Karácsony - 2012

Kicsit megijedtem, amikor hét éves gyerekként megláttam, amint édesanyám térdére és karjára támaszkodva kuporog a konyha kövén. Arca majdnem a földet érte, úgy nézegetett be a szekrény alá. Kiderült, hogy leejtett egy ötven fillérest, ami aztán elgurult valahová.

Amikor megtalálta, elmesélte nekem az elveszett drachma történetét. Erről a jézusi példázatról azóta sem hallottam még szebb igehirdetést. Ültünk a hokedlin, és édesanyám azt mondta, nagyon sokan kiugranak Isten kezéből. Úgy, mint az előbb, az ő kezéből az az ötvenfilléres. Ki erre gurul, ki arra. Isten azonban nem hagyja annyiban. Úgy döntött, hogy elküldi a Fiát, ugyan keresse már meg mindazokat, akik sötét helyre gurultak; akik sarokba vannak szorítva; akik messzire, még a küszöbön is túljutottak.

Jézus, a Fia, elkezdett keresgélni. Megtalálta a betegeket, a csalókat, a rossz lányokat, a halászokat, az ítélkezőket, az elítélteket és még sok-sok, messzire gurult szerencsétlen vagy büszke embert. Aztán meghalt értük, hogy elhiggyék, mennyire szereti őket. Utána feltámadt és felment az Atyához, mert elvégezte a feladatát. De majd visszajön.

Addig itt hagyott nekünk egy könyvet, hogy megtaláljuk a térképet, ami útbaigazít, ha megint elgurulnánk. Megmutatta nekem a Könyvet. 1969. december 24-én.

Kereskényi Sándor