Hetek óta úgy igyekszem megérteni a biblia mondatait, hogy mellettem van valamelyik gyerekünk rajza. Most is itt egy kép. A legérdekesebb az, hogy nagyon sok dimenzió és idősík mosódik egybe ezen a papíron. A házak például mindig nyitottak, áttetszőek. Még a kisiskolás gyerekek is, akik pedig már tudják, hogy a falakon nem lehet átlátni, rajzaikon áttetszőnek festenek mindent. Mintha az életünkből vett képe lenne ez annak, ahogyan a Lélek mindent megvizsgál.

Az Isten Lelke számára pontosan ilyen a világ, mint a gyerekrajzokon. Vannak csukott ajtók, mégis látszik az ágy, az asztal, az emberek és minden a házban. Egyszerre van kint és bent. Egyszerre vagyok egy fa, egy madár, de a házban is én lakom.
Mintha az életnek valamennyi keresztmetszetét láthatnánk ezeken az áttetsző képeken. Még a szójáték is ezt mutatja: áttetszik a ház keresztmetszetben.
Mindannyiunknak szüksége van ilyen metszetekre. Nincs élet anélkül, hogy az ember ne kerülne egy kicsit kívül önmagán, jó értelemben extázisba, olyan állapotba, amikor nem maga a középpont. Ma minden arról szól, hogy életed fókusza saját magad legyél. Az a jó, ha kiéled vágyaidat, az a jó, ha megvalósítod azt, ami vagy, mert te vagy a jó. Igaz, hogy mi magunk az Isten egyszeri ajándékai vagyunk. Ez az egyszeriség azonban eszköz, és nem cél. Ha nem tudok önmagamon kívül kerülni, akkor az életem önmagába süpped.
Közeledik a Pünkösd, a Lélek ünnepe. A Lélek az a láthatatlan, leírhatatlan, mégis ható erő, amelyik kiemel minket önmagunkból, keresztmetszetében láttatja életünket.
A Lélek képes megvizsgálni mindent, még az Isten mélységeit is. Hiszen sok minden lakhat egy házban, sokféle erő lakhat egy emberben, magunktól nem látjuk ezeket. Számos esetben csak a magunk lelkét érzékeljük. Csak az orrunkig, ízekig, szagokig, érzéseikig észleljük a világot. Ha valami éget, elfutok. Bár a gyerekeket hisszük ilyeneknek, valójában ők sokkal többet érzékelnek, mint gondolnánk, például a lélek nyugalmát.
Isten Lelke még sokkal finomabb műszer, mint a gyermeki érzések. Isten Lelke bennünk és közöttünk utat mutat, erőt ad, elvezet a veszély forrásától. Senki és semmi nem segíthet bennünket életünk vezetésében úgy, mint ha ki tudjuk mondani ezt az imádságot: Isten Lelke jöjj és mutass utat! Sokan beszámolhatunk arról, hogy egy-egy ilyen imádság után megértettünk valami fontosat. Nem azt, amit ösztöneink vagy a szemünk, a környezetünk diktált, hanem valami sokkal mélyebbet és igazabbat. A Lélek Pünkösdkor Jóel próféta könyvét nyittatta ki, ma más és más könyveket hoz elő, de Isten régi szavát eleveníti meg mindig.
Onnan árad a csoda: egymásba illesztette a Lélek az emberi kezeket.
Adja meg a Teremtő Lélek, hogy az ő metszetében láthassuk a világot, tapasztalhassuk azt, amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem sejtett!
Ámen

Fekete Ágnes: Oltalom
Rádióhéjban 2; Gyermekrajzok ihletésében
2005.