Egy környezetvédő szervezet kezdeményezésére megmozdult egy település apraja-nagyja. Ki-ki indult, hogy megtisztítsa a patakmedret az eldobott műanyag flakonoktól, az erdőt az elhajigált szemetektől. Mondta is Marika néni, a falu mindent „látó” asszonysága, hogy „végre valahára valakinek van szeme a szemétre”. Szép bolygónk, országunk, településünk tényleg szemétözönnel van elárasztva, amit egyre inkább észreveszünk, hiszen szemmel jól láthatóan belerondít a környezetbe, s tönkreteszi az egészséget. Ma már trendi környezetvédőnek lenni, s hálátlan olyan tuskónak lenni, aki tönkreteszi a gyermeke jövőjét.
Ragyogó kezdeményezések születnek: szelektív hulladékgyűjtés, tudatos fogyasztás-vásárlás, környezetbarát technológiák meghonosítása, valamint sok más egyéb is.

A környezetvédő napon azonban aki „fülel”, észrevehet egyet s mást. Júlia, a fiatal lány undorral emel ki a patakmederből egy elhajított sörösflakont: „Hülye alkoholisták!” – felkiáltással. Mónika, a barátnője halkan megjegyzi: „Sajnos mindig így van ez, a legpiszkosabb munkát nekünk kell végezni”. Bezzeg Oszi, aki éppen akkor lép ki a kocsmából, egy megvető kézmozdulattal messzire dobja a kiürült szotyolás zacskót, s kajánul odaszól a csajoknak: „Íme, közmunkások, itt van a ti munkaadótok!”. Mindezt meglátja Tibor, aki az egyik szervezője a környezetbarát napnak, s felháborodva rákiált az éppen már távozó Oszira: „Az ilyennek börtönben lenne a helye!”, majd odalép a lányokhoz, s folytatja a méltatlankodást: „Mintha a tengert kellene kimerni kiskanállal! Hiába próbálunk meg segíteni, ha az emberi gonoszság minden mértéket meghalad. Már vagy 20 csikket láttam abban az utcában eldobva, amit alig egy órája tisztítottunk meg. Jaj, de nyomorult világban élünk! Az emberek csak rosszra képesek! Nem is szervezek többet ilyen napot sem. Fulladjon bele mindenki a szemétbe!”

A környezetbarát napon, amely igen tiszteletreméltó kezdeményezés volt, nem csak Oszi szennyezte a környezetet. Voltak ott a környezetvédők közül is sokan, akik láthatatlan módon ugyan, de szennyezték az emberiség közös „lelki-világát”. Lelki kórokozókkal szennyezték környezetüket, amelyek már amúgy is túl vannak szaporodva földünkön. A méltatlankodás, a panasz, az elégedetlenség, az ítélkezés láthatatlan szemetével. Földünk fuldoklik a szemétben. Ám a láthatatlan szemét még a láthatónál is veszélyesebb. Próbálj csak figyelmes lenni, s akkor megérted, hogy miről írok. A méltatlankodás, a panaszkodás, az elégedetlenség s az ezekhez hasonló közegek  lelki immunrendszerünknek igen súlyosan károsodhat okozhatnak, ha figyelmünket sokszor odaadjuk ezeknek. Elég, ha csak szemléljük, meghallgatjuk azokat, s máris átjár bennünket a métely. A lelki környezetszennyezés nagyon súlyos, s minden esetben külső környezetszennyezéshez is vezet. Gondoljunk csak bele, mennyi hangulatjavítóra, nyugtatóra van szüksége egy súlyosan panaszos embernek. Az egymásra panaszkodás, elégedetlenség, ítélkezés miatt élni nem tudás pedig mennyi atomizált háztartáshoz vezet, amelyekben mindenből több kell mindenkinek: több energia, több háztartási gép stb. Még oldalakon keresztül lehetne sorolni a lelki környezetszennyezés fizikai következményeit. A külső szennyezettség gyökerét belül kell felszámolni.  

Mi lenne, ha elköteleződnénk arra is, hogy figyelmesek leszünk a gondolatainkra
s a szavainkra nézve?

Ha gyakorolnánk a méltányolást, a nagyrabecsülést, a hálaadást, az áldásmondást a hétköznapi élet minden területén. Talán Oszi is jobban érezné magát a közelünkben, s nem dobálná el a szotyis zacskóját mindenfelé. Talán többet élnénk a mennyek országában, s akkor képtelenek lennénk belső s külső környezetünknek való ártásra. 

Íme, egy felhívás: döntsd el, hogy a következő időszakban különösen is figyelmet fordítasz arra, hogy méltányolj, nagyra becsülj, áldj! Böjtölj a panaszkodásban, a méltatlankodásban, az elégedetlenségben. Keress magadnak olyan partnert, akivel újra s újra figyelmeztetitek egymást vállalásotokra, szívetek Istennek tetsző felajánlására. Próbáld ki ezt, akár csak 1-2 hét erejéig, s figyeld, hogy milyennek találod így az életedet!