59. szám 2013. május

Mínusz és plusz

Mit tesz valamit sokká  vagy kevéssé, jóvá, vagy rosszá, működővé vagy elfuserálttá? Vannak sikerek és sikertelenségek, befutók és legyőzöttek, és sokszor e a kettőt irtó vékony határ választja el. Állítják történészek, hogy ha a nyomtatást igénybe vették volna, akkor nem kell Lutherig és Kálvinig várnia a reformációnak, hanem már a huszita vonal sikeres lett volna. Mi az a tényező, az az X-faktor, ami hiányában nem lehetséges a növekedés, épülés, siker? Mi az a titok, ami sokakat juttatott magasra? 

58. szám 2013. április

Elsőbbség

Ki a fontosabb? Kié az értékesebb élet? Kerüljük a helyzeteket, amikor nyíltan ki kell mondanunk a saját válaszunkat egy ilyen kérdésre. Azért, mert a válasz elsősorban rólunk árulkodna: előítéleteinkről, értékrendünkről, legbelsőbb mozgatórugóinkról. Mégis egy állásinterjúnál, a felvételiken, egy-egy családi konfliktusban, vagy vészhelyzetekben erről határozunk. De dönthet-e egyáltalán halandó ilyen súlyos kérdésekben? És vajon mit tenne az, aki a 99-et is odahagyta az egy elkóboroltért?

57. szám 2013. március

Törl(eszt)és

Felénk az út megsínylette a telet. Veszélyes méretű kátyúk tarkítják, fel is hullámosodott helyenként. Mondják a faluban, kátyúzni nem is érdemes, új kell. Az emberélet is tele van ilyen veszélyes lyukakkal. Huppanást, tengelytörést, vagy akár halálos balesetet okozó mélységekkel.  És tömködni ilyen-olyan anyagokkal azt sem érdemes. Új kell. De ki törölheti tisztára, kátyúmentesre az ember életének útját?

56. szám 2013. február

Anyagias

Olyan könnyű lenne a keresztény lét – ha nem kötne bennünket az anyagi világ. Mindegy, hogy ezt mennyire szűken a pénzre értjük, vagy mennyire tágan, a testi, materiális valóságunkra gondolunk: ha nem éheznénk, könnyebben figyelnénk az igére, könnyebben adnánk mi is, ha nem volnának filléres gondjaink... Az anyag kegyetlen, hideg korlát. Mintha mind félig elkészült szobrok volnánk, mozdulatlanságra ítélve. Egyetlen biztatásunk ebben a frusztráló, anyagba zárt életben az lehet, hogy Krisztus sorstársukká lett ebben is. És vajon nem az ember szolgálatára teremtetett-e mindez?

55. szám 2013. január

Botrányos

Bulvárhírek kötelező varázsszava a botrány. De aki figyelmesen olvas, tudja hogy a  Bibliánk sem mentes tőle. Támár, Ráháb, Hágár - elég csak néhány nevet felsorolni, és máris szaftos történetek állnak előttünk. Vajon már akkor is botrányra éhesek voltak az emberek? Vagy mi romlottunk el? És Jézust lehet vajon kora botrányhősének neveznünk?

54. szám 2012. december

Tiéd a dicsőség

Ilyenkor decemberben adventi fényekkel és csillogó gömbökkel igyekszünk fényglóriát vonni a teremtett világ köré. De vajon eljut-e ahhoz a tiszteletünk, aki ezt valóban érdemli? Istentisztelet-e az ünnepünk? 

53. szám 2012. november

Mint ismeretes

Nem csak a jó pap, hanem mindnyájan tanulással töltjük életünk jelentős hányadát. Van, aki csak a kötelezően kirótt 12 évet tölti el az oktatásban, de akad, aki a tripláját is, sőt már lassan közhely lifelong learning-ről, élethosszig tartó tanulásról beszélni. Mégis mindenki életében felüti fejét a kétség néha: van-e értelme? Előrevisz-e a tudás? Tényleg több vagyok-e vele, mint nélküle? Még izgalmasabb kérdés ez Isten vonatkozásában. Meddig tanulható az Isten, és honnantól akadály ez az Ő megismerésében?

52. szám 2012. október

Kifejező

Isten mindig megtalálja a módot és a formát, ha közölni szeretne. Nekünk, embereknek viszont néha eláll a szavunk. Sőt, néha egyenesen összeesküdnek ellenünk és konfliktusba kevernek a szavaink, pedig a szándék más volt.  Hogyan adható mégis tovább, ami bennünk van? Lehet hogy nincs mindenre szó…

51. szám 2012. szeptember

Bizton

Légzsák, könyökvédő, balesetbiztosítás, riasztóberendezés. Annyi mindent megteszünk azért, hogy biztonságban érezzük magunkat. Mit tehetünk lelkünk biztonságáért?
És egyáltalán mi biztos?

50. szám 2012. augusztus

Szorongó

Horror, rettegés, pszichothriller. Néha szórakozásképp is félünk, de legtöbbször egy cseppet sem szórakoztató, amikor elfog a szorongás.
Levetkőzhetőek-e a rettegéseink, vagy szükségesek?
Erőt adnak, vagy hátravetnek?
És egyáltalán: félhet-e egy keresztény ember?

49. szám 2012. július

Bocsánatos

Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
Megbocsátok.
Illyés Gyula: Szörnyű fegyver 

48. szám 2012. június

Szólítható

Máshogyan szólítanak meg egy hivatalban, és máshogy cseng, amikor az édesanyánk hív. Máshogy kereszteljük el magunkat az interneten, és megint máshogy nevez a legjobb barátunk. Pedig ugyanarról az emberről van szó: rólam.
Vajon Isten melyik nevünkön hív, amikor azt mondja: Neveden szólítottalak, enyém vagy? 

47. szám 2012. május

Tökéletes

Jézus azt kéri legyünk tökéletesek, ahogy az ő mennyei Atyja tökéletes. De milyen lehet az Isten szerinti tökéletesség? Mert másként lennék tökéletes az anyukám, a főnököm, a szerelmem és a kutyám szemében. Vagy valami mást jelent itt az ige, mint perfekcionizmust és megfelelést? Egyáltalán szerethető, és túlélhető a tökéletesség, vagy ehhez Istennek kell lenni?

46. szám 2012. április

Azon túl

"...az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”
Mi az, ami túlmegy a szavahihetőség jézusi fogalmán? Viszályok, hazugságok, konfliktusok, torzítások, csúsztatások. Létezhet megoldás mindennapi kicsúszásainkra az igen és nem egyszerűségéből?

45.szám 2012. március

Nem!

A „nem” nem a legrosszabb adható válasz a nekünk szóló kérésekre és kérdésekre – hallottam egy előadáson Bagdy Emőkétől –, a legrosszabb a semmibe vevés. A Bibliánk is mintha emellett foglalna állást akkor, amikor a langymeleget korholja, illetve amikor Jézus azt kéri, hogy a NEMünk legyen nem. De ha tényleg nem olyan nagy tragédia a visszautasítás, akkor miért olyan rossz elszenvedni? 

44. szám 2012. február

Igen

Csak egy szó, de meghatározza az életünket: mire mondunk igent? A ti igenetek legyen igen – így kezdődik az év igéje a református vezérfonal szerint. Valaki ránk már igent mondott és szabaddá tett, IGENekre és NEMekre egyaránt.
De hogy is kell ezt...? 

43. szám 2012. január

Sebességváltó

Kutyából nem lesz szalonna – tartja a mondás, és valóban sokan befürdenek az újévi fogadalmakkal. Mégis látunk magunk körül időnként nagy változásokat. Mégis mi képes ezeket előidézni? Elég egy jó film, vagy könyv, vagy valami nagyobb élmény az, ami átalakít? És ki dönti el hogy ez a változás jó, vagy rossz?

42. szám 2011. december

Dísztárcsa

Külcsín és belbecs – jó ha együtt jár. Az ilyen szerencsés esetben hitelességről beszélünk.
De mi van, ha a kettő épp kontrasztban áll?
Egyszerre vizsgáljuk most a felszínt és merülünk a mélyre: az ünnepbe és önmagunkba.

41. szám 2011. november

Fék

Tövig a pedál, kerékcsikorgás, végül megállás, hosszú csíkot húzva az aszfaltra. Általában kevésbé drasztikusan lassítunk: visszaveszünk magunkból, a lendületünkből, vagy épp a mondanivalónkból. De miért van rossz érzésünk attól, amikor nem száguldhatunk szabadon? És tényleg minden esetben szükséges-e a kontroll? Önmegtartóztatás, alázat, szelídség, vagy félelem, tesze-toszaság és balfékség…

40. szám 2011. október

Károsanyag-kibocsátás

Két lépést hátra! Az ember lelki egészsége, hitelessége és épsége sokban azon múlik, hogy tud-e két lépést hátrálni és reflektálni magára. „Igen, ezt ma másként kellett volna".
Nagy szükség van erre a személyiségfejlődés szempontjából is. Mi most a reformáció havában nem csak magunkra, de az egyházra is megpróbáltunk ránézni így, két lépés távolságból. És együtt reméljük azt, hogy az épülést szolgálja mindaz, amit megláttunk. (Tesszük ezt egy olyan intim Közös(s)Égben, ahol nem félünk, hogy az őszinte meglátásokat ítélkezés, vagy éppen visszaélés követné.) 

39. szám 2011. szeptember

Feltankolunk!

Gondolkoztál már rajta, mi hajt? Miért kelsz fel nap mint nap?
Élvezetek: pénz, nő, ital?
Kötelességek: munka, szülői teendők?
Vagy valami, ami ezeken túlmutat?
Tankolj fel velünk! 

38. szám 2011. augusztus

Mozdulat

Úgy mondják, Isten az az első mozgató, akit nem mozgat semmi sem. Az Őáltala elindított erő és lendület van benne a balerina táncában, a Forma1-es pilóta sebességében és egy anyai simogatásban is. De vajon felismerhető még ez az ős ok a mozdulatainkban? Figyeljünk most kicsit Isten szava mellett a test beszédére, érintésére, mozdulatára is! 

37. szám 2011. július

Kormány

Egyszer kocsikaravánban utaztunk, de konvojunk egyik tagját eltérítette a GPS: „Fordulj vissza, ahol lehet!”
Merre haladunk és kit követünk?
Vannak-e mestereink, akiknek tűzön-vízen át kritika nélkül járunk a nyomában, vagy a GPS-szel is csak veszekszünk?
Mitől lesz valaki követhető és követendő?
„Újratervezés…”

36. szám 2011. június

Tabu

„ A szív teljességéből szól a száj!” De mi van azokkal a dolgokkal, amelyekről nem szól, hanem hallgat? Talán épp azok szorítják a legjobban… Kényes kérdés? Szégyenfolt? Lelkiismeret-furdalás? Miről tanúskodik vajon a csendünk, a terelésünk, a kerülgetés? 

35. szám 2011. május

Alkotó

Creatio Continua, avagy folyamatos teremtés. Alkotunk. Isten bevon bennünket a teremtés munkájába; festünk, fotózunk, szobrászkodunk, írunk. Ha nem kaptunk művészi tálentumot, akkor is teremtünk; ahogyan gyermeket nevelünk, padlót súrolunk, tanulunk vagy dolgozunk.

34. szám 2011. április

Áldozat. Miért?

Húsvét hordozza a kereszténység legnagyobb titkát: valaki áldozatul esett. Nem a piaci zsebtolvajoknak, nem a lakásmaffiának, nem egy sorozatgyilkosnak, hanem neked és nekem. Lehet-e élni ezzel a tudattal?
Minden ember életét jellemzi, hogy miért hozza a legtöbb áldozatot, mi a legfontosabb az életében. Jézusét is.
Lehet-e élni e nélkül?

33.szám 2011. március

Sötét verem?

Mindenki énekel róla, mégsem érti senki.
Mindenki fizetne a titkáért, de nem tudta megszerezni senki.
Mindenki vágyik rá, mégis csak kivételeseké.
Talán azért, mert ajándékba kapjuk. Mit ért Isten a szerelmen és mit ér(z)tünk mi, nők és férfiak?

32. szám 2011. február

Felhő-karcoló

Egy időben meggyőződésem volt, hogy az eget bámulni egy réten heverészve a legkirályibb elfoglaltság. Mert innen lentről szépek a felhők, a fény, az ég és persze minden, amit ezek mögé látunk…
Repülőre ülve egy kicsit más. Elszámolok az élettel, mérlegelem, nem sértem-e a bábeli határokat, nem istenkísértés-e egy fémdarab gondtalan felemelkedését várnom… Szóval sok minden kavarog olyankor bennem.
Mert onnan fentről egészen máshogy néz ki a föld alattam, vagy egy felhő, amin átvágunk nagy rázkódva, a fény is, amely szinte vízszintesen érkezik az ablakon túlról.
Változik a nézőpont - változom én is. Fentről más vagyok én is. Más lentről felnézni és más fentről lenézni.
Repülőútra hívjuk az olvasót, más szempontból nézni eget, földet, embert és persze mindent, amit ezek mögé látunk…

31. szám 2011. január

Újonnan

A fal felé pillantok, és meglepődöm az új naptáron.
Magam tettem ki, mégis pár napig még szokatlan.
Még nagyon csillog a papír, még egyetlen gyűrődés sincs rajta, még a képeit sem láttam.
De meddig lesz új? Egy hajtásig? Kettőig? Mikortól lesz megszokott és gyűrött?
És attól, hogy egy új naptár lóg a falon, vajon belül bennem változott-e valami, van-e valami új?
Létezik-e olyan új, ami az is marad?

30. szám 2010. december

Elközelgő

Tegnap még csak az álmunk volt az Isten. Ködös, talán-létező. Mára viszont eljött a közeledés, a teljes valóság feltárulkozásának az időszaka: advent. Az Istennel való találkozásé. A mennyeiek a földre, mi földiek az égre szegezzük a tekintetünket és várjuk azt, aki eljön.
Feszült csend, feszült a világ, mint a húr pendítés előtt.
Valami történik…Valaki közeledik.

29. szám 2010. november

Ma csak álmodom arról

Ha lecsukjuk a szemünket, előbb-utóbb egy egészen más világ türemkedik elő valahonnan mélyről a szemhéjaink alól.
Jobb-rosszabb? Változó. Mégis van valami egészen misztikus az álomban. Az álom nem próza, hanem költészet, nem tudomány, hanem művészet, kevéssé racionális, inkább érzelmes. Kicsit több, kicsit fűszeresebb, kicsit színesebb mindannál, amit az ablakon kitekintve látok. Talán épp azért, mert titokzatos. Csak úgy, mint Isten…

28. Szám 2010. október

Szélső(s)Ég

Égszakadás, földindulás – villámlás. Nem vagyok meteorológus, de úgy emlékszem, azt tanították, hogy villámláskor hideg és meleg levegőtömegek ütköznek.
Nagy erők, ellentétes hatások. Villámlunk. Lehet vajon másként? Ki lehet békíteni a szélsőséges ellentétben álló gondolatokat és gondolkodókat? Egyáltalán kell?

27. szám 2010. szeptember

Tanulók és tanítványok

A tudás hatalom. Vagy csak nyűg... netán az úri népek hóbortja? Egy biztos: fárasztó. Mindenesetre becsengetnek, és van, aki saját akaratából, van, aki annak ellenére foglal helyet a katedra egyik vagy másik oldalán.
A tudás hatalom? A szüleim sok éven át minden nyáron egy hónapos nyelvtanfolyammal ajándékoztak meg. A hátam közepére kívántam. Sűrűn mondták, hogy annál többet nem adhatnak nekem, mint hogy taníttatnak. Amikor a gimis osztálytársak házat, lakást, kocsit kaptak, akkor persze ez nem tűnt reálisnak. Ma már nem csak hajlandó vagyok elhinni, hogy igazuk volt, de hálás vagyok érte, hogy nyúztak.
A tudás hatalom. Tanulok. Hatalmas leszek-e valaha? Kétlem. Viszont már magam válogatom meg mestereimet. Van köztük, aki éppen elég hatalmas helyettem is, értem is.

26. szám 2010. augusztus

Te most szórakozol velünk?!

Ismerek hívő fiatalt, aki házibuliban csöndesen ül az egyik sarokban. Talán botránkozik a többieken, talán csak zavarban van. Ismerek viszont olyan híveket is, akik bárkit letáncolnak a parkettről. Sajnos olyanokat is, akik bárkit leisznak onnan...
Augusztus az iskola kezdet, és a szokásos munkamenet előtti féktelen fesztiválozást, bulizást, strandot jelenti a fiataloknak. Megrabolni még a nyarat, kizsarolni belőle minél több örömet, napfényt, nevetést. De hol és meddig van helye a keresztény életben humornak, táncnak, önfeledt kikapcsolódásnak?
Meddig engedjük magunkat és gyermekeinket, barátainkat?
Keressük az utakat most együtt arra, hogyan oldjuk fel azok szorongását, akik nem mernek, vagy tudnak szórakozni, és találjunk határokat azoknak, akiknek a pillanatkergetésben elhalványodik a hite!

25. szám 2010. július

Felüdítő

„Ha végre itt a nyár, és meleg az idő…” az ember kárpótlást kíván a szürke hónapok kemény munkája után.
De hogyan lehet kikapcsolni? Számunk tippeket és olvasnivalót nyújt – feküdjünk bár otthon a lugas alatt, vagy a kék tenger mellett – önfeledt legyen a lazítás.
Ölts magadra nyugalmat is a lazítás mellé!

24. szám 2010. június

Élet-védő-oltás

Perbe szállnak vele betegségek, természeti katasztrófák.
Ami a legfájóbb, sokszor perbe szállunk vele mi magunk is.
Védelemre van szüksége. Elméleti és gyakorlati, lelki és fizikai gondoskodásra, mert nagy érték.
Az élet.
Legyen ez a szám védőbeszéd az élet mellett.

23. szám 2010. május

Ihletés

Kigyulladó villanykörte a karikatúrákon, egy kerekded angyali múzsa csókja a festményeken, vagy éppen a pop szakma X-faktora.
Az a bizonyos plusz, amitől felcsillan a szem, amitől működik egy kezdeményezés.
Hívő emberek ezt a valami pluszt, a jó ötletet, a váratlan magukban érzett tetterőt a Szentlélek ihletésének tulajdonítják.
De vajon mikor és hogyan hat? Kire?

22. szám 2010. március

Ráébresztő

Minden reggel felnyitjuk a szemünket. Mi ébreszt fel? Egy óra? A párunk? A napsütés? A hitet vajon mi ébreszti fel? Mire nyílnak ki a lelki szemek?
A madárfüttyös, viruló tavasz körülöttünk arról beszél, hogy van új élet. Mint ahogy nekünk is ezt ígérte az, aki megjárta a halált és feltámadt húsvétkor. Abban a történelmi pillanatban Isten kibillentette a világ kerekét értünk. Ami addig a veszte felé rohant megállította, és felkínálta a változtatás lehetőségét.
Észreveszed ezt a lehetőséget, – a kereszt adta új élet lehetőségét – vagy csak átalszod a tavaszt, átalszod a húsvétot? Ébresztő!

21. szám 2010. március

Haladni a korral

Az életnek van kezdete és vége.
De hogyan is kell együtt élni ezzel a véggel és vég felé haladással... Addig vajon csak lefelé, vagy csak felfelé vezet az út?
Az öregedés egy félelmetes és megállíthatatlan leépülési folyamat, vagy  summázása az életnek, a bölcsesség, a teljesség elérése?
Lehet-e készülni az idős korra, lehet-e készülni a halálra?

20. szám 2010. február

Ha kicsi leszel...

Valamirevaló reklám nem nélkülözheti őket, a nők hangja rögtön egy oktávot emelkedik, ha találkoznak velük. Miért örök téma a gyermek?
Úgy rohannak a szülőhöz ölelésre, vagy bújnak mögé félve az idegentől, ahogy mi soha nem tudnánk.
A kisgyermek még az embertől és annak divat, norma, társadalmi elvárás nevű portékáitól megrontatlan természet.
Sűrűn látok olyan műsorokat melyekben rosszcsont gyerekek szülei egy dadustól, vagy pszichológustól kérnek segítséget. A tanulság, hogy az esetek túlnyomó többségében nem a gyerekek szorulnak nevelésre, hanem a szülők. A gyerekekkel nincs baj, ők gyerekként viselkednek.
Mit ért Jézus azon, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyermekek?

19. szám 2010. január

Láttuk, hallottuk. Mondjuk?

Jézus körül sok ember járt.
Ki így, ki úgy adta tovább az események hírét.
Mindenkit más helyzetben ért a találkozás, vagy az információ.
Ki a hiteles tanú? Mind az? Egyik sem?
Mi kire hallgatunk és kire nem? Mit jelent ez a hitünkre nézve?
Mi tudunk hiteles tanúk lenni?

18. szám 2009. december

Fényes napok jönnek

Fényes, élethirdető alkalmak az amúgy sötét időkben, az elhaló természet kontrasztjában. Olyan jeles és fontos napok között járunk, mint advent, és a közelgő karácsony.
Mitől lehetnek ezek az idők minőségileg mások, mint az igavonó hétköznapok?
Nekünk kell másnak lenni, vagy a körülményeknek? Ma honnan kell kiindulnia az ünnepnek, onnan A Mindenen Túlitól, vagy belőlem, emberből? Hogyan töltsük ezeket a napokat, hogy magunk is lélekben feltöltődjünk a sürgés-forgás közepette?
Kell, hogy ne csak a házunk legyen fényárba díszítve. Kell hogy ne csak gerjesztett hangulat legyen a szívünkben ilyentájt.

17. szám 2009. november

Ezerarcú emlékezet

Minden perc mérlegen van, hogy érdemes-e a megmaradásra.

Így ősszel a hulló falevelek között valahogy mindenki emlékezik. Az alacsonyan járó nap könnyen a szemünkbe tűz, mintha vallomásra akarna bírni. Mit teremtél? Mit adsz tovább? Mit őrzöl? Mire emlékezel?

16. szám 2009. október

Áldás – keresők

Látom azokat, akik áldássá lettek, a megkövezett Jánosok, Pál apostolok, a nyomorban naponta megfürdő Teréz anyák... Látom Őt, aki áldássá lett, egészen a keresztfáig...
Áldás (a megfoghatatlan szeretet felőli tudás bizonyossága) ott születik, ahol Isten szavára mozdul az ember szíve, s arra Ő ráfelel.

15. szám 2009. szeptember

Ritka gyümölcs

A hála a testileg, lelkileg, szellemileg jól működő ember természetes létállapota, mely a létezés öröméből fakad.
Amikor jó élni, akkor az ember szívében egyszerűen feltör a hála. A fej, az elme erre reflektálhat, s szavakba öntheti, hogy örülök az életnek, s hálás vagyok Annak, aki engem ezzel megajándékozott.
A hála tehát az ember egész lényét átjárja, s megnyitja az utat a nagyobb egység, Isten Lelke által való betöltekezés megélése előtt.
A hála éppen ezért kikerülhetetlen a lelki úton.

14. szám 2009. július

A BÁTORSÁG partján

Egy emberen belül egy család: lovag, nő, gyermek. 
Egy család egy emberként együtt - bátorságon alapuló szövetség. Szövetség a gyávaság ellen, a bátrak szövetsége. Így gondolta az Úr rendelni a dolgokat.
„... mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk."

Különszám a Csillag(pont) nyomában

13. szám 2009. július

Kis és nagy „kékségek”

Víz és tűz, tűz és víz: két szélsőséges elem.
Mindkettő kibillent a megszokott közegből, felforral vagy lehűt. Meglep, felforgat, a határokra kényszerít. Isten nyugtalanítóan megnyugtató közelségét jelzi.
Alámerülni, elveszni őbenne, hogy megtaláltassak, égni, megsemmisülni őbenne, hogy megmaradhassak.

12. szám 2009. június

Nap-Fény

Sokszor szeretnék észrevétlen maradni.
Mert az észrevétlenség nagyon kényelmes dolog.
De tudom már, hogy ez milyen sokszor „nem lehetséges". Vajon miért nem engedi nekem az én Uram, aki a világ világosságának mondta magát, hogy az övéi észrevétlenül éljék életüket ebben a világban?

Sőt, azt mondta: higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!

11. szám 2009. május

Hinni

Hitünket egy ugrásként lehet leginkább jellemezni: ugrás az ismertből az ismeretlenbe, a biztosból a bizonytalanba.
És paradox módon az a hívő áll a hitében a biztosabb fundamentumon, aki több bizonytalanságot képes elviselni.

10. szám 2009. április

Reményeink

Mi a különbség a "volt" és az "élni fogsz" sírfelirata között?

Annyi, mint reménység nélkül, vagy reménységgel élni és meghalni. Annyi, mint az életben hinni, vagy az örök életben. Önmagunkban, vagy a Felettünk Levőben.

A remény nem pszichológiai fogalom. Léte vagy hiánya mégis meghatározza az életet. Ott van a gyermek fogantatásának pillanatában, a nevelés küzdelmeiben és csatáiban, az életünk megélésében...

9. szám 2009. március

Haza felé

Az Atya hajléka mindig is létezett, csak a mi számunkra nem volt itt hely.

A helyet Jézus készítette. Mi - földi halandók - nem sok mindent tudunk erről a hajlékról. Annyit tudunk, hogy van. Minket is oda hívnak és várnak. A tükör által homályos látásunkból színről-színre látás lesz. Maga Isten lesz velünk, és letöröl a szemünkről minden könnyet. Ott nem lesz sírás, jaj kiáltás, fájdalom, mert a régiek (melyek most meghatároznak minket) elmúlnak.

8. szám 2009. február

Tenni kell

Hatalmas teret kaptunk, mi, emberek, hogy használjuk...

Apró fogaskerekek vagyunk a világban, belőle élünk, használjuk, és belegebedünk, de tenni kell, mert enni kell, és élni kell.
Időnkét csöndes megfigyelőként, időnként aktív résztvevőként alakítva, formálva a nyersanyagot, paraszt a földet, tanár a gyermeket, író a szót...

7. szám 2009. január

Mérleg

...az utóbbi időben leginkább azt teszem mérlegre egy-egy év végén, hogy mit sikerült megtanulnom. Miről is adott leckét az az esztendő, s tudom-e már, hogy miért. Mit is jelentett egy sikeres nap, vagy mit hozott elő belőlem a kudarc érzése. Az okokat és célokat kutatom, mert érzem, hogy nem önmagukban a történések a mérvadóak, hanem az általuk megtalált gondolat, a megélt esemény mögött a megértett üzenet.

6. szám 2008. december

Megforgatni

Mikor vagyok "gazdag", és mikor "szegény"?
Mi a "sok", mi a "kevés" és mi az "elég"?
Nekem segített az Isten ezt megérteni.