Megtapasztalni, mit jelent Jézussal lenni a természet nyújtotta szabadságban, majd a hétköznapokban megélni a keresztyén hitet – fogalmazza meg célként a fiatalokat százhetvenöt éve összegyűjtő szervezet. Kalandot, élményeket, szeretetteljes közösséget adnak az online világban felnövő nemzedéknek.
Schaffner Antóniát megérintette a Wycliffe Világszövetség Afrika területi igazgatójának beszéde, és elhatározta, jótékonysági vásárral segíti a bibliafordítások ügyét. Kezdeményezése ezután mások számára is példává vált.
Ahol a Szentlélek munkálkodik, ott könnyebb minőségi médiatartalmat készíteni, a felszínesség bizalomvesztést eredményezhet. Egyházunk jövője attól is függ, mennyire ragaszkodik az evangéliumhoz és hogyan él a közösségi média által nyújtott lehetőségekkel.
Nem mindenki alkalmas a beteglátogatásra, ez ajándék – hangzott el az önkéntes beteglátogatók találkozóján, ahol a szolgálat mibenléte mellett magukat a szolgálókat is megismerhettük.
Az iskola már az alsósoknak is megterhelő. Mégis van egy hely, ahova szívesen járnak azok a gyerekek, akiktől otthon talán nincs, aki megkérdezze: kész-e a lecke, hogy telt a nap, minek örülnek, miért szomorúak.
Az igazi művészet akkor jó, ha ott van benne az isteni szeretet is – hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen, amely a spiritualitás jegyében kereste a művészetek és a misszió kapcsolódási pontjait.
Nehéz rátalálni a lelkiség útjára. Néhol keskennyé válik, néhol kétfelé ágazik, de akár a mindennapi munkavégzéseink során is helyreállíthat minket. A „Lelki éhség 2.0” konferencián együtt kerestük a közös utunkat.
Minden más ünnepen azt ünnepeljük, hogy Jézussal történt valami: karácsonykor megszületett, nagypénteken meghalt, húsvétkor feltámadt, de a pünkösd kivétel: ekkor az emberrel történt valami.
Míg mások elmennek, néhány környékbeli keresztyén ott marad az elnéptelenedő, cigányok lakta faluban, hogy reményteljes jövőképet és gyakorlati segítséget nyújtson a helyieknek. Egy kelet-ormánsági faluban, Kémesen jártunk, ahol egyházi támogatással nyílt meg a mára már a közösségi élet központjának számító Jó kis hely.
Hol kezdődik a világ, mi a történelem értelme és hová tart ez a világ? A bibliai nagy történet perspektívája még a keresztyének misszióról alkotott elképzelését is forradalmasíthatja. A Keresztyén misszió ma címmel szervezett könyvbemutatón és konferencián jártunk.
Hogyan lehetünk egyszerre tanítvánnyá és tanítóvá a gyülekezetünkben? Miért menekülnek a templomokból az emberek? Mire kellene érzékenyíteni a társadalmat?
Az iskola, ahonnan nem akarnak lógni a gyerekek. Halmozottan hátrányos helyzetű a többségük, mégsem múlik el tanév anélkül, hogy valamilyen országos versenyeredményt ne zsebelnének be. Pedig nem versenyistállóról van szó, hanem egy olyan református intézményről, amely nem a szegregációt erősíti.
A Református Zenei Fesztivál küldetése, hogy megmutassa a világnak a kultúránkat, a hitünket, az oktatási intézményrendszerünket és a tehetségeinket is. Böszörményi Gergely fesztiváligazgatóval beszélgettünk.
Tesszük-e azt, amire Krisztus felhatalmazott? Az apostoli folytonosságban élünk-e? Tudunk-e változtatni, és akarunk-e? Kikhez küldettünk, és mi a küldetésünk? A „testvérek párbeszéde” kérdésfeltevésekkel teli konferenciával indult.
A Szentírást népszerűsíteni rendkívül bonyolult feladat. Komoly munkát igényel az is, hogy széles tömegek számára érthető nyelvezetű legyen. A Magyar Bibliatársulat főtitkárával, Pecsuk Ottóval beszélgettünk.
„Már csak egy bárányunk van, a többi kilencvenkilenc eltűnt, de még mindig ezt az egyet fésülgetjük. A börtönökben a kilencvenkilencet keressük, ehhez nem kell különleges nyelvezet, csak a megélt, hiteles evangélium.”
Négyszáz oldalas gyülekezetpedagógiai kézikönyv segíti a különböző korú és élethelyzetben lévő emberek megszólítását, gyülekezetbe integrálását és kísérését a hit útján.