Folyamatosan változó feladatok. Ezek jellemzik az életünket, és mindegyikhez fel kell nőnünk. Amikor kilépünk a gyermekkorból, okkal hisszük, hogy érettek vagyunk és valóban felnőttek. Ehhez képest mindig jönnek olyan események, amelyek megingatnak a saját érettségünkbe vetett hitünkben. A valódi érettséget az mutatja, mennyire tudunk alkalmazkodni a felmerülő helyzetekhez.

Nehéz szembenézni olyan mindennapi eseményekkel, mint a veszteség, a csalódás vagy az, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük. Engem különösen nagy erővel vágott arcon a valóság, mikor először találkoztam a létezés istentelen változatával. Szomorú és fájdalmas felismerés volt, hogy gonosz emberek léteznek, és azzal töltik minden napjaikat, hogy a mammon oltárán áldozva igyekeznek megkeseríteni embertársaik életét. Ki szimplán hobbiból, ki saját előrejutásáért. Szíven talált a felismerés, hogy Isten nélkül is lehet élni és sokan választják ezt a lehetőséget.  Számomra végtelenül nehéz volt belecsöppenni egy olyan forgatagba, ahol nem divat a tisztelet, ellenben igen népszerű letaposni a becsületes törekvést. Még mindig nehéz, de már megtanultam, hogy nem dönthetek mások helyett, mert mindenki maga választja, hogy mivé nő fel.

Az ötéves érettségi találkozónkra készülve kicsit számot vetettem eredményeimről, terveimről és álmaimról. Barátnőmmel beszélgettünk arról, hogy nem így terveztük az elmúlt éveket és alig alakult valami úgy, ahogy tökéletes precizitással megalkotott terveinkben szerepelt. Valójában ez így van jól, de ennek belátásáig hosszú út vitt. Sajnos igazából semmi sem készített fel minket arra, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznünk a nagybetűs Életben.

Az emberi élethez tartozik, hogy jó és rossz szakaszok váltogatják egymást, de ez nem büntetés. A szomorú és a boldog pillanatok segítenek felnőni aktuális életszakaszunkhoz és irányítanak, hogy fejlődni tudjunk. „Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.” – tartja Woody Allen híres mondása, és beláttam, hogy van benne igazság. Nem azért, mert annyira viccesek a terveink, sokkal inkább azért, mert annyira gyermekiek. A legtöbb életkorban. Isten komolyabb feladatokra szán minket, mint azt valaha is hinnénk, de ennek a felismeréséhez fel kell nőni. Minden életszakasznak megvannak a maga hullámhegyei és hullámvölgyei, amik szépen lassan kiegyenlítik egymást és visszanézve a legtöbbször belátjuk: a dolgok nem is mehettek volna jobban, hiszen minden jó és rossz csak formál. Magunktól kell rájönnünk, miként győzhetjük le az akadályokat és hogyan dolgozhatjuk fel a változást, mert csak így válhatunk éretté.

A vezető terelgetést sokszor éljük meg csalódásként, csupán azért, mert pontos számításainkba hiba csúszott. Nehéz megbékélni az útmutatással és rátalálni a valódi célokra, de minden nap új lehetőség, hogy elkezdjük. Nem az idő vagy a tudás varázsol egy csapásra éretté, hanem a döntés arról, hogy elfogadjuk a változást. Érettségünk próbája biztosan nem az érettségi vagy egy komoly vizsga. Érettségünk próbája maga az élet, és türelemre van szükségünk, hogy elég éretté váljunk megismeréséhez. Az idő mindenféleképpen eljár felettünk, de az, hogy felnövünk-e hozzá, döntés kérdése.