2010 - Karácsony

Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket." (Mt 2,13)

Még ilyen fordulatot!

A körülmények /istálló/ ellenére: sikeres szülés, egészséges fiúgyermek! Váratlan látogatók /kijelentést tapasztaló, helyi pásztorok/, akik megerősítik a kilenc hónappal azelőtti angyali bejelentést. Kimondhatatlan értékű, külföldről hozott ajándékok /tömjén, arany, mirha/ olyan tudósok kezéből /három, keleti bölcs/, akik hosszú heteket vándoroltak, csakhogy találkozhassanak a zsidók újszülött, próféták által megjövendölt királyával!

De: jön a fordulat! Isten küldötte álmában, - érthetetlen hírre fogadóképes, visszabeszélésre képtelen állapotában - utasítja Mária férjét, hogy rohanjanak! Ráadásul az ősi ellenség földjére: Egyiptomba! A gyerek életveszélyben van! A királyi testőrség elit alakulatai már elindultak a példa nélküli vérengzésre. A csecsemő, hajléktalan, menekült Jézust körözik!

Hát így kell folytatódnia az ünnepnek, az örömnek? Igen, az isteni forgatókönyv /üdvterv/ pontosan ezt írta elő. Aztán a gyermekéveket, a tanítás idejét, az árulást, a keresztet és: a feltámadást!

Boldog lesz a karácsonyunk? Rajtunk múlik. Azon, hogy mennyit vagyunk hajlandóak elfogadni a Jézus-követés reánk is érvényes állomásaiból, útjából, melynek utolsó megállója a megváltottak feltámadását követő beérkezés. Az örökké tartó, időtlen, teljessé vált ÉLETbe!

Kereskényi Sándor