A Lámpás újság minden kedves olvasójának áldott nagyheti elmélkedést és felszabadult húsvéti örömöt kívánunk.
Gyülekezetünknek a 2009-es évre is van egy éves igéje, amely elkísérhet bennünket a tizenkét hónapon át.
Az idei ige egy kérdést tartalmaz számunkra.

Szerkesztőség


Akarsz-e a Vőlegény barátja lenni?
Jn 3,26-30

A vőlegény és menyasszony egymásra találását Jézus korában egy közvetítő személy segítette. Őt hívták a vőlegény barátjának. Ehhez a bizalmi tisztséghez hármas feladat tartozott.

- A vőlegény barátja ment el a lányos házhoz megkérni a leendő férj számára a menyasszony kezét. Ebben a tiszteletteljes küldetésben minden felelősség az övé volt. Ha rosszul képviselte a házasodni kívánó férfit, esetleg nem megfelelően viselkedett, akkor mindent elronthatott, éppen ezért kellő alázattal, egyszersmind határozottsággal kellett fellépnie.

- Ő volt a házassági útegyengető. Hogy a menyegző valóban létre jöjjön, sok kérdést kellett tisztázni. A két család ebben a folyamatban is számíthatott a vőlegény barátjára. Azonban bármilyen megkapó és sikeres lehetett is fellépése, azt mindvégig világosan tudnia kellett, hogy nem ő a vőlegény, és hogy nem az övé a menyasszony.

- A vőlegény barátjának küldetése a nászéjszaka eljöveteléig tartott. Az est eljöttével ő engedte be a
vőlegényt a menyasszonyhoz. Mivel ő ismerte a vőlegény hangját, bizonyos értelemben ő volt a felelős azért, hogy ne eshessen meg a Jákób és Lea szomorú története az ifjú párral. Amikor azonban meghallotta az ifjú férj örömteli, az egymásra találás boldog kiáltását, akkor tudta, hogy letelt a szolgálata.

Keresztelő János a Messiás-vőlegény barátja volt. Hatalmas lendülettel kérte az Izrael-menyasszonyt, hogy forduljon Urához, a megérkezett Messiáshoz. Ott a Jordán partján egyértelmű döntésre hívott fel mindenkit arra, hogy a szíve mélyén döntse el, hogy kihez is akar tartozni, s kész-e teljesen az eljövendő Úr szerint élni.

A megmosás szertartása is a menyegző képéhez tartozott. A menyasszonynak egy rituális medencében (mikve) kellett megmerülnie, hogy minden tekintetben tiszta és felkészített legyen ura számára. Ezért János szolgálatának lényegi eleme volt a keresztelés is, tehát a "menyasszony- vízben való megmosása.
János mindezt örömmel tette. Tanúi lehetünk áthevült lelkesedésének: Ő mutatja be Jézust Izraelnek, mint az Isten Bárányát, s egyben Izrael vőlegényét. Olyan jó látni, hogy János tudomásul vette azt is, hogy a menyasszony nem az övé. Amikor saját tanítványai közül egyre többen Jézust kezdték el követni, ő bátran kijelentette, hogy nem ő a vőlegény, nem ő a Messiás, hanem Jézus!

János a kellő időben ismerte fel azt is, hogy szolgálata lejárt. Tudta, hogy most már Jézusnak kell növekednie, neki pedig alászállnia. Az alászállás képében a holdfogyatkozás kissé szomorú képét fedezhetjük fel. A teliholdas ragyogás ideje János számára elmúlt. Most a fogyás ideje következik.
Talán János sem gondolta, hogy ez az elfogyás milyen fájdalmas és szomorúan tragikus is lehet. Ismerjük az evangéliumi tudósítást: a Keresztelő Heródes börtönébe került. Jézusnak küldött kételkedő üzenetében szemlélhetjük a vőlegény barátjának sajátosan szomorúan "elfogyó- sorsát is (Mt 11,2-3). Jézus azonban mindvégig elismerően szólt Jánosról. Jeruzsálemi vitáiban is utalt arra, hogy János a mennyből vette küldetését (Mt 21,23-27), sőt a legnagyobb volt az asszonytól születettek között (Mt 11,11).

Alkalmazás

1. Fedezd fel nagy kiváltságodat!

Te is lehetsz a Vőlegény barátja. Jézus arra hívta el tanítványait, hogy Róla szóljanak, és hozzá vezessék az embereket. Kész lennél-e a nagy Vőlegény érdekében megszólalni környezetedben? Vágyakozol-e arra a hatalmas tisztességre, hogy Jézus bizalmas embereként járj ebben a világban, és közben mennyei menyegzőre készíted fel az embereket?

Gyermekkori gyülekezetemben ismerkedhettem meg a Szakállas Feri bácsival. Ő egy modernkori Keresztelő János volt számomra. Azért hívták "szakállas--nak, mert drámai megtérésének órájában megfogadta az Úrnak, hogy soha többé nem nyúl beretvával arcához.
Új élete egy öngyilkossági kísérlettel kezdődött. Miután párt-titkárként meghasonlott élete, végezni akart magával. Azonban, amikor beretváját a nyakára tette, Isten hangját hallotta meg: "Ne tedd!-. Engedett a szónak, nem ölte meg magát, hanem szívből megtért és élete végéig Isten embere lett.
Volt egy ütött-kopott kis bőröndje, amelynek egyik fedelére a Tízparancsolat teleírt két kőtábláját ragasztotta fel. Amikor vonatra szállt, mindig a legzsúfoltabb helyet kereste. Illedelmesen leült az emberek közé, kistáskáját pedig a térdén tartotta. Senki sem kerülhette el a szembesülést a táskán látható kihívóan provokáló isteni igékkel. Sokan emlékszünk rá, hogy a kommunista időben nem volt egyszerű isteni tükröt állítani az emberek elé. Feri bácsi azonban táskáján keresztül sok embert segített el bűnbánatra. Amikor elkezdődött az Isten szerinti megszomorodás egy szívben, akkor váratlanul megfordította kopott bőröndjét. A táska másik oldalán is volt egy kép. Hallgatói a megfeszített Jézus golgotai keresztjét és a Jn 3,16 bíztató igéjét pillanthatták meg. Az öreg ekkor kezdett el Jézus életmentő szeretetéről beszélni. Elmondta, hogy Jézus mindnyájunknak tud új életet ajándékozni, ahogy ezt ő is megtapasztalta.

2. Tudnál-e második lenni Jézus után?

Keresztelő János tudott második, illetve utolsó is lenni. A mennyei lovagrend című regényben a szerző Brent Curtis, önző énünket ahhoz a személyhez hasonlítja, aki késve ér a moziba, aztán leül, de folyvást belebeszél film menetébe. Láthatóan úgy érzi, mintha ő lenne a főszereplő.
Curtis szerint sokan tesszük ugyanezt. Nehezen vesszük tudomásul, hogy nem mi vagyunk a történelem főszereplője és rendezője.
Világunk nagy filmje végső soron Isten Országáról szól. Boldog dolog felismerni, hogy a történelem Isten filmje. Isten nagy szeretete azonban éppen az, hogy bennünket is meghív ebbe a filmbe, - mégha nem is tesz meg bennünket abban főszereplőnek. A főszereplő ugyanis az Ő Fia Jézus Krisztus. Amikor Őt elfogadjuk, akkor örömmel megtalálhatjuk saját megtisztelő szerepünket is: életünk egésze Őrá mutató élet lehet.
Egy kevésbé ismert festményen Jánost különös pózban látjuk: János az aránytalanul nagyra festett hüvelykujjával hátrafelé mutat, miközben ő útján energikusan előre halad. Igen ez azt jelenti, hogy tudnom kell Jézus mellett második lenni, és minden körülmény között, szavaimban és tetteimben Őt elsővé tenni.

Mindez igen nehéz feladat, hiszen mindnyájan nagyon szomjazunk énünk ünneplésére és csillogtatására. A sztár-lét kísértése kitapintható egyházainkban is. A messiás-komplexus karnyújtásnyira van tőlünk. Számos gyülekezeti vezető nincs tisztában a gyülekezetének tulajdon-viszonyaival. - Ezért veszíti el a Vőlegényt (Jézust), de a menyasszonyt (gyülekezetet) is. János azonban tudta, hogy ő mindenkor csak a második lehet, mert a menyasszony a Vőlegényé.

Az elsőbbséget belső életünkben is az Úrnak kell adni. Amikor újjászületünk, akkor Isten, Igéje és Lelke által, egy új embert teremt bennünk. Ez az új ember örök, és örömmel kíván Isten igéjének engedelmeskedni. János apostol megjegyzi, hogy nem tud még vétkezni sem (1Jn 3,9). Ez azt jelenti, hogy nem fog folyamatosan vétkezni, mert képes már nem vétkezni (posse non peccare). Tudjuk azonban, hogy megmarad bennünk valamilyen rész régi életünkből is, amelyiknek nem tetszik a "rendszerváltás-. Ez az ó-emberi rész harcol az új ellen. Itt is komolyan kell vennünk a Keresztelő szavait, sőt azt programmá kell tennünk: Neki tehát, a bennünk lévő jézusi embernek, növekedni kell, nekünk pedig alászállnunk. Minden attól függ, hogy melyik emberemnek adok előnyt, tehát kellően tisztáztam-e magamban a prioritásokat.
Az egyszerű kutyaviadalt rendező személy azért nyert állandóan, mert mindig a győztes állatra tett fogadást. Egyszer kisfiának elárulta a titkát: Azért nem volt számára meglepetés, hogy melyik állat nyer, mert tudta, hogy melyiket etette az elmúlt napokban, s melyiket fogta böjtre. Ez a te új embered győzelmének, illetve vereségének is a titka. - Ha régi életünk el tud tűnni, akkor a kibeszélhetetlenül értékes Krisztus-kincs ragyog majd fel törékeny élet-edényünkben (2Kor 4,6-7).

3. Fontos a jó befejezés is

A keresztyén szolgálatunk nem holmi sprintelés, hanem bizony hosszútávfutás. S ezen belül igen fontos a befejező szakasz. Igénk szerint János itt még világosan látja ennek a lényegét, de tudjuk, hogy később Heródes börtönében elbizonytalanodott Jézus küldetését illetőleg.
Pál az Athénieknek beszélt arról, hogy egyik életfeladatunk éppen ez: fel kell ismernünk saját határainkat és rendelt időnket is (ApCsel 17,26).
Az Úr elkezd velünk dolgokat az Isten Országában, de el kell fogadnunk békességgel azt is, hogy egyszer időnk lejár. A munkát az Úr a maga módján, vagy pedig mással folytatja. A mi örömünk mindenkor azonban megmaradhat: Nem a szolgálat nagysága volt a fontos, hanem az, hogy Ő megdicsőült általunk. S tudhatjuk: ha valaki neki szolgál, akkor azt megbecsüli az Atya. Pál apostol nagysága abból is kitűnt, hogy így tudott "nyugdíjba menni-: A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, végezetül pedig eltétetett nekem az igazság koronája. Ámen.

Dr. Tatai István Lelkipásztor