennünket kegyelemből, hit által. Egy csodálatos csere történik: amikor Isten ránk néz, nem a mi bűneinket látja, hanem Krisztus igazságosságát, Krisztusban pedig megbüntette a mi bűneinket is. Ezt a felismert igazságot hirdette bátran, nem vonta vissza akkor sem, mikor a wormsi birodalmi gyűlésen kihallgatták. Ott hangzott a következő bizonyságtétele: "Amíg engem szentírásbeli bizonyságokkal vagy máshonnan merített tiszta okokkal meg nem győznek, addig én az általam idézett szentiratokból vagyok meggyőződve és az én lelkiismeretem Isten igéjének a foglya; mert nem biztos és tiszta dolog a lelkiismeret ellen cselekedni. Isten legyen segítségemre. Ámen.-
Ilyen bátor hitvallás volt a reformátor ősöké. Ahogy a Jézus tanítványai mondták: "nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.- (Ap.csel 4,20).
Kálvin János is érezte, a megtorlás ellenére sem hallgathat Isten Igéjéről. A hazug vádak, rágalmazások kivédésére s a való helyzet feltárására, főként pedig az evangéliumi reformáció igazi lényegének megismertetésére írja meg fő művét: az Institutio Religionis Chrisianae-t (A keresztyén vallás rendszerét).
Pillantsunk most Kálvin János, Ferenc francia királyhoz írt levelébe: "S mégsem szűnnek meg tudományunkat minden kigondolható módon szidalmazni, gyalázni s így gyűlöletessé s gyanússá tenni. Azt mondják, hogy új, csak a minap született. Élcelődnek azon, hogy bizonytalan és ingatag.- Nem méltó, hogy az ősrégi szokással szembeállíttassék. Első sorban Istennel szemben a legigaztalanabbak, amikor a mi tudományunkat újnak állítják, mert az Ő szent igéje nem érdemli meg azt a vádat, hogy új. "Azok előtt új a mi tanunk, akik előtt Krisztus is új és az evangélium is új. De semmi újdonságot nem vethetnek a szemünkre azok, akik tudják, hogy mily régi Pál apostol prédikálása, hogy Jézus meghalt bűneinkért s föltámadt megigazulásunkért (Róm 4,25). Hogy e tan oly sok időn keresztül ismeretlenül s eltemetve lappangott, az az emberi gonoszság vétke. Most, midőn Isten jósága visszaadja nekünk, legalább régi joga alapján ősiségét is vissza kellene nyernie.-
Egyszerűen csak a Bibliát vették elő és hirdették reformátor atyáink, így lett a reformáció két alapmeggyőződése:
1."hitünknek és életünknek egyedüli zsinórmértéke a Szentírás-
2.a "kegyelemből hit által való megigazulás-
Erről a két alapmeggyőződésről beszélnek a "sola--k is. Ismerkedjünk meg jobban velük!
Református keresztyén hitünk egyik alaptétele, hogy valljuk a Sola Scriptura elvét. Azaz valljuk, hogy csak a Szentírás tartalmazza Isten igaz kijelentését, semmilyen más írásmű nem egyenrangú kijelentés-forrás ezzel. Ugyanakkor valljuk azt is, hogy Isten Szentlelke, aki ezeket az iratokat ihlette, teszi időszerűvé, érthetővé, személyessé a benne foglalt kijelentést ma is mindenki számára, aki azt hittel keresi.
A Sola Scriptura elvét szervesen kiegészíti a Solus Christus elve, azaz a Szentírás egyetlen központja és belső célja, Jézus Krisztus felől érthető és magyarázható.
Sola Fide - egyedül hit által, Sola Gracia - egyedül kegyelemből van megigazulásunk. S Kálvin János szavaival élve, mindezért Soli Deo Gloria - egyedül Istené a dicsőség.
Luther és Kálvin élete is bizonyítja, hogy a reformáció nagy vívmánya: Isten igéjének újra felfedezése. Aki kezébe vette a Bibliát és elkezdte komolyan tanulmányozni abban elindult, megkezdődött az a folyamat, amit reformációnak nevezünk. Így már október 31. előtt is (az 1300-as években) megjelentek a reformáció előfutárai: annak tekintem John Wiclif-et, Husz Jánost. Akik lefordították nemzeti nyelvükre a Bibliát, vagy olvasták, elkezdett hatni az életükben, ellenállhatatlanul megragadta őket. Ilyen Isten igéje: élő és ható. Aki kapcsolatba kerül vele, azt megeleveníti és élteti. Erre az igaz, tiszta isteni szóra ki voltak és ki vannak éhezve az emberek (ma is, amikor annyi hazugság vesz körül bennünket), ezt közvetítette Krisztus, s az isteni ígéretet töltötte be életével és halálával, amikor közénk jött, mint pásztor nélkül való juhokhoz.
Ahol meghalljuk a jó pásztor hangját, elkezdjük komolyan venni Isten igéjét és még a saját életünkre is merjük vonatkoztatni, megélni - ami egyáltalán nem könnyű -; letenni a régi üres, nem igei alapon nyugvó hagyományokat, rossz beidegződéseket; nem a környezetet vagy a társadalmat követni, hanem Jézust (és hozzá ragaszkodunk), ott reformáció történik, elkezdődik életünk visszaalakítása ahhoz a rendhez, amire teremtette az Úristen.

Engedjük ma is hatni Isten igéjét és Szentlelkét életünkben, hisz ennek eredménye a reformáció, s az, hogy ma is vannak olyan emberek, akiknek ragyogása mutatja, hogy közösségük van az élő Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus megváltójuk, tehát valóban reformátusok, valóban keresztyének.
Adamcsik Dávidné Mártha Anita
beosztott lelkipásztor

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél