Tanítás

Mi az Úrvacsora?

1) Az Úrvacsora az emlékezés vacsorája.
Jézus kérte, hogy emlékezzünk arra, hogy Ő miattunk szenvedett, s arra is, hogy miként szenvedett. Van jelentősége annak, hogy megtörjük a kenyeret és kitöltjük a bort a kehelybe. Az Úrvacsorában fontos a vizualitás, a láthatóság. A reformátori egyházak többségének azért nincs szükségük szent képekre és korpuszus keresztekre, mert a mi képünk az igehirdetés és az Úrvacsora. Ezekben ábrázolódik ki Krisztus, úgy, mintha előttünk feszítették volna meg (Gal 3,1). Igen hasznos úgy készülni az úrvacsorai közösségre, hogy előtte, esetleg közben, a szenvedés-történetekből olvasunk fel.

2) Isten megbocsátásának és a mi elkötelezettségünk vacsorája.
Jézus értünk halt meg. Isten új szövetséget kötött népével, Izraellel, de ebbe bevon engem is. Vére "sokakért- kifolyt. Válaszom: ennek örömteli és hálás elfogadása. Ahogy veszem a szent jegyeket a számmal, veszem szellemileg Krisztust, azaz befogadom Őt, s így a tőle kért módon közösséget ápolok vele. Azt mondom Neki: szeretlek és hozzád tartozom (még mindig). Az Úrvacsora elkészített alkalom arra, hogy megmosakodj bűneidből. A keresztségben és a megtérésben kapjuk a nagy mosakodást, az Úrvacsorában az időközben összejött bűneinket tesszük le. Aki úrvacsorázik, az ezt mondja: Megtérek újból, s megértem a szót: Eredj el, s többé ne vétkezz! Ha nem akarod abba hagyni a bűnt, akkor inkább ne járulj a szent asztalhoz!

3) Közösségi lakoma.
Jézus közösségbe vonja azokat, akik már megbékéltek Istennel. Ekkor ábrázolódik ki az egy test valósága is. Krisztus itt van velünk. A Szentlélek által Őt fogadjuk be, Őt vesszük (Jn 6), teste valóságos étel és ital. Az Úrvacsorában annak van jó napja, aki éhes és szomjas Istenre. Aki lelki szegényként jön, az meggazdagodik. Aki Úrvacsorát vesz, az ezt mondja: egy test vagyunk Vele és egymással. Érdemes feltenni a kérdést: Szeretem-e azokat, akik itt vannak? Ha nem, akkor inkább ne úrvacsorázz!

4) Az eljövendő ünneplés.
Az új országban lesz egy nagy ünneplés (Lk 22, 16-8). Az Úrvacsora beteljesedése még hátra van. Ott mindnyájan együtt leszünk, s meglátjuk Őt, amint van.
Az Úrvacsora tehát szomorúsággal indul, hiszen Jézus halálát hirdetjük, s az örvendezés felé tart. Milyen jó lenne ezt a tendenciát megélni szent étkezéseink alkalmával!

Klaus Douglas nyomán, Tatai István