Amikor valamire lenne igény, ami nincs, két lehetőség áll az emberrel szemben. Sopánkodni felette és ábrándozni róla, vagy tenni a megvalósulásáért. Csűrös-Varga Vandával, Hekli Katalinnal és Varga Fannival utóbbit választottuk: nemcsak megálmodtunk egy megtartó és támogató közösséget, hanem ami rajtunk állt, meg is tettük annak létrejöttéért. Elkezdtünk szervezni az egy cipőben járóknak egy találkozási lehetőséget, így és ezért született meg a lelkésznők és lelkésznék találkozója. Április 17-én immáron a harmadik ilyen együttlét valósult meg a Ráday Házban, melyre Debrecentől Pápáig az ország különböző gyülekezeteiből gyűlt össze 22 lelkésznő és lelkészné, hogy arra keresse a választ: hogyan és mire vagyok szabad?

Az eddigi két alkalomtól eltérően a kerekasztal-beszélgetés helyett ezúttal nagyobb hangsúlyt kapott az egyéni meglátások kifejezése és a közös beszélgetés. Kezdésképpen különböző eszközök segítségével (cérna, ragasztó, papír, lufi, gyertya, potpourri stb.) mindenki megjeleníthette, számára mit jelent a szabadság. Az úszás, a természetben való séta, a kirándulás, a biciklizés, a nyitott ajtós kalitka, a híd, a tágas tér csak néhány példa az elhangzott asszociációkból. Majd a közös imádság és éneklés után Jákób Judit Ibolya, a fehérvárcsurgói gyülekezet lelkipásztora hirdette az Igét közöttünk az Efézusiakhoz írt levél 5. fejezete alapján.

Már az igehirdetés elején elhangzott az, amiért nem mondtuk le a mostani eseményt: tudniillik ugyan vannak történések, akár a közelmúltban is, amik hatnak ránk, közösségeinkre, amiknek akár aktív résztvevői vagyunk, akár passzív elszenvedői, de egy biztos: szükségünk van egymásra! Az első találkozás egyik üzenete vált újra fontossá: Isten úgy alkotott meg minket, hogy nem jó egyedül lenni, Krisztus szolgái egy test tagjai. Ez kiváltság, ajándék és csoda, hogy nem csak egyháztagok, hanem eszközei is lehetünk az Úrnak, mert Ő nem mondott le rólunk! Beavat a terveibe, használ, ha engedelmes szívvel vagyunk felé, és ha az a mozgató rugónk: „Legyen meg a te akaratod”. Akik Krisztust követjük, létünk értelme Őt felragyogtatni. Ezért intett az Ige, hogy vigyázzunk, hogyan élünk; használjuk ki bölcsen az időt, és ne legyünk meggondolatlanok. Ennek egy titka van: szüntelenül az Úr Jézusra nézni, Vele lenni, és Ő adja a Szentlelkét, hogy megtapasztaljuk mindennek valóságát. És ahol Isten Lelke, ott a szabadság!

Természetesen nem telhet el semmilyen konferencia kávészünet nélkül, itt sem történt másképp. A Dunamelléki Református Egyházkerületnek hála ízletes kávé, tea, üdítő mellett a hozott finom falatokat elfogyaszthattuk, majd körbeülve megoszthattuk egymással a gondolatainkat arról, hogyan jelenik meg a szabadság a szolgálatokban, a pihenésben, van-e szabadságunk a hibák beismerésére, érzelmeink felvállalására? Jó volt megtapasztalni, hogy noha különbözőek vagyunk és sokféle válaszunk van, Krisztus szeretete, a hozzá való ragaszkodás mégis összeköt bennünket. Egyikünk sem kíván Krisztus nélküli szabadságot magának, de tanulnunk kell, mit is jelent ez a hétköznapokban. Ezt mélyítette el a morzsaszedegetés is, amikor ki-ki elmondhatta, mit visz magával, milyen ajtón megy most ki, hogyan van jelen benne a szabadság.

A 2023. őszi találkozó résztvevői

A napot imaközösséggel zártuk, ahol leginkább megérezhettük: nem vagyunk egyedül kérdéseinkkel, küzdelmeinkkel, örömeinkkel és terheinkkel. Mert az Úr velünk, de mi is itt vagyunk egymásnak. Áldott legyen az Úr a találkozásért, és köszönjük mindazoknak, akik segítettek ennek a lebonyolításában. Imádságos szívvel várjuk a következőt!