2009 - Karácsony

Megszületett az Áldás, hogy felnövekedvén a kereszten átokká válva, bennünket újra áldássá tehessen.

A Fiú megérkezett...

Az évszázadok csak teltek. A próféták írták, írták az ihletett ígéreteket. Mindenki tudta, hogy a Fiúnak meg kell érkeznie. Tudták, és várták. De amikor megjött, szinte senki sem fogadta. Miért? Lehet, hogy másként képzelték az érkeztét. Talán nem őt várták és főként nem ott, Betlehemben. Vagy egyszerűen senkit sem érdekelt, hogy megszületett... A fogadós pillanatnyi saját kényelme fontosabb volt, nem adott helyet a vajúdó asszonynak, aggódó apának. A pásztor-honfitársak, akik üdvözölték a Kisdedet, az akkori társadalom szinte „legjelentéktelenebb" képviselői. Akik pedig később érkeztek az imádására, azok idegen, távoli népek fiai voltak: napkeleti bölcsek. Pedig e születés olyan esemény volt, ami fordított az emberiség sorsán. Mégis, a bibliai leírásból szinte „süt" a Kisgyermek iránti közöny, érdektelenség. De a Fiúnak meg kellett érkeznie. Még így is, e körülmények között is. Mert Isten megmondta, eltökélte. Akik ott voltak a csillagfényes éjszakán, azoknak talán fogalmuk sem volt arról, hogy mi történt: Isten emberré lett, és sírt, tisztába kellett tenni, meg kellett szoptatni. Kicsinnyé, kiszolgáltatottá tette magát, hogy bennünket biztonságba helyezhessen. Megszületett az Áldás, hogy felnövekedvén a kereszten átokká válva, bennünket újra áldássá tehessen. Felsírt, hogy szemeinkről egyszer örökre letörölhesse a könnyeket. Igen, a Fiú megérkezett. Érted jött el...

Hotorán Gábor