Lelki folytonosság és vonzerő
Miután Izrael fiai kivonultak Egyiptomból, az Úr parancsára Mózes népszámlálást tartott, és meghatározta a törzsek táborozásának és menetelésének rendjét. A rend alapja a törvényhozás, amely egy még alapvetőbb rendre, a teremtés rendjére épül: a családokra. Minden családnak volt hadijelvénye – ismertette az igehirdető Mózes negyedik könyve 2. részének 1. és 34. versei alapján. „A mi egyházunknak egyetlen hadi jelvénye van: az Írás, a Biblia. Ahogy pedig az Igét értjük, a csak nekünk szóló, saját életünkre alkalmazott üzenetek jelentik a családok hadi jelvényeit, amiben ott van Isten népének a gazdagsága” – emlékeztetett.

Az egyházvezető beszélt annak értékességéről is, amikor nemcsak vér szerinti, hanem lelki folytonosság is van az egyházban szolgálatot betöltő családok, nemzedékek életében. Mint mondta, e nélkül hiába próbálnánk tovább éltetni az elődeinktől kapott örökséget. „Ezt a lelki folytonosságot Isten Igéje tudja megteremteni. Ekkor nemcsak külső formákhoz, hagyományokhoz ragaszkodunk – és ebben vonzerő van. Jézus Krisztus szeretetébe ekkor tudjuk bevonni az embereket, azokat is megszólítva, akik korábban nem tartoztak közénk.”

Harcban állunk – önmagunkkal elsőként
A püspök hangsúlyozta: nemcsak a választott népnek, de a református keresztyéneknek is harcolniuk kell Isten országáért. „A harcmodort az határozza meg, hogy az Úr az, aki harcol értünk. Erre a kívülállók akkor fognak rácsodálkozni, ha először mi megértjük ezt, és ennek nyomán másként harcolunk. Krisztus úgy harcol értünk, hogy a legnagyobb ellenséget győzi le először, ami bennünk van. Ha engedünk neki, akkor a külső ellenséggel is meg tudunk küzdeni az Ő erejével.”

Lelkipásztor elődök nyomában
Az igehirdetést követően az ünnepi istentisztelet nyilvános presbiteri gyűléssel folytatódott. Pánczél Károly országgyűlési képviselő felidézte, hogy Takaró András esperes-lelkipásztor lelkész édesapja nyomdokaiba lépett, aki negyven évig szolgált Pesterzsébeten. A lelkipásztori szolgálat szép családi tradíció: Takaró András idősebb testvérei Takaró Károly nyugalmazott tábori püspök és Takaró Tamás nyugalmazott esperes is, de felmenőik között van lelkész, várvédő katona egy tizenhatodik századi volt katolikus püspök, aki református hitre tért.

A családi lacházi ősei, egyben lelkipásztor elődei még a Mária Terézia, II. József és II. Lipót katolikus uralkodók idején lelkészi szolgálatot teljesítő Rozgonyi György, és az a Szabó Balázs is, aki Trianon, a második világháború és a kommunista hatalomátvétel idején pásztorolta a lacházi református népet. Pánczél Károly hozzátette: Takaró András az ő nyomdokaikba is lépett, amikor 52 délpesti gyülekezet espereseként a sajátja mellett más gyülekezetek gondozásának szép és nemes feladatát is vállalta.

A református gyülekezet a városi közösség összefogásában is meghatározó szereppel bír, Takaró András szolgálatával az egész település közösségét építi kezdettől fogva – mondta köszöntőjében Varga Ilona önkormányzati képviselő.

Sáfár és újító
Takaró Andrást fiatalon, a rendszerváltás után választotta meg lelkészének a népes lacházi gyülekezet, ő pedig nagy lendülettel fogott bele a szabadabb légkörben az evangélium hirdetésének szolgálatába, kezdettől fogva a családokra alapozva – erről már Galambos Lajos főgondnok beszélt.

Elmondása szerint a lelkipásztor nemcsak a gyülekezet nemzedékek óta tovább hagyományozódó javainak volt jó sáfára a templom és a parókia felújíttatásával és korszerűsíttetésével, de új gyülekezeti házat is építtetett. Már jóval a kötelezően választható hit- és erkölcstan tantárgyak bevezetése előtt szorgalmazta a hittanoktatás órarendbe illesztését, és ő vezette be ugyanígy a világháborúkban elesettekről megemlékező hősök napját is. Énekkart és ifjúsági csoportot alapított, éveken át vezette a szárszói ifjúsági hitmélyítő táborokat, kinevelve több, ma is egyházi szolgálatot végző lelkészt, presbitert, kántort vagy hittanoktatót. Évtizedek óta végzett közegyházi szolgálata mellett Takaró András jelentős diakóniai munkát is végez: a nagyobb adományozási hullámok lecsengését is figyelembe véve a lacházi gyülekezettel, olykor a város lakóival együtt folyamatosan támogatja a beregszászi szegénykonyhát.

Többek között ezért mondott köszönetet Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület Diakóniai Osztályának vezetője is. „Bajban tudja meg az ember, ki az igazi testvér” – fogalmazott, majd felidézte többek között a háború kitörésének nehéz hónapjait, amikor Takaró András esperes kérésére Balog Zoltán püspök a segítségükre sietett, hogy az áramszünet idején pótolhassák elromlott generátorukat. Így több ezer embert elláthattak kenyérrel.

A legnagyobb öröm
Az ünnepi jubileumon többek között az elmúlt harminc év szolgálatainak emléket állító fényképalbummal lepte meg a gyülekezet Takaró Andrást, akit levélben köszöntött a több mint nyolcvan délpesti lelkipásztor is. Az esperes egy, a Ráday Házat díszítő töki mennyezetkazettáról készült nyomatot is átvehetett Balog Zoltán püspöktől, mely arra emlékeztet: a legnagyobb öröm, hogy a nevünk fel van írva a mennyben.

Reményteljes jövő
A köszöntésekre válaszul Takaró András elmondta: ez a nap számára elsősorban az Isten iránti háláról és köszönetről szól.

Köszönetet mondott feleségének és gyermekeinek is, hogy bár sokat kellett őt nélkülözniük, mégis ott álltak mögötte a szolgálatban. A gyülekezeti „nagy családnak” is háláját fejezte ki, hogy támogatásukkal végezhette a szolgálatát, majd emlékeztetett az ünnepi alkalomra választott Ige befejezésére, melyben reményteljes jövőt ígér az Úr. Az istentiszteletet követően az ünnepi összejövetel szeretetvendégséggel folytatódott.

Képek: Kovács János