Kezdőének: 501. Krisztus feltámadott…

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen,hanem örök élete legyen.

Derekas: 513. ének 1-5. vers. Felvirradt áldott szép napunk …


Igeolvasás: Luk. 24,13 tól
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

Ima: hálaadás és könyörgés
Igehírdetésre készülő ének: 561. 1-4. Szent vagy örökké


Emmausi tanítványok Textus: Lukács 24
Feltámadott az Úr, bizonnyal feltámadott.

Fehérvasárnap Húsvéti ünnepkör lezárása.

Háború van, s egyre csak fokozódik a helyzet. Nem csak az európai nagy nemzetek, hanem már Romániai is be akar vonulni Ukrajnába. A korábbi háborúk tapasztalata szerint úgy tűnik ez nem a háború vége, hanem inkább a kezdete….
S a háborúban mindig az kérdezzük, hogy hol van Isten, hol van Jézus.

Emmaus felé a kihalt úton, két tanítvány baktatott.
Szörnyülködve beszéltek egymás közt arról, ami Jeruzsálemben, a zsidóknak és minden népeknek szent városában a népek templomában és környékén történt.
Egyedül voltak.
Ahogyan úgy tűnik Európában egyedül vannak, az Isten és Jézus nélkül akik békét akarnak. Tanulmányaink alapján tudjuk, hogy ott volt a az Isten az emmausiakkal, s most is velünk van, de nem látjuk.
Pedig emlékszünk, hogy valamikor velünk volt az Isten akár Jézus képében.

Kicsoda is volt a tanítványokkal, vagy velünk? Kicsoda Jézus Krisztus?
Jézus Krisztus, az Isten küldette, aki aakkor is most is átvisz bennünket a kapun.
Az ég és a föld kapuján.
Oda képes vezetni bennünket, amire minden ember vágyik…

Valamikor velünk volt az Isten, de ahogy akkor Jeruzsálemben Krisztust elpusztították. A közbenjárót elpusztitották.


Amikor megszülettünk, amikor még nem szoktattak le bennünket az Isten közelségének érzéséről, velünk volt az Isten.

A családban, a házasságban az első szeretet idején velünk volt az Isten.
A rokoni, gyülekezeti közösségünkkel vannak olyan emlékeink, amikor velünk volt az Isten.


Emberi remény, hogy rongyossá olvasott, vagy még ki se nyitott Bibliánk segítségével, vagy, hogy eléggé okosak legyünk van egy csomó jó biblia alkalmazásunk a telefonunkra, hogy ebből az Isten nélküliségből a mesterséges tudás segítségével kikecmeregjünk… Ez csak emberi remény.

Egyedül vagyunk gondolat 100 éve kísér bennünket. Sőt ezt hallottuk, vagy egy évszádon keresztül, hogy mi itt Európában, legalább 500 éve, egyedül vagyunk, s ebben benne van az emmausi tanítványok egyedülléte is. Nincs velünk Jézus Krisztus, vagy velünk van, de nem látszik.
A magyar nemzetnek viharos és zivataros századaira visszatekintve volt úgy, hogy velünk volt az Isten. Hányszor áldott meg bennünket azzal, hogy megmaradhattunk. Most is ez a vád a keresztény magyar emberek ellen, ellenünk: nincs is veletek az Isten, ha ilyen piszkos, bűnös dolgok történnek veletek, mikkel teli is van minden média.

A világ ma is, s mindig állandóan hadakozik önmagával és egymással. Az élet ellen, a teremtés ellen, Úgy tűnik MA, MOST a tapasztalataink és a tanulmányaink alapján Isten velünk van, de sem a tanítványok, sem a világ sem mi éppen nem látjuk.

A tanítványok elszakadtak, vagy talán elváltak a többiektől és komoran lépkedtek tovább, mert elvesztették a közösséget.
Szüntelenül menekültek távolodtak a gyásztól, kudarctól, megszégyenüléstől, erőszaktól.
Elveszett tervek: remények, önbecsülés és elveszett Jézus Krisztus !
Helyette: tompaság, harag, keserűség, bizonytalanság.

Az egyedüllét eredete:
Talán csak az ÉDENben nem csak velünk, hanem az egész világgal együtt volt az Isten, szoros, az életet szüntelenül átadni képes, teremtői kapcsolatban.
S az ember az egyetlen teremtmény, aki képes valahogy a teremtéssel, az élettel szembefordulni.
Jézust ezek az élet ellenes, Isten ellenes, Istentől elbúvó erők pusztították el.
Ez a pusztító erő kipenderítette a tanítványokat Jeruzsálemből a szent helyről. Az Isten nélküliség, reményvesztetté, kilátástalanná tesz mindent.


De, inkább lássuk magunk előtt a bibliai tanítói képet: „A tanítványok egymással beszélgettek mindazokról, amik történtek. És ahogy így beszélgettek, és megvitatták a dolgokat, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és velük együtt ment az úton.”

Elkezdtek beszélgetni egymás közt (nem a médiában) a történtekről. S ez a beszélgetés már gyógyít is egy kicsit.
Valamikor ugyanis Jézus a tanítványokkal volt. De, most egyedül Isten nélkül kóborolnak valahova… Jézus nem akarta, hogy felismerjék, megvárta előbb, hogy jól kibeszéljék magunkat. KILÁTÁStalan helyzetünkben próbáljanak meg boldogulni. Boldogok, akik nem látnak és hisznek…

Persze le is elemezhetnénk, hogy tudományosan, historikusan, dogmatikusan, teológikusan miként értelmezhető ez a történet, hogyan támadt fel Jézus sőt hivatalosan ezt kellene tenni: az írást magyarázni, de ez a tudomány dolga és nem a miénk.

A kép fehérvasárnap három piros tulipán az, hogy amikor Jézus beszélt hozzájuk, akkor láng gyúlt a szívükben.
Hát nem gerjedezett-e a szívünk, amikor beszélt velünk az úton, és magyarázta az Írásokat?
Ahogyan, amikor Mária és Erzsébet találkozott akkor Erzsébet méhében a magzat megmozdult, ugrándozott, felujjongott, vigadozott repesett, örömében.

Amikor megérkeztek Emmausba, Jézus már velük volt, de még nem tudták, hogy ő. Ennek ellenére marasztalták, Maradj velünk ! A szívükre hallgattak. Jó az ismeretlennel lenni, jó vele beszélgetni …

Ekkor aztán a kenyérosztáskor felismerték Jézust. Mégis csak ott volt velük, már látták őt.

Ahogy a mögöttünk lévő nagy háborúk idején is megtanultuk, hogy Jézus nem csak láthatatlanul, hanem teljes mivoltában velünk van és el is fog vezetni bennünket az Istennel való kapcsolatra.

Imádság, Miatyánk
Záró ének: 531. 1-8. A Krisztus mennybe felméne…
Himnusz, Áldás