„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!- mondja Istenetek.”  (Ézs 40,1)

Közeli szerettünk, szeretteink elvesztése életünk legtöbb fájdalommal járó változásai közé tartozik. Hiszen a szeretett személlyel együtt önmagunkból is kiszakad egy darab, és mindezeken túl mindennapi életfolytatásunkban is nagy változások állnak be. A kétségbeeséstől hosszú és nehéz út vezet az elfogadó, vigasztaló megnyugvásig. Olykor ezt az utat egyedül szinte lehetetlen bejárni. Ugyanakkor ritkán találni olyan helyet, olyan embereket, akikről azt érezzük, hogy nem terheljük őket fájdalmunkkal, szomorúságunkkal, akik nem azt várják tőlünk, hogy „lépjünk már túl ezen”.

Ha Ön úgy érzi, hogy szüksége van egy olyan közösségre, ahol szabadon beszélhet veszteségéről, ahol felteheti azokat a kérdéseit, melyeket máshol nem mer, ahol megélheti azt, hogy nincs egyedül a gyászában, és ahol talán reménységet is találhat a jövőre nézve, jöjjön el 8 alkalmas gyászfeldolgozó csoportunkba. Életünk szebb napjaiban sokszor átéljük, hogy a „megosztott öröm, dupla öröm”. Egy ilyen közösségben megélhetjük azt is, hogy a „megosztott bánat, fél bánat”.