Született egy újabb rajz gyermekeinktől. Az örökké termő fát ábrázolja, a répától az almán át a fűszerekig mindent megterem, és hullatja a földre. A gyerekek még érzik azt, hogy amit mi földi jónak hívunk, az az Égből jön. A táplálkozás leginkább a legelésző bárány, vagy a fiókái körül repdeső madáranyuka képében jelenik meg a rajzokon. Amire ezen a földön szükségünk van, az nem két kezünk fáradozásának eredménye. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs küzdelem. A mesebeli királylány keze nem várt ajándék, mégis le kell győzni a sárkányt. Erre pedig egymaga még a legügyesebb királyfi sem képes. Nem mi adjuk a megoldást: elénk bukkan, mint ama kis állatok, melyek ellátják a mesék szereplőit mindenféle szükséges jóval...

"Mid van, amit nem kaptál volna?" Mindenünk Istentől van. Az ember erre leginkább akkor szokott ráébredni, amikor vagy a halál, vagy valami más erő kivesz a kezéből valamit vagy valakit. Pedig nemcsak az urnában por és hamu az ember. Fű az életünk, szomjazza Isten esőjét, és meghajlik, ha a szele ráfúj. Azért emlékeztet bennünket évről-évre a böjti időszak arra, hogy üres tarisznyával jöttünk erre a világra, és azzal is fogunk eltávozni. Nem ez az élet lényege. A lényeg az az óriás, örökké termő gyümölcsfa, a fölötte biztosan sugárzó nap, a fentről ajándékba potyogó répák, almák és virágok.
Az igazán fontos dolgok maguktól jelennek meg az életünkben- mondhatjuk, hogy az ölünkbe potyognak. És megmagyarázhatatlanok. Ha szántóvető elkezdené szétszedni, szétboncolni a magot, nem lenne kenyér. Ha nem is valljuk be magunknak, mindannyiunk életében vannak dolgok, amiket nem akarunk megismerni.
Isten sokszor érthetetlen módon van jelen az életünkben. A logika ilyenkor csődöt mond. Megint csak a gyerekektől tanulhatunk. Sokszor kérnek tőlünk valamire magyarázatot: miért és hogyan történnek a dolgok? De nem a logikus következtetés izgatja őket. Ha azt mondjuk, úgy kerül valami a fára, hogy tündérré változott és szárnya nőtt, az számukra teljesen elfogadható indoklás. Isten kivezet bennünket a kiszámítható, megfogható, megszerezhető javak világából.
Rácsodálkozhatunk, hogyan szórja áldásai az Élet fájáról.
Adja meg ezt a látásmódot mindannyiunknak!
Ámen

Fekete Ágnes: Oltalom
Rádióhéjban 2; Gyermekrajzok ihletésében
2005.