Máté 13:44.  Ismét hasonlatos a mennyekbnek országa a szántóföldben elrejtett kincshez., amelyet megtalálván az ember, elrejté azt és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van megveszi azt a szántóföldet.

A történet egyedül Máténál van meg. Érdekes, hogy megvan Tamásnál is, csak ez nem hivatalos evangélium a nyugati egyház számára. A régi és a mai nagy írásmagyarázók, azt írják, hogy a történet csupán arról szól, hogy Jézus Krisztusért mindent el kell hagynunk.   Egy ilyen kicsi példa tényleg sovány kis mondanivalót ad számunkra. Keresztény hitünk alapja, hogy a személyiségünkből adnunk kell valamit az Istennek, Jézusnak, de hát mit adjunk oda Jézusért, hiszen mi régi hívők már mindent odaadtunk.? Hiszen már semmink sincs, mi akik itt vagyunk, vagy sokatoknak a szüleinek már nincs mit odaadni. A körülöttünk lévő emberek tisztességesen becsületesen próbálnak meg élni, ebben a világban, s gyakorlatilag nem nagyon van, mit adni tudnak Jézusnak, vagy az bárkinek is. Vagy neked van még mit adni ?

Lehet persze szerzetesi egyszerűségben is élni. Ki kell a vagyont iktatni az életünkből. A középkorban sokkal-sokkal nagyobb divat volt szerzetesnek állni, mint manapság. Nekünk reformátusoknak is volt egy diakonissza rendünk, s a tagjai szinte úgy éltek, mint a rendtagok, de ma menjünk el szerzetesnek ? Adjuk oda a megszokott életünket, s vonuljunk el valahova ki a világból egy klastromba?  Lehet, hogy ezt kéri követeli ez a példázat ? Vagy talán valami mást is ?

Egy régi a Bibliáéból kimaradt iratban, amely Tamás evangéliuma címet viseli a következőképpen van leírva a történet:

A királyság hasonlatos ahhoz az emberhez, akinek a földjén elásott kincs van, amelyről nem is tudott. Miután meghalt a fia örökölte a földet, de ő sem tudott az elásott kincsről, s a  földet eladta. Aki megvette elkezdte művelni a földet és szántáskor megtalálta a kincset. A kincsen szerzett pénzt pedig kiadta kamatra, akinek szüksége volt rá.

Ebből a történetből kiderül, hogy lehetséges az élet a kincs nélkül is. Sőt nemcsak egy/egy ember számára, hanem nemzedékeken keresztül lehet a kincsről mit sem tudva élni.

Igen, lehet az Isten szeretetének ismerete nélkül élni. Sokszor megelégszünk csak annyival, amennyi van, miért is kellene több? Megelégszünk azzal a tudással, képességgel, amink van, megelégszünk  a szívünk lelkünk mélyén mindennel. Nem akarunk nagy felfordulást, s nem akarunk változást az életünk. Jól van minden ahogyan volt eddig is. Járt utat az ember nem hagy el járatlanért, fölöslegesen az ember nem szántja fel a felszántatlant.

Ennek a beletörődömségnek, hogy az életünk olyan, amilyen, s változtatni nem tanácsos, az az oka, hogy félünk minden változástól. Vannak ugyan olyan történelmi idők, amikor minden megváltozik körülöttünk, s vannak olyan idők, amikor a m életünk is nagy fordulatokat vesz, de azért azt gondoljuk, ha életünket meg akarjuk változtatni ahhoz olyan nagy erő kell, ami nekünk nincs. Ez a történet pedig nem engedi, hogy beletörődjünk a sorsunkba, s abba, hogy úgy sem lehet megváltoztatni az életünket. Hanem arról van szó, hogy a felszín alatt a mindennapi életünk, s lehetőségeink alatt, mögött, elrejtve ott van az Istennek Dicsősége, ott van egy olyan hatalmas kincs/erő, amelyet el sem tudunk képzelni, mint ahogyan az Istennek erejét és szeretetét sem tudjuk elképzelni. Van bátorságod Isten szeretetét  a mindennapi életben megélni?

A szántóföld, visszatérve a Máténál olvasott történethez, maga az élet. Az élet pedig szent dolog. A Föld is az. Az volt mindig, s az is marad mindig. Voltak, s vannak olyan helyek és idők, amikor a föld értéktelen, de ettől függetlenül a föld, szent és magasztos dolog. Sokáig nem értette, hogy faluhelyen, szinte minden kérdés nélkül, ha meglátnak egy lelkészt, vagy egy papot, akkor azonnal elindul a régi nóta, hogy  azért nem voltak templomban, mert kapálnivaló volt, vagy betakarítani való, ugyanis a föld, a munka szent és magasztos dolog. S talán van egy másik jelentése is.. Ez a gondolat, hogy valaki nem volt templomban, hanem a földön volt kint ezt is jelenti, hogy a határban a falun kívüli szent fontosságú helyen volt. Ma az emberek számára a pénz, a vagyon szent, ezért kapjuk a magyarázatot, hogy nem érek rá templomba menni, vagy a templom nem ad megélhetést. MA azok a helyek szentek az emberek számára, ahol pénzmozgás van. Bankok és elárusító helyek. Ma a Kálvin téren nem a templom a legdíszesebb épület, hanem a bankok, biztosítók és hotelek....Neked hol vannak a szent helyeid? Hol van a templomod? Hol van az a hely, ahol megérinthet Istennek szeretete?

A szántóföld az életünk példája, amely elegendő a mindennapi boldoguláshoz, azonban  itt van elrejtve, közöttünk, bennünk egy olyan többlet erő, amely nemcsak az életünk leélésére tesz bennünket képessé, hanem arra, hogy akár rajtunk keresztül kiforduljon a Föld a sarkából. Hogy megmozduljon minden ott, ahol eddig minden nyugalomban, csendes enyészetben volt. Ennek a történetnek a hangsúlya nem a társadalmi rendszeren van, vagy nem az a fontos, hogy kinek van szerencséje találni egy kis kincset, de nem is azon van a hangsúly, hogy oda kell-e mindent adni Krisztusért, hiszen mi akik itt vagyunk egy másfajta életet adtunk oda Krisztusért, hanem a történet hangsúlya, mondanivalója az, hogy a Mennyek Országa  régtől fogva benne van az életünkben, de azt csak egészen különleges erőfeszítésekkel lehet megélni, már itt ebben a világban.

Péter, András és többiek éveken keresztül halásztak napról napra, úgy, ahogyan azt évszázadokon keresztül elődeik tették. Megállapodott, mondhatni a környezetük által megbecsült, boldog életet éltek, s ehhez képest csupa szitok és mocskolódódás volt az életük, sőt börtön, majd  keresztre feszítés, amikor elkezdték Jézus keresni. Jézus személye előjük hozta az Istennek országának képét az életükből.

A keresztyén élet, nemcsak jámbor, tisztességes élet, hanem egy különleges dolog. Az Istennek földre küldött ajándékát, kincsét őrző élet,. s nekünk éppen ez a minőségünk ezen a földön, őrizni a kincset, s nem elkótyavetyélni, vagy hivalkodni vele, hanem s kiadni magunkból annak, aki az Isten szeretetével akar boldog  lenni ezen a világon, akinek szüksége van rá.