Melyik gyerek ne szeretne mérleghintázni? Egyszer lent, egyszer fent. Lentről nézve izgalmas vágyni az áhított magasságba, de mikor mi kerülünk föl, mégsem maradéktalan az öröm. Vágyakozni a magasság után jobb, mint a másik fölé emelkedni.

Gyerekkorunkban nem volt játszótér a faluban, ezért édesapánk saját kezűleg készített a parókia kertjében hintát, gyűrűhintát szerelt a diófára, mérleghintának egy farönkre tett építési palló is megfelelt, ha csúszdának akartuk használni, a pincelépcsőre fektettük és lecsúsztunk rajta, ha az egyensúlyozást akartuk gyakorolni, feltettük két fűrészbakra és végigmentünk rajta. Készített többféle méretű súlyzót és gólyalábat is. Játszótér nem lévén odajártak a falusi gyerekek is játszani, vagy gyermek-istentisztelet után ott maradtak. Közösségépítésnek is jó megoldás volt.
Sok szólásunk, közmondásunk fejezi ki ezt a mérleghinta-helyzetet és figyelmeztet a fönti pozíció veszélyeire.
Egyszer hopp, máskor kopp.
Egyszer fent, egyszer lent.
Forgandó a szerencse.
Nincs fény árnyék nélkül.
Végén csattan az ostor.
Aki elbízza magát, könnyen megszégyenül.

Vagy ellenkező előjellel a pozitívum felé mutat:
Minden végben benne van egy új kezdet lehetősége.
Ha a sors becsuk egy ajtót, kinyit helyette egy másikat.

Mérleghintát készítettünk egy gyülekezeti családi napra is egyéb bibliai játékok mellett, ahol a kisebb gyerekek számára a Lélek gyümölcseit ábrázoltuk a palló fölötti faágakról lelógatott kartonképeken, kis papírkosarakban papírgyümölcsök, ráírva az öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Amit le tudott tépni, aki épp felül volt, vagyis közel Istenhez, ha ügyes volt és odafigyelt, többet gyűjtött a Lélek szimbolikus ajándékaiból.
A bibliában se szeri, se száma – hogy szólásoknál és közmondásoknál maradjunk – a fordulatos sorsoknak. József apja kedvenceként váratlanul kerül életveszélybe, testvérei kútba dobják, majd eladják rabszolgának. Potifár házából az asszony vádjára börtönbe kerül, majd álomfejtő képessége folytán a legmagasabb rangra emelkedik. Többszörös fordulatot vett az élete. Kútba dobása és kijutása Jézus-előképként értelmezhető.
A szegény pásztorfiú, Dávid királlyá választásának történetét, elbukásait, dilemmáit, Isten szabadítása fölötti örömét saját 150 zsoltárán keresztül olvashatjuk leghitelesebben.
Jób megpróbáltatásainak története talán az Ószövetség legszebb és legmegrázóbb része, ahogy az iszonyú csapások ellenére is kitart a hite mellett, ahogy Kardos Gyula: Az istenfélő Jób c. festményén látjuk.
Jónás szavai Babits Mihály tolmácsolásában vésődtek belénk kitörölhetetlenül a Jónás imájában:

„...mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig..."

Hányszor futunk el a ránk bízott feladat elől, hányszor válunk magunk is Jónássá, mert nem merjük magunkat rábízni az Úrra.
Benkő Viktor kortárs festőművész képén a mennyei jelenés kiemeli az elvakult keresztyénüldöző katonát, Saulust árnyéklény mivoltából, és valódi életre hívja el.

A festmény előterében az út mintegy koporsóként funkcionál, benne a lélek nélküli árny színtelen lenyomata, a lélekben halott ember, akit múmiaként gúzsba köt a gyűlölködés, csak törzs és fej, nincsenek kidolgozott végtagok, de a krisztusi látomás hatására hús-vér testet ölt, színessé válik, lelki életre kel. Az út zöld füve fölött a piros árnyalatai komplementer hatást keltenek, kiemelik egymást, ezzel teret képez, érzékelhető a lebegés. A sarok még összeér az árnyéklényével, de a test emelkedik, a lélek ereje által. Érzékeljük a folyamatot.

Jézus a jeruzsálemi Bethesda tavánál szombatnapon meggyógyított egy 38 éve béna embert, aki nem tudott bemenni a vízbe, hogy gyógyító hatását élvezze, mert nem volt embere, aki bevigye. A hagyomány szerint ha egy angyal jelenik meg a tó fölött, felkavarodik a víz, akkor kell bemenni a vízbe, akkor következik be a gyógyulás. Jn 5:2-3.

Jézus a hagyomány ellenében, ráadásul a tiltott időben gyógyítja meg az embert, amivel magára haragítja a főpapokat. De ez a fordulat a béna ember életében az újjászületést jelenti.

A Jézus meggyógyítja a vakon születettet című festményen Jézusnak csak a két, kékes színben megfestett keze látszik. A festő tudatosan nem ábrázolja teljes egészében Jézust, nem mutatja meg az arcát, maradjon a rejtőzködésben, két kezének színe jelzi az égi származását és az isteni képességet. Egy idős, beteges hölgy mondta nekem, mikor nézegette a kékes ereket a kezén: lassan átlátszóvá válok.
Jézus meggyógyítja a tetőn leeresztett gutaütöttet. A kép jobb sarkában Jézus tiszta szellemi lényként szinte sugárzik, a nézőnek nem lehet kétsége afelől, hogy csoda fog történni. A gutaütött meggyógyulása hat a zsinagógában lévő szemtanúkra és a két rokonra, akik megbontva a tetőt leeresztették betegüket, annyira bíztak Jézus gyógyító erejében. A csodálatos gyógyulás hatására mindenkinek megváltozott az élete.
Észre kellene venni saját gyógyulásainkat, a közeli csodát, ami mellett nem mehetünk el, túl mélyen nyúl bele az életünkbe.