PÁL LEVELEI A GYÜLEKEZETEKHEZ ILLETVE SZEMÉLYEKHEZ

1./ Pál életútja

a./ Pál apostol a kisázsiai Tarzuszban született a Kr. előtti utolsó évtizedben. Szülővárosáról és önmagáról így vall az Acs 21,39-ben: "Tarzuszi zsidó ember vagyok, Czilicia nem ismeretlen városának polgára.- Ez a település abban az időben a görög kultúra egyik fontos kulturális központja, nagyváros, filozófiai iskolája volt és jelentős kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett. Az apostol jelleme formálásához tevőlegesen hozzájárult. Pál tehát a hellén zsidóságból származott. A Kis-Ázsiában élő zsidóság a görög nyelvet használta és a görög Bibliát olvasta.

b./ Ugyanakkor Pál Benjámin törzséből való volt /Róm 11,1/, a héber és görög kultúrát egyaránt jól ismerte. Szülei hagyománytisztelő családként a Saul nevet adták neki, a benjáminita származású első zsidó király nevét. A farizeusok pártjához, Jeruzsálemben Gamáliel tanítványai közé tartozott, aki korának legnagyobb rabbija, tanítómestere és a farizeusok pártja vezetője volt. Pál kortársai között buzgósága és szorgalma révén hamar jó nevet szerzett magának. Magát igazi zsidónak, a farizeusi hagyományok hű őrizőjének vallja: "A zsidó hithűségben sok kortársamat felülmúltam népem körében, minthogy buzgóbb rajongója voltam atyáim hagyományainak- Gal 1,14/. Jóllehet Pál a diaszpórában nőtt fel, aztán Palesztinába ment, hogy a szigorúan a törvény szerint élő közösség, a farizeusok köréhez csatlakozzék. "Mint az akkori időben sok zsidóember, ő is kettős nevet viselt, miközben a zsidó Saulus nevét a hellén-római környezetben a hasonlóan csengő Paulusra cserélte. Büszke volt arra, hogy Isten népének jelentette ki a Törvényt és úgy vallott magáról, mint aki "a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen- /Fil 3,6/.
Az Acs 23,16 tudósít arról, hogy egy nőtestvére szintén a fővárosban élt. A rabbik szokásának megfelelően neki is volt mestersége, sátor-ponyvakészítő szakmát szerzett. és Római polgár volt, amelyet apjától örökölt és ezt ki is használta missziói útjai során.

c./ Környezete jelentősen alakította, formálta Pálban a missziói tudatot, saját népe és a nem zsidó népek iránti felelősségtudat kialakítását. Ezen személyiségformáló tényezők, vallástörténeti hatások sorából a három legfontosabb: a./ a zsidó apokaliptika; b./ a hellenista szinkretizmus; és c./ természetesen mind legfontosabb jön szóba az Ószövetség. Albert Schweitzer és E. Käsemann szerint a zsidó apokaliptika a páli teológia szülőanyja. Meghatározó számára a történeti/kozmikus szemlélet és a közeli vég várása. Persze, ami nem illett bele szemléletébe, azt elhagyta. Döntő különbség Pál szemléletében, hogy szerinte Krisztus halálában és feltámadásában máris betört a jelenbe az eschaton, azaz a vég. Míg az eschaton az apokaliptikában a történelem vége, addig Pálnál az eschaton jelen van a történelemben.
Kora nagy szellemi áramlata, a hellenizmus is jelentőst hatással volt Pálra. A görög kultúrával való kapcsolatára jellemző, hogy idézi leveleiben Aratust /Acs 17,28/, Menandert /1Kor 15,33/ és a krétai Epimenidest /Tit 1,12/. A hellenisztikus szinkretizmusból terminológiát és koncepciót vett át Pál. De semmiképpen nem fogadható el a vallástörténeti iskola feltevése, mely szerint az "új ember- páli gondolata a misztériumvallások újjászületési szertartásaiból való; aztán meg hogy Krisztus Kyrios volta eredetét a kyrios-kultuszokból vette volna át.
Míg azonban részleges hatások mutathatók ki Pál vonatkozásában a zsidó apokaliptika és hellenisztikus szinkretizmus tekintetében, addig kijelenthető, hogy lényegében Pál gondolkodásmódját, szellemi-lelki tevékenységét erőteljesen befolyásolja az Ószövetség, melyet a LXX alapján idéz. Szerinte "a Krisztus-esemény hiteles magyarázója az Ótestamentum. Az Írás magyarázatában kora exegetikai módszerét használja... Goppelt, Sanders, Georg Eichholz véleménye szerint Pál teológiájának döntő meghatározója az Ótestamentum-. A 2Kor 3,14-ben nyilvánvalóan kijelenti, hogy a zsidóság nem érti meg addig Krisztus titkát, míg a választott nép meg nem tér Jézus Krisztushoz. Az egész Ótestamentum értelme Jézus Krisztustól kiindulva érthető.

d./ Pál zsidó léte különös ismertetőjegyeként beszél arról, hogy az egyház üldözője volt /Gal 1,13k; Fil 3,5k; 1Kor 15,9/. A keresztyénséggel szembeni ellenségeskedése elsődleges oka az volt, hogy az a törvénnyel szemben kritikus álláspontot képviselt. Ebben megerősítette a jeruzsálemi keresztyénüldözés is. Ő maga is kötelességének érezte, hogy szembeforduljon a hellén területen létező keresztyén gyülekezetekkel. Amikor meghallotta a Szíriából származó hírt, hogy a zsidó gyülekezeten belül egyre többen vallják magukat keresztyénnek, felhatalmazást kért és kapott a főpaptól, hogy a Damaszkuszban élő keresztyéneket is "megkötözve hozza Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket- /Acs 22,5/.

e./ E nagy találkozás élménye után visszavonulásra, magányra volt szüksége a belső lelki élet és a teológiai elmélyedés szempontjából is. "Elhívásában arról győződött meg, hogy Jézus Krisztus Atyja Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, aki őt a népek /nem zsidók/ közti szolgálatra küldi. Ezután mintegy hat esztendős előkészület következett, aminek jórészét az arábiai Nabateus királyságban töltötte /kb. Kr.u. 34-40/. Bár vannak olyan vélekedések is, hogy ott is prédikált és azért volt része üldöztetésben /2Kor 11,32kk/.- Innen Barnabással együtt ment Jeruzsálembe, hogy találkozzon az apostolokkal. Az apostolokkal való kapcsolatfelvétele nem ment könnyen. Óvatosak voltak vele szemben, sőt féltek tőle. Ezt követően hazament Tarszuszba, s ismét Barnabás hatására Antiochiába ment. Ez a hívás meghatározta későbbi életútját, mivel a településen működő keresztyén gyülekezet küldi ki missziói útjaira /Acs 12,25k; 13,2k/.

f./ Pál levelei közül egyik sem tartalmaz olyan dokumentumokat, amelyek lehetővé tennék élete pontos kronológiája megállapítását. Mégis életrajzához forrásként mindenekelőtt az Acs és levelei szolgálnak. H. V. Morton így ábrázolja Pál apostol élete eseményeinek időrendjét:
"Barnabás elhívja Pált, hogy felügyeljen az Antiochiában végzett munkára: 45-46; Az első missziói út Ciprusra és Galáciába: 47-48; Az apostolok jeruzsálemi tanácskozása: 49; A második missziói út /Galácia, Troász, Filippi, Thesszalonika, Berea és Athén: 49-50; Korinthusi tartózkodása /a Thesszalonikaiakhoz írt első és második levél keletkezése/: 50-52; Látogatása Jeruzsálemben lés Antiochiában: 52; A harmadik missziói út kezdete: 52; Efézusban és környékén. /Ez időszak vége felé kelt az első Korinthusi levél; ezt megelőzte egy eléveszett másik levél s követte a Korinthusba, "könnyhullatással írt- levele. Egyes tudósok erre az időszakra teszik a Galáciabeliekhez, a Filippibeliekhez, Kolossébeliekhez, Efézusiakhoz és Filemonhoz írt leveleket is/: 52-55; Macedóniai utazás /a második Korinthusi levél megírása/: 55; Utolsó korinthusi látogatása /a Rómaiakhoz írt levél keletkezése/: 56; Letartóztatása Jeruzsálemben: 56; Megérkezése Rómába: /Általában ebbe az időszakba sorolják az Efézusiak0hoz, Kolossébeliekhez, Filemonhoz és a Filippibeliekhez írt leveleket/: 59 elején.-

2./ A levélíró apostol

a./ Rembrandnak van egy festménye, amely a levélíró Pál apostolt ábrázolja. A festmény címe "Pál a börtönben- címet viseli. A szűk cellában egy ágy látható, s ez a nyughely tele van rakva iratkötegekkel. Pál ölében egy nyitott könyv látható, ezen írott sorokkal lapok láthatók. A börtön ablakrácsai között fény szüremkedik a kis helyiségbe, de az apostol tekintetéből látható, hogy gondolatban ő valahol messze jár. Bizonyosra vélhető, hogy az egyik missziós gyülekezetre gondol, amelynek talán vezetőjét tanácsokkal látja el vagy a gyülekezet gondjainak megoldását jár az esze. Kivehető, nem ő maga a megoldás kulcsa, de ő is belesimul Isten teremtő akarata vezetésébe, s ebben az Isten-gyermekiségben kész és képes övéinek Krisztus eszközeként megfelelő módon segíteni.

b./ Pál személyéről E. Käsemann állapítja meg: "Magános egyéniség volt és maradt, kétségkívül az egyháztörténet egyik legjelentősebbike, és bizonyára már az őskeresztyénségben a legvitatottabbja- Bizonyos, hogy legerősebb az Ószövetséggel való kapcsolata. Ez teológiája egyik biztos ismertetőjegye. De jól ismerte az írástudói hagyományokat /1Kor 11,10k/ és a korabeli apokrif és apostoli irodalmat is /Róm 5,12k/.

c./ Pált, mint embert a legmélyéig megragadta a Krisztussal való találkozás a damaszkuszi úton /Gal 1,15kk;2,20/. Ettől kezdve Krisztus szolgájának tekintette önmagát /Ró, 1,1; Gal 1,10/ és mindent Istenre vonatkoztatott, aki Jézus Krisztusban megkönyörült rajtunk. Az emberek iránti magatartását is ezentúl a Krisztussal való nagy találkozása határozta meg. Boldog örömmel, hitvallással jelenthette ki: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem Krisztus- /Gal2,20/. "Jézus Krisztus kinyilatkoztatása mélységes szabadsággal ajándékozta meg Pált. Ugyanakkor felismerte - ő, az üldöző - azt is, hogy Isten irgalma végtelen, és teljesen független attól, hogy az ember érdemes-e rá /1Kor 15,8-10/.-

d./ Pál teológiája lényege. A damaszkuszi úton a feltámadott, élő, megdicsőült Jézus Krisztussal találkozik, akitől kijelentést kap, és aki által küldetésben részesül /1Kor 15,8;Gal 1,15/. Élete döntő órájáról így szól: "De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát bennem, nem kértem tanácsot hús-vér embertől- /Gal 1,15k/. Pálnak a Krisztussal való személyes találkozásából fakad az a felismerése, hogy Jézus Isten Messiása, a világ Üdvözítője; hogy Isten az embert nem cselekedetei alapján nyilvánítja igaznak, hanem egyedül és kizárólag az evangéliumba vetett hit alapján. Hogy tudniillik Isten Krisztusért, haláláért a benne hívőnek megbocsát, és olyan igazsággal ajándékozza meg, ami Isten előtt érvényes. Pál Krisztus élményéből fakadt az a felismerés is, hogy nem a törvény cselekvése eredményez örökéletet, üdvösséget, hanem ez Isten ajándéka Jézus Krisztus által, aki reálisan jelen van a hívőkben és Szentlelke által erőt és tartást ad övéinek minden hitvalló cselekvéséhez.
Pál leveleiben Jézus Krisztus van a középpontban. Mivel a Krisztussal való találkozást követően Jézus került Pál élete középpontjába, természetesen ő határozta meg ettől kezdve teológiai gondolkozását és minden cselekvését is. Tudja, mint ennek az Úrnak küldötte és szolgája, hogy elkötelezett zsidóknak és pogányoknak, görögöknek és nem görögöknek, bölcseknek és nem bölcseknek egyaránt. A megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus által kijelentett üzenetet hirdeti Isten eschatologikus kegyelmi ajánlatáról. Beszél, szól és ír Isten üdvüzenetéről, a szabadulásról és üdvösségről, amit Isten Krisztus megragadhatóvá, elfogadhatóvá tett minden ember számára. Az eddig remélt, törvény cselekvése általi üdvút teljesen reménytelen és esztelen és értelmetlen vállalkozás. A törvény Krisztushoz vezető tanítómesternek bizonyult csupán. Ennyi a szerepe és nem több. A Krisztustól elfogadott mentő szeretet, kegyelem és bűnbocsánat minden embert irgalmasságra, a krisztusi szeretet gyakorlására kötelez felebarátai iránt.

e./ Hogy viszonyult Pál az ősgyülekezethez és a tőlük átvett őskeresztyén üzenethez? - Hangsúlyozta, hogy minden emberi közvetítés nélkül lett apostol és az általa hirdetett evangélium sem emberektől származik. "Mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam- /Gal 1,12/. Krisztustól kapott elkötelezettségében adja tovább az evangéliumot. Az 1Kor 11,23 szerint: "Én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek.- Vagy az 1Kor 15,3 alapján: "Mert én elsősorban azt adtam, amit én magam is kaptam-. Pált apostolságra nem emberek hívták el, de Jézus Krisztus és Isten. Apostolsága legitimizálásának alapja a Feltámadottal való találkozása. Ő közli vele az evangéliumot, amit ő továbbad /1Kor 11,23; 2Kor 4,6/. Tőle kapja feladatként a missziót /Róm 11,23/, amelynek fő eszköze az igehirdetés /1Kor 1,17/. Autoritása az evangéliumon alapszik. "Pál apostoli öntudata nem jelent új apostolságot. Ezt támasztják alá szolgálatának klasszikus elemei: az evangélium hirdetése, misszió, gyülekezetalapítás.-

3./ A levél, mint műfaj

a./ A levél a szóbeli közlés pótléka, az irodalmi közlések legszemélyesebb formája. "A levelekben az író saját lelkét is kijelenti. Ugyan más irodalmi alkotásokból is meg lehet ismerni az író karakterét, de sehol sem annyira, mint levélírásnál.... A papiruszt a Nílus partján nőtt cserjékből állították elé, a forró egyiptomi homok pedig kiváló konzerválónak bizonyult, így számos dokumentum áll rendelkezésünkre.-
Ahol az író és a címzett vagy címzettek között lévő nagy távolság akadályozta a szóbeli közlést, ott használják a levelet értesítésre, ismeretközlésre, kérésre, megbízatásra. Természetesen, ebben a formában a privát-levél nem irodalom. Az írott forma egyszerűen szükségszerűségből fakad. A magántermészetű vagy valóságos levelek tehát az írásbeli érintkezés eszközei távollévők között. Pál legtöbb levele valóságos levél.

b./ "Másfélék azok a levelek, melyeket irodalomként tartunk számon. Ezek eleve számolnak egy nagyobb nyilvánossággal, még akkor is, ha eredetileg egyetlen személynek szólnak. Ezeknél az írott forma nem kényszerűség, hanem éppen alkot eleme a gondolatközlésnek. Mesterséges leveleknek nevezhetnénk őket leginkább- Ez kedvelt irodalmi forma /= epistola/ volt az irodalom minden időszakában, természetesen az őskeresztyén korban is, megtaláljuk az Újszövetség kanonikus iratai között is. Epistolának nevezzük az Ef, Jak és a Zsid levelet. Műfajukban levelek, céljukat tekintve traktások.

c./ Az antik - azaz görög és római - valóságos levél főleg abban különbözött a mai levelektől, hogy rövid volt. Ráfért egy oldalra. Ilyen az Újszövetségben Liziász ezredes levele Félix helytartóhoz az Acs 23,26-30-ban. A levél csupán öt versből áll. Ezt a formát követi Jakab levele is.

d./ "A közel-keleti világban /Mezopotámia, Szíria, Fönícia, Palesztina/ ugyancsak rövid leveleket írtak, papiruszlapra, tintával. A betűket egybeírták: írásjel, szóköz nélkül... A kész levelet tekercsbe csavarták, bekötötték és lepecsételték. Külső oldalára felírták a címzést-

e./ Sajátságos a levelek tagolása. A levélforma a legkötetlenebb műfaji forma, akárcsak a beszélgetés. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem alakultak ki a levelezés műfaji kellékei, illetve keretei. Az újszövetségi korban szokott rendje volt a levélformának. Az ókorban másként kezdték a levelet, mint mi. A levél elején a feladó, a levél küldője neve olvasható, majd pedig a küldöttek megnevezésére kerül sor. Ezt követik a köszöntő formula, majd a levél tartalma. A külső forma általában papirusztekercs volt. Külső oldalén is szerepelt a címzett és az író neve. A címzett neve datívuszban, a küldőé "para- vagy "apo- elöljáróval.
/a./ Az elő- és utóirat tekintetében kétféle forma volt használatos. A görög levélnek hármas tagozása volt: szerző, címzés, üdvözlés. A címzett 3. személyben áll, így szólítja meg a levél küldője. A másik előírat forma neve: közel-keleti formula. Ez kéttagú. X szerző küldi Y címzettnek vagy címzetteknek és a címzett 2. személyben szerepel. Az Újszövetségben főleg ez a formula használatos. Az előíratot bevezetés követi, majd az újszövetségi iratokban hálaadás és esetleg közbenjáró imádság következik.
/b./ A levél záradékának is szigorú formája volt. "Itt kaptak helyet a személyes üdvözlések, átadásra szánt üdvözletek. Végül pedig egy befejező jókívánság következett; a profán levelek felszólítómódban, az újszövetségi levelek általában áldáskívánás formájában-

4./ Az újszövetségi levelek

a./ Az Újszövetség mintegy harmada levelekből áll. Ezek egészen különböző témákkal foglalkoznak, de valamennyi fontos, mivel nyilvánvalóvá teszik, mit tanítottak az apostolok és munkatársaik. Az evangélium hirdetését összekapcsolták az életre és magatartásra vonatkozó utasításokkal. Egyidejűleg betekintést kapunk általuk az ősgyülekezet problémáiba és kísértéseibe és abba, hogyan diadalmaskodtak Jézus Krisztus kegyelme által, és milyen bukásaik voltak engedetlenségük következtében. A levelek konkrét szituációkat is tárgyalnak. Ezért fontos mindegyiknek külön-külön a hátterével is foglalkozni. Akkor lehet valóban a levelek főtémáját hangsúlyozni.

b./ A papirusz felfedezése és elterjedése nagyon fontos volt az Újszövetség interpretációja érdekében. Az Újszövetség 27 iratának nagyobbik része, 21 irat levélformában van írva, míg az Ószövetségi iratok között önállóan nem fordul elő levél, legfeljebb csak egyéb iratok betéteként. Pl.: 2Sám 11,14; 1Kir 21,9; 2Kir 5,5, stb./. Ilyen betétek az újszövetségi iratokban az önálló leveleken kívül is vannak. Pl.: Acs 15,23; 23,26; Jel 2.

c./ Az újszövetségi levelek valódi levelek. "Ami irodalmiságukat illeti - stílusban nyelvezetben - az valamennyi újszövetségi iratnak problémája,...hogy általában nem a ’magas irodalom’ darabjai. ...Hogy egy irat valódi vagy irodalmi levél-e, nem a külső formája alapján lehet eldönteni, hiszen e téren egy irodalmi levél éppúgy természeténél fogva sokszor műfajilag szabatosabb, tehát levélszerűbb, mint a valódi levél. Így a tartalmi elemzés vezethet csak célra. A páli levelek valódiságát két tény bizonyítja. Az egyik az, hogy valamilyen levél tele van konkrét helyzetekre való utalásokkal /talán csak az Ef kivétel/. A másik az, hogy nagyon sok részletük csak akkor magyarázható kielégítően az exegézis során, ha valódinak tartjuk a levelet /ez áll az Ef-ra is/-

5./ Pál levelei - /Corpus Paulinum/

a./ Pál az őskeresztyénség legnagyobb írója volt. Sok levelet írt, hogy fenntartsa a kapcsolatot lelkipásztorokkal, gyülekezetekkel. Levélírása közben is misszionárius maradt, mivel levelei missziói célt szolgáló írások. Az Újszövetség13 levelét páli corpusnak nevezik. E 13 levél közül kilencet gyülekezetnek, négyet magánszemélyeknek írt. A Gal és Ef leveleket több gyülekezetnek írta, tehát ezeket körleveleknek tekinthetjük. "Levelei szenvedélyes vitairatok. Konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kell adnia. És mindig valamely ellenféllel folytat szellemi párbajt. Mi csak az ő leveleit olvassuk - ebből kell kihámoznunk ellenfeleinek támadásait. De annyira világos és fegyelmezett minden mondata, hogy sokszor a ’telefon túlsó végén’ beszélőt is halljuk.-
Az apostol levelei elsősorban arra szolgálnak, hogy segítséget nyújtson általuk a címzetteknek. Ezekben megfigyelhetők stilisztikai szempontból kisebb-nagyobb egyenetlenségek, félbeszakadt mondatok. Herbert Haag szerint: "Gondolatai formába öntése terén Pál egyfelől a rabbinista magyarázatok példáját követi, másfelől a hellenista diatribe hatása alatt áll. Nyelve teljesen megfelel szellemiségének, egy olyan zsidónak, aki a hellén ökumené tágasságában él és lélegzik, s aki művelt, de semmiképpen sem író vagy tudós ember; a feladat iránti odaadás, a szenvedélyes vallásosság és a kétségbevonhatatlanul nagy lángész ezeket a leveleket a görög nyelvtörténet nagyszerű dokumentumaivá avatják.-
Pál leveleinek kisebb-nagyobb gyűjteményei az egyházban igen korán közkézen forogtak. Az apostoli atyák az egyébként is hiteles Filem kivételével az összes páli levelet idézik. "A leveleket már Korinthusban gyűjteménybe foglalták, először 7 levél volt együtt (nem tudjuk pontosan, hogy alakult ez a szám). A 2. században Marcion 10 páli levélből álló gyűjteményt említ - erről tudjuk, hogy a Pásztori levelek hiányoztak belőle.-

b./ Pál levelei történeti hátteréről eléggé keveset tudunk. Nem ismertek a szituációk, amelyekben elkészítette Pál leveleit, és általában azokról a gyülekezetekről is kevés információval rendelkezünk, amelyeknek küldte írásait. A levelek mindenesetre az őskeresztyén egyház életéből valók. Egyáltalán nem teológia értekezések, akkor sem, ha sok keresztyén tanítást tartalmaznak. Fő erősségük, hogy keletkezésük a gyülekezetek szituációjával áll szoros összefüggésben, tehát élő, dinamikus levelek és nem tartalmaznak semmiféle száraz elméletet. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv az egyedüli információforrás arról, hogyan és miként élt az egyház abban az időben. Természetesen Lukács nem közöl minden igényt kielégítő információt a gyülekezetek helyzetéről és állapotáról, így több vonatkozásban is hiányos ismerettel rendelkezünk a gyülekezetek tekintetében.

c./ Pál leveleiben gazdagon alkalmaz az őskeresztyén igehirdetési kincsből. Ezeket az írásba foglalást megelőző formulákat több figyelmeztető pont segítségével sikerül felderíteni: /1/ Pál többször hivatkozik az idézésre, bejelenti, hogy átvett anyagot közöl. Pl.: 1Kor 11,23a; Ef 5,14; 1Tim 1,15/; /2/ Ahol feltűnően különbözik egy szövegrész a környezetétől stílusában, ritmikus felépítésében: pl. Fil 2,5-11; Kol 1,15-20; /3/ Feltűnőek "olyan kifejezések, melyek eltérnek a szerző szóhasználatától vagy pl. az egyesszám-többesszám indokolatlan váltása. (Utóbbira példa az 1Kor 15,3.kk; /4/ Ugyanannak a fordulatnak használata különböző iratokban(Pl. Róm 1,3 és 2Tim 2,8;Tit 2,14 és Mk 10,45b). /5/ Olyan gondolatok, amelyek kiesnek az összefüggésből, olyan teológiai megfogalmazások, melyek eltérnek a szerző teológiájától, vagy esetleg éppen nyelvtani hibák előfordulása.-

Ph. VIELHAUER csoportosította és jellemezte a fenti anyagok főbb csoportjait.
/1/ Az úgynevezett pistis-formuláknál olyan mondatokról van szó, ahol az üdvesemény középpontját, krisztus halálát és feltámadását a "hisszük- szóval hitvallásszerűen, röviden fogalmazzák meg. Ilyenek pl. Róm 4,24; Kol 2,12/;
/2/ A homológiák a nyilvánosság számára megfogalmazott kijelentések. Egyrészt Jézus Úr voltát vallják a környezete számára /pl. Róm 10,9; 1Kor 12,3/; másrészt Jézust Isten Fiának vallják e formulák /pl. Fil 2,6; Kol 1,13/;
/3/ A liturgikus szövegek Pálnál az eretnekségek elleni küzdelmet segítik. Ezek között találunk doxológiát /Róm 16, 26; Fil 4,20˛, úrvacsorával kapcsolatos részeket /1Kor 11; 1Kor 16,20/; kereszteléssel /Kol 1,12-20/ és ordinációval /1Tim 6,11-16/ kapcsolatos szövegeket.
/4/ Énekeket az evangéliumokban is találunk /pl. Magnificat, Benedictus/. Pál leveleiben ilyen énekek pl. a Fil 2,5kk; Kol 1,12.
/5/ Intelmeket szép számmal közöl Pál. Pl.: Gal 5,13-16; Ef 4,1-6; Fil 4,4-9.
/6/ Prédikáció részleteket is átvett - Budai feltételezése szerint - Pál írásaiba. Pl.: 1Kor 2,6-16 a Lélek bölcsességéről;1Kor 13 a szeretetről; Róm 9-11 Izráel elvettetése és újra felvétele.

d./ Ha arra keressük a választ, hogyan írta Pál a leveleit, legelőször az úgynevezett "titkár elmélet--tel kell foglalkoznunk. Voltak ugyan, akik maguk írták leveleiket, az írnok ugyanis eléggé drága volt. Mások az írnoknak vagy munkatársuknak lediktálták a vezérgondolatokat, címszavakat, aki aztán viasztáblára írta, majd miután az a kész levelet felolvasta, a küldő még korrigálta és hitelesítette a szöveget. Erre jó példa a Róm 16,22: "én Tertius, aki e levelet írtam-. A fogságban bizonyára nem volt könnyű sajátkézzel készített leveleket írni. Sokkal valószínűbb azonban ettől az, hogy Pál levelei egy részét mintegy "tollba mondta- valakinek, a levél végére aztán ő maga írta rá a köszöntést. Vö. 1Kor 16,21; Gal 6,11
E. LOHSE szerint Pál úgynevezett nagy leveleit lediktálta valakinek, miközben a rövidebb leveleket, mint pl. a Filemonnak írt levelét valószínűleg saját kezűleg írta. Kérdéses viszont, hogyan diktált Pál? Szó szerint írták le leveleit vagy csak a főbb gondolatokat közölte, amiket aztán segítője folyamatos szöveggé alakította át. O. ROLLER nyomatékosan azt a tézist képviseli, hogy Pál titkár segítségével készítette leveleit, aki a levél kidolgozását Pál főbb gondolatai alapján végezte. O. ROLLER elméletét arra alapozza, hogy a páli levelek kezdetén több helyén megnevezésre kerülnek azok, akik társai Pálnak a levél írásában, elküldésében, akik jelen vannak a levél írásakor. További érv ehhez: a páli levelek közül 5 fogságban keletkezett /Fil, Filem, Kol, Ef, 2Tim/ . O. ROLLER szerint a korabeli katasztrofális körülmények között elképzelhetetlen, hogy valaki saját kezűleg írjon ott levelet. Pál segítői főbb instrukciókat követően, címszavak alapján készítették el az egyes írásokat. Timótheus többnyire titkárként Pál rendelkezésére állt. A pásztori levelek esetében természetesen más valaki segített Pálnak. Ebből fakadnak a nyelvi és stiláris különbségek a többi páli levéllel való összehasonlítást illetően.

e./ A missziói munka folyamatában szükséges volt valamilyen formában kapcsolatban maradni a gyülekezetekkel és a gyülekezetek vezetőivel. Erre kiválóan megfelelt mint kommunikációs eszköz: a levél. A korában átvett levél-formákat aztán az evangéliumközlés céljára az apostol átalakította. "Az előiratban a maga és a címzettek neve után az antik és közel-keleti jókívánságokat egybeforrasztotta. Ezután Pál leveleiben hálaadás következik a gyülekezetért vagy a címzettért, aki egyén is lehetett... Ezután a főrész következik, mely tanítás /dogmatikum/ és intés /parainésis, etikum/. Ez a rész abban különbözik formailag az akkori valóságos levelektől, hogy azoknál sokkal hosszabb, tartalma pedig elsősorban nem magánközlemény, hanem Isten üzenete a gyülekezetekhez, egyénekhez. - Az utóiratban üdvözletek, jókívánságok, doxológia /= Isten dicsőítése/ vagy áldás szerepel.-

f./ Leveleiben Pál a Földközi-tenger környékén beszélt nyelvet, a koinét használta annak teljes gazdagságában. Gyakran költői magaslatokra jut, különösen is Jézus Krisztus magasztalásakor. A szeretet szóra gyakran használja az "agapé- fogalmat. Ezzel különbözteti meg a keresztyén szeretetet a nem-keresztyén felebaráti szeretettől. Vö.: Róm 8,31-39; 1Kor 13;

g./ Általános jellemzés Pál leveiről. Pál 13 levele található meg az Újszövetségben. Ezeket részben gyülekezetekhez, részben magánszemélyekhez intézett. A leveleknek rendkívül jelentősek az őskeresztyénség megismerése szempontjából. Segítségükkel bepillanthatunk az őskeresztyén egyház belső életébe, küzdelmeibe. A megmaradt páli levelekből megállapítható, hogy több levelét nem őrizték meg, így ezek elvesztek már az I. század folyamán. Pál levelei az Újszövetség legrégebbi iratai.
/1/ A levelek sajátosságai.
Külső formájukat illetően Pál az ókori levelek szokásos formáját követi, de sajátos tartalommal tölti ki azt. Önmaga megnevezésekor többnyire hivatkozik apostoli tiszte méltóságára. Nem saját tudományával áll elő, de Jézus Krisztus evangéliumát közli. A levelek bevezetőjében vele lévő munkatársait is megnevezi, azokat, akikkel elküldi a levelet. Pl. Szósztenészt /1Kor 1,1/; Timótheust /2Kor 1,1/; Szilvánuszt /1Thess 1,1/. A 2Kor megírásában Timótheus is közreműködött. A címzettek Jézus Krisztusban hívő "szentek-, akik pl. Rómában, Korinthusban, Efézusban, Filippiben, vagyis adott történelmi időben, adott földrajzi helyen élnek. Üdvözletként Isten kegyelmét és békességét kéri és kívánja olvasóinak. A hálaadásnak jelentős helye van a páli levelekben, amikor a címzettekért imádkozik az apostol. Intésre a befejezést követően kerül sor. "A levelek javarészének stílusa inkább prédikációszerű, mint egyszerű mindennapi levélstílus. Ez adódik már a tárgyból is, amelyről beszél. Isten üzenetének minden emberi gondolattól különböző ’más’ volta, a stílusra is rányomja a bélyegét.-

h./ Mintegy másfél évezredig általánosan és kétség nélkül elfogadott volt, hogy mind a 13 levelet Pál apostol írta. Néhány levéllel kapcsolatban deuteropáli jelzőt emlegetnek. Ezeket egyesek szerint nem Pál, hanem más személy, egyik tanítványa vagy titkára készítette. "Mindenekelőtt az Ef ás Kol levelet illették ezzel a jelzővel. Ez sem egyértelműen elfogadott megállapítás persze... De ezeknek a leveleknek valóban igen nagy az eltérése a többi páli levéllel szemben.-
Pál apostol négy fő levelét /Róm, 1-2Kor, Gal/ autentikusnak minősítették a tübingiai iskola tudósai is. S egyöntetűséggel vallják a Fil, Kol, 1Thess, Filem hitelességét is. "Mellőzve most az Ef és 2Thess authenticitása ügyében felhozott kritikai bizonyító anyagot, e két levelet már csak azért is hitelesnek kell tartanunk, mert a Kr.u., 1. sz. végén lehetetlen a levélhamisításnak azt a bámulatos technikai készségét elképzelnünk, mely e levelek létrehozásához szükséges lett volna.... Az Ef és 2Thess, mint irodalmi jelenségek, csak akkor érthetőek, ha Páltól származtatjuk őket.-

6./ A páli levelek csoportosítása

a./ Négy csoportot különböztethetünk meg Pál levelei gyűjteményében: /1/ korai levelek /1. és 2Thess/; /2/ az úgynevezett "nagylevelek- /Róm, 1. és 2Kor, Gal/ ; /3/ fogságból írt levelek /Ef, Fil, Kol, Filem/ és /4/ pásztori levelek /1. és 2Tim, Tit/.

b./ Korai levelei: az 1. és 2Thess, melyek második missziói útja során, Korinthusban való tartózkodásakor keletkeztek. Egy Delfiben talált felirat alapján valószínűleg 50 vagy 51-ben. Mivel Pál megtérése után több évet töltött Tarzuszban, volt ideje átgondolni és megfontolni, ami életében történt a Krisztussal való személyes találkozás nyomán. Azután egy évig Antiochiában tanítóként tevékenykedett, amit két évi missziói munka követett. Eközben több keresztyén gyülekezet keletkezett pogány területen. Pál tehát már érett keresztyén emberként írta első leveleit, jóllehet ezekben még nem található meg az evangélium olyan alapos kifejtése, mint későbbi írásaiban.
Mivel a gyülekezetet a körülmények miatt sietve kellett elhagynia, Pál igen jó kapcsolat kialakítására törekszik a gyülekezet tagjaival. Válaszol kérdéseikre és aztán Jézus visszajövetelével, a világ végével kapcsolatos téves elképzeléseiket igazítja ki. Ezek bekövetkeztét ugyanis az első századbeli keresztyének már saját életükben várták.

c./ Az úgynevezett "nagylevelek--et valószínűleg a harmadik misszió útja során írta az apostol. Lehetséges ugyan, hogy a Gal a két első missziói út idején keletkezett. Galácia, kisázsiai római tartomány városait /pisidiai Antiochia, Ikonium, Lystra, Derbé/ Pál első missziói útja során kereste fel Barnabással. A levélírás oka: a gyülekezeteknek szembe kell szállniuk bizonyos judaista misszionáriusokkal, akik törvényeskedő tanításukkal megingatnák a gyülekezet tagjai hitét és aláássák Pál apostoli tekintélyét is. Ezt az írást a tartalom és stílusjegyek alapján "harci levélnek- is nevezhetjük.
1 és 2Kor: Az első akkor keletkezett, amikor Pál Korinthusból Efézusba utazott. Ott értesült a korinthusi gyülekezet nehézségeiről, miközben egy levelet is kapott tőlük. Az 1Kor lényegében erre a levélre adott válasz. Az apostol gyakorlatiasan közelíti meg azokat a problémákat, amik a fiatal gyülekezetnek pogány környezetben súlyos gondokat okoztak. "Első levelében Pál egy sor a keresztyén hitet és magatartást egyaránt érintő problémával foglalkozik, a másodikban határozottan szembefordul a meghasonlást szítókkal. A korinthusi válság négy levél írására késztette Pált, ezek közül azonban kettő /az első és a harmadik/ nem maradt meg, bár sokan úgy gondolják, hogy az egyiknek /eredetileg harmadik levélnek/ egy része megtalálható a 2Kor 10-12 fejezeteiben.-
A Róm-ot Korinthusból írja az apostol, amely összes levele közül leginkább mondható teológiai munkának, melyben kiváltképpen is tárgyalja a hitből való megigazulás témáját és ennek gyakorlati következményeit. Hogy miért írt ily módon Pál a római gyülekezetnek, nem tudjuk. Talán tervezett közeli látogatását megelőzően alaposabban meg akarta ismertetni a gyülekezetet keresztyén létükre vonatkozó tanítással, ismeretekkel. Hogy terve egészen másként valósult meg, mint gondolta, azt tudjuk: jeruzsálemi letartóztatást követően végül is fogolyként vitték Rómába.

d./ A fogságból írt levelek keletkezési helye vagy Róma, miközben a császárhoz intézett fellebbezése következményére várt vagy ezt megelőzően efézusi vagy caesareai tartózkodása. Az Acsból tudjuk, hogy Rómában az adott börtönkörülmények között relatíve nagy szabadsággal rendelkezett, ahol gyakran találkozhatott kísérőivel, akiket meg is említ leveleiben.
Az Ef és Kol tartalmában igen hasonló. Míg előbbi a másik viszonylatában eléggé általános tanításokat tartalmaz, addig a Kol konkrét vitát folytat azokkal a tévtanítókkal, akik Efézustól keletre lévő gyülekezeteket fenyegették. Pál erősíti az ottani keresztyéneket, miközben Jézus személyét és művét helyezi írása középpontjába. Ez az Ef-ben is megtalálható, de itt erőteljesebben az egyházról szóló tanításra koncentrál a szerző. A levélfelirat ellenére bizonyosan eljuttatták a levelet a többi kis-ázsiai gyülekezetbe is.
A Fil levelet személyes szorongattatása idején írta Pál. Meg akarta vele vigasztalni testvéreit, akik mindig, - az apostol jóléte és eredményes munkája során is - kifejezték iránta való együttérzésüket. Erősítette levelével az apostol a keresztyén testvéri közösséget
A Filem Pál apostolnak egyetlen pusztán magánjellegű levele. A Kolosséban élő Filemonnak írta s azt kéri tőle, hogy bocsásson meg elszökött rabszolgájának

e./ Pásztori levelek. Az 1. és2Tim és Tit levelek is határozottan Pál gondolatvilágát tükrözik. Mindhárom levél olyan személyeknek szól, akik munkatársai is voltak az apostolnak. Ebből következik, hogy a levelek egyúttal Efézus és Kréta gyülekezeteihez intézett hivatalos írások is. /Főképpen az 1Tim és Tit, a 2Tim-et az apostol végrendeletének tartjuk./ Tanítás olvasható bennük a tévtanítók elleni harc, az egyház szervezete, főképpen a lelkipásztori munka vonatkozásában. "Pál azonban nemcsak rendelkezéseket ad a gyülekezetek rendjének fenntartására és építésére, hanem meghatalmazást is ad képviselőinek a rendelkezések végrehajtására. A pásztor levelek tehát az első keresztyén idők, az őskeresztyén egyház idejéből ránkmaradt legrégibb hivatalos pásztorlevelek, és így minden keresztyén pásztorlevél őstípusai.-
Némelyek úgy gondolják, ha Pál e levelek szerzője, igen magas korban írta őket, miután ismételten szabadon bocsátották. Kifejezetten lelkigondozói célzat figyelhető meg mindhárom levélben a gyülekezetek pásztorai és tagjai iránt. Jóllehet e levelek feltételezik, hogy Pál még egyszer tartózkodott Efézusban és Krétán, amikről viszont az Acs nem tesz említést, ennek ellenére a konkrét személyes közlések /2Tim 4,9-14; Tit 3,12-15/ egyértelműsítik a páli szerzőséget.


Vásárosnamény, 2003. 09. 14. /dr. Pótor Imre/