Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Egy kis történelem!

A községről először a XV. századból van értesülésünk. II. Ferdinánd adományozta Földvári Istvánnak és Olcsarovics Demeternek.
A reformáció korából és az azt megelőző időszakról nincsenek pontos adataink. Valószínű, hogy Szegedi Kiss István terjesztette ezen a vidéken a reformáció tanait 1590-ben. A török kiűzését, majd a Rákóczi szabadságharc bukását, 1711-et, mint kiterjedt puszta érte meg. Ezek után indulhatott meg Földvár újratelepítése. 1728-ban az aszódi podmanini Podmaniczky bárói család tulajdonába került. Ez időtől indult fejlődésnek a falu. Az elszökött, elüldözött jobbágyokat visszacsalogatta és szabad vallásgyakorlást biztosított. Így történt, hogy 1744-ben már 22 portája volt a Podmaniczkyeknek Földváron, mikor kétszer annyinál több Túron sem akadt.
1642- 1683 között ismerjük néhány itt szolgált lelkész nevét (Ványai P. Mihály, Patai Márton, Csengeri István). Az 1729-ben megjelent vármegyei kimutatáson 1722-ben újra alkalmaztak lelkészt és valami templomot is építettek. Olasz László birtokos engedelmével, 1724-ben egy rendes kőtemplom építését kezdték el. Alig emelkedtek a falak embermagasságig, amikor Olasz megvonta tőlük az engedélyt. A templomukért minden áldozatra kész hívek egy arannyal és egy csikóval engedékenységre bírták Olaszt. Az újabb akadékoskodásra azonban nem tudták befejezni az építkezést. Így fedetlen falak közé jártak istentiszteletet tartani. Podmaniczky hathatós támogatásával 1728-ban újra hozzáfogtak az építkezéshez és 1737-ben a templom készen állott. Ezzel egyidejűleg új haranglábat is készítettek és ide helyezték el a 115 fontos harangjukat. A földváriak boldogulását gróf Endrődy Gábor püspök- főispán figyelmét nem kerülte el és a nehezen felépült templomot lerombolásra ítélte és csak ISTEN kegyelmének tudható be, hogy nem hajtották végre. 1766-ban id. Major Mihály lelkészsége alatt jelentős renoválást végeztek a templomon, új haranglábat építettek, mivel vettek egy 381 fontos harangot. Ifj. Major Mihály szolgálata alatt a gyülekezet már 2000 lelket számlált, és elég erősnek érezte magát, hogy új nagy templomot építsen Isten dicsőségére. Fel is épült a mostani templom és torony valószínű a régi alap és fal anyagának felhasználásával 1787- 1788-ban. A régi írások szerint a szükséges köveket a kécskei határból hozták. A déli oldalon a Helység Háza (tanácsháza /ma: városháza/) felől építették be az alapkövet. A nagytemplom fennállásának centenáriumát 1888. okt. 28-án ünnepelte a gyülekezet. Molnár Elemér lp. rövid szolgálati ideje alatt nagyszabású felújítást és átalakítást végeztek a templomon. A kazettás mennyezetét újra cserélték, a tető faszerkezetének egy részét újra cserélték és új palafestést kapott. Az ablakokat nagyobbra készítették, a főbejárathoz oszlopsor készült, barokk oromzattal, a két kőkarzatra vezető falépcsőt megszüntették és a templom északi homlokzatán imponáns lépcsőház épült. Az építkezés 50 ezer pengőbe került. Messze szóló hírrel és pompával adott hálát a gyülekezet ISTENnek az 1929-ben megújult templomért. Az istentiszteleten dr. Baltazár Dezső püspök szolgált. 1938-ban a templom 150 éve sévfordulóján Maklári Károly püspök Gaál István esperes és dr. Gál Lajos lelkipásztor szolgált. A II. világháború, majd az ötvenes évek, anyagiakban és lélekszámban igen megrendítették az egyházat. Az ezt követő évtizedek nem igen engedték meg a gyarapodást. A már máladozó falú templom külső teljes felújítására 1980-80-ben került sor, a hívek és a külföldi testvéregyházak adományaiból, fál millió forintért. A hatalmas munka szervezésétirányítását Tóth Lajos volt kengyeli lelkipásztor végezte emberfeletti munkával és hittel. Az ő kezdeményezésére indult el az orgona felújítása, sajnos a elkészületét már nem érhette meg. hajdu Lajos lelkipásztor 1988. őszén megszólaltatta a több mint 400 ezer forintért elkészült orgonát.

Forrás: az 1989. június 24-i hálaadó istentiszteletre készült történeti áttekintés,melynek címe:
200 ÉVES A TISZAFÖLDVÁRI REFORMÁTUS TEMPLOM 1988-ban.
REFORMÁTUS EGYHÁZ 400 ÉVES





Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2024. április 27., szombat

    Ígéretes akadémiai karriert cserélt a kákicsi lelkészi szolgálatra, majd élete nagy részét az Ormánság néprajzi kincseinek megőrzésére és társadalmi p...
  • 2024. április 25., csütörtök

    Az evangélium dinamikus, egyházi életünk viszont jobbára statikus. Mit tehetünk azért, hogy az életet munkáljuk – mások számára is? Lovas András...
  • 2024. április 25., csütörtök

    A Krisztusban kapott szabadságról gondolkodtak a lelkésznők és lelkésznék a Ráday Házban tartott közelmúltbeli találkozójukon.
  • 2024. április 24., szerda

    Alig több mint tíz év alatt vált néhány fős közösségből templomépítővé a szigetszentmártoni református gyülekezet, amely április 20-án rakta le félkés...
  • 2024. április 22., hétfő

    „Az esperesi szolgálat nem plecsni, nem kitüntetés, hanem lehetőség a szolgálatra.” Beiktatták Kovács Gergely esperest a Budapest-Déli Református Egyh...
  • 2024. április 22., hétfő

    Baráti ölelések, szakmai beszélgetések, keresztyén légkör fogadta a lelkipásztorokat, hittanoktatókat és vallástanárokat a Dunamelléki Katechetikai Tá...
  • 2024. április 21., vasárnap

    Közelebb a teremtett világhoz, közelebb egymáshoz, közelebb az Ige megéléséhez. A Gyökössy Intézet a lelkészeket hívja ki a mindennapok terhei közül. ...
  • 2024. április 18., csütörtök

    Az egyházkerületi konferencia-központok helyzetéről, a Kákicson nyíló ifjúsági házról és az elsőként megválasztott presbiterek közelgő találkozójáról ...
  • 2024. április 17., szerda

    A HolddalaNap zenekar újra hangszőnyeget sző a csendből. Imádságban fogant koncertjükről Gulyás Anna énekessel, dalszerzővel beszélgettünk.
  • 2024. április 16., kedd

    Duráczky Bálint szociológus szerint a tradicionális keretek lebomlása az elköteleződés megerősödését hozhatja egyházunkban.