RÓZSATÉRI HÍREK
2005 01 09
LELKÉSZI JELENTÉS - 2004
Kispest-Rózsatér


"Az Ige testté lett, közöttünk lakott,
és láttuk az ő dicsőségét..."
"Jézusnak nem volt szüksége arra,
hogy bárki tanúskodjék az emberről,
mert ő maga is tudta, mi lakik az emberben."
"Ime, a ti királyotok..."

(Jn 1,14; 2,25; 19,14)


A 160 esztendővel ezelőtt született magyar festő óriás, Munkácsy Mihály "Ecce Homo" c. képének egy részletét évekig őriztem a Bibliámban. Lenyűgöző töredék a hatalmas képből. A Krisztus arc.Talán éppen, mert annyira hozzám nőtt, várakozással töltött el a debreceni Déry Múzeumba lépés, hogy láthassam az egészben a résznyit. A meghökkentő az volt, hogy bár a hatalmas festmény számtalan részletet kidolgoz, arcokat, szemeket, mozdulatokat, tárgyakat, mégis, a festmény egészén végigfutó tekintet csak ott nyugszik meg, azon a gyönyörű arcon. "Ecce Homo". Íme az ember.

Ismerjük a puzzle játékot, talán mindegyikőnk tett már kisérletet, hogy ezernyi apró képrészletből összeállítsa az egészet. Türelmet, figyelmet, kitartást igénylő munka. Ha egyszer az "Ecce homo" puzzle darabokban kerülne elém, azt hiszem, ott kezdeném, a Krisztus arcnál, s aztán mindent ahhoz igazítva igyekeznék helyére illeszteni.

Esztendőről-esztendőre a lelkészi jelentésben összefoglalást nyer gyülekezetünk élete. Az év 365 napja, ébredése és fekvése, kudarca és sikere, öröme és szenvedése közösségi életünk - mondhatjuk - lelki puzzle darabjai. Ezernyi részlet van. Emlékezzünk, s a figyelmes emlékezet, értő lelkiséggel, a jóság indulatával alkosson képet. Képet, amit megőrizhetünk, s amit örökkévaló utunkon magunkkal vihetünk.

Hadd időzzek egy gondolatnyit még a puzzle játéknál. Gyermekkoromban sok-sok volt belőle, s a képek és képrészletek is hasonlóak voltak. A baj általában azt volt, hogy egy nagy kupacban tároltuk valamennyi kép, valamennyi részletét. S ha kedvünk támadt, hogy egyet-egyet összeállítsunk, arra volt szükség, hogy előbb nagy figyelemmel, az összeállítandó kép részleteit kiválogassuk a kupacból. Olykor nagyobb feladat volt ezt elvégezni, mint a képet összerakni.

Azt gondolom, így vagyunk a 2004. esztendőnkkel is. 12 hónap, 52 hét, 365 nap, s még hadd mondjam, mert olykor egy-egy óra eseménye is, egy-egy istentisztelet, bibliaóra, csendesség nagyon-nagyon fontos volt, 8760 órában történt események sok ezernyi részletéből kell válogatni. Nem feltétlenül azonos, s egy képet alkotnak ezek a részletek. Különös lelki puzzle kupac van előttünk, amelyből kinek-kinek az Istentől neki ajándékozott életképét kell összerakni.

Illik ide, szívesen idézem, kedves soraimmá is lettek, mióta e verset hordozó kötetet is kezemben tarthatom. A szerző, Leleszi Balázs Károly barátunk, a "Szívek faggatása" címet adta.

"Ha nem látod meg a kőzetek gubózásában a redőzött arcokat,
ha nem hallod meg a virágok kelyhében
a parttalan mélységek zúgását,
ha nem érzed meg egyetlenegy vízcseppben a gyötrő szomjúságot
és a hullámzó tenger szelídségét, s vadságát,
akkor,
akkor az élet üzenetéből mit értettél meg ?

Milyen tettek végett születtél e világra ?
És elsomfordálhatsz-e
Macskaléptekkel cselekedeteid következménye elől az idő hajlatában ?

Hogy közelítesz azokhoz, akik az
Ismeretségi körödben önmagukba bezárkóztak ?
Azokhoz, akik a hallgatás köntösébe burkolóztak ?
És a kapcsolataid miért hantolódnak közönybe ?

Ismered-e az igazi neved ?

Halkan kérdezem, embertársaidat
Meg tudod-e az Úr szavával szólítani ?
És tudsz-e függőhíd lenni ?
Átkelőhely. Vagy heg a sebeken ?

Jézus Krisztust nem szabad a szív oszlopcsarnokának homályában rejtegetni..."

(Részletek)

Milyen nagyszerű, igaz és szép szavak. Ugyanarra kívánnak rávenni, amit az előbbiekben emlegettem, nemesebben, ellenállhatatlanabbul.

Testvérek, rakjuk össze a képeket. Mindenki a magáét. A közösből. És keressük, kutassuk, ami mindent átfog. Mert az összeálló képen ott van, csak fel kell fedezni.
A Krisztus arc. A fényes, a nagyszerű.


1. A 2004. év a hiábavalóságok esztendeje is volt.

A hiábavalóság szükséges, figyelmeztető képrészletei ott vannak a kupacban. Némi öniróniával, idézek egy egyszerű, de nagyszerű prédikációt, amelyet a falu plébánosa a következőképpen kezdett : "Ma a legszebb zsoltárról kívánok szólni, amelyben arról van szó, hogy az Úr az én pásztorom. A jó Istennek különös gondja van erre a csodálatosan szép 23. zsoltárra. Kifürkészhetetlen gondviselése folytán ezt a zsoltárt a 22. és a 24. közé helyezte, hogy könnyen megtalálható legyen a Bibliánkban..."

Mennyire hiábavaló beszéd ez. De nem csak hiábavaló igehirdetések, hanem hiábavaló látogatások, beszélgetések, együttlétek, okoskodások, önigazolások, önvádak, vádaskodások, ítélgetések, éjszakák és nappalok, ünnepek és hétköznapok is voltak ! Így olvassuk a 90 zsoltárban: életünk ideje 70, vagy ha több, 80 esztendő, s nagyobb részük hiábavalóság !
Ha egyszer igazán össze mernénk rakni esztendőfordulónál azt a sok-sok értelmetlen, haszontalan, felesleges dolgot, amit évnyi idő alatt az életünk felmutat, bizonnyal okulnánk belőle. Egyszer képpé kellene válnia, egésszé, láthatóvá e sok-sok töredéknek. Ha olvassuk a Prédikátor könyvét, olyan szerzőt ismerünk meg, aki végtelen aprólékossággal, figyelemmel egybegyűjtötte hiábavalósággal kapcsolatos életélményeit. S megrendítő, őszinte vallomást mond, összefoglalóan: "minden hiábavalóság, mert minden múlandó." Azt hiszem, akiknek egyszer igen nyomasztóvá válik az a sok-sok haszontalan dolog, amit az életük felhalmoz, nem csak a Prédikátor könyve írójának őszinteségére jutnak, hanem megragadják teljes szívvel, a teljesen hiábavaló és cáltalan világért önmagát egészen feláldozó Krisztust ! Csak az átérzett hiábavalóságon keresztül vezet út a fenséges krisztusi igérethez : "Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek."


2. A 2004. év a látszólagos hiábavalóságok esztendeje is volt.

A látszólagos hiábavalóságok az eredményt, sikert fel nem mutató nemes, lelki-szellemi erőfeszítéseink ! A szolgálatok. Úgy tűnik, sok-sok fáradozásunknak nem volt értelme. De csakugyan nem volt ? Nem kellene a várt eredményt nem mutató erőfeszítéseket úgy egymás mellé helyezni, képpé illeszteni, hogy kitünjék : közben az izomzatunk acélosodott, a szeretetünk elmélyült, a reménységünk megújult, kezeink összeértek ? Meddig, hány napot, heteket, éveket kellett várni a 4 jó barátnak, napról-napra segítve a béna társat, míg elérkezett a pillanat, amikor már Jézus lába előtt, majd örvendezve, Istent dicsőítve, látták őt ? Talán a 2004. esztendő még csak a 37. esztendő volt az életedben, s ezután jön a 38. Vagy talán a 38 évnek, még csak az első esztendjét tudod magad mögött ?!
Rakd össze az erőfeszítések együttes képét, hogy meglássad : "...a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünbe áradt az Isten szeretete."

Istentiszteletek, bibliaórák, gyermek és ifjúsági alkalmak, szabadságforrási, nyári, és hétvégi konferenciák, házaskörök, lelki beszélgetések, bibliaolvasások, anyagi és lelki áldozatok, mennyi-mennyi , sokszor viszhangtalan erőfeszítés.
Hadd emlegessem, az erőfeszítések okán, s mert kötelességem a beszámolónak ez a része is: csaknem ezer szolgálatom volt az elmúlt évben. 73 látogatással, 201 beszélgetéssel, vasárnap kora hajnali, a gyülekezet tagjait egyenként számbavevő könyörgésekkel, igehirdetésekkel, bibliamagyarázatokkal, úrvacsoraosztásokkal, iskolai, óvodai alkalmakkal, szociális otthonokban, gyermekotthonban végzett szolgálatokkal, eleven kondfirmandusok között, stb, stb. Hálát adok érte, hogy Isten adott erőt a gyülekezeten túli szolgálatokra is. Jártam Kispest szomszédos gyülekezeteiben, a Reménység iskolában, az egyházi iskolák közül a Baár-Madas és a Szilveszter János Gimnáziumokban, Piliscsabán, Mátraházán, Kamaraerdőn, Rákoskeresztúron, Dunavecsén, Tahiban, Budafokon, Ócsán, a Tiszta Forrás alapítvány otthonában. Hálát adok, hogy hozzánk is érkeztek sokan-sokan : Szabó István püspök, Takaró Tamás esperes, Kiss László, Harkai Ferenc, Lovass András, Papp Tibor, Harmathy András, Takaró Károly, Sipos Ete Álmos, Márkusné Ilona, Borossné Márta, Hantos Jenő, Széll Búlcsú, Schaller Tamás, Alföldi-Borúss Dezső, Juhos János (Erdély - Szentmáté) lelkipásztorok, Mészöly Dezső, Petrőczi Éva.
És hányszoros szorzója van a sokszínű szolgálatnak az egyetemes papság rendjében Rózsatéren ? Gondnokunk, Kovács Attila, presbiterek, intézményvezetők, csoport felelősök, imádkozó közösségek, látható és láthatatlan szolgálók ! Lelkipásztor társaim ! Nekik külön is köszönöm a segítséget: a februárra gyermeket váró szolgatársnak, Nagy Viktóriának, áldott igehirdetéseket végző, messziről is (Pilisszentlászló) mindig pontosan érkező Tímár Gabriellának, és nem utolsósorban, éppen a külön kiemelés okán, emlegetem édesapámat, akinek 4 évtizedes korábbi rózsatéri aktív szolgálatához Isten a mai napig még 20 évet rendelt, s immár, közel a 90. születésnaphoz, 60 év jelzi fáradozását a szeretett közösségért.

S a hozzám legközelebb álló, a gyülekezet elől legtöbbször elrejtetten, de sokoldalúan segítő drága családomat is, feleségemet, gyermekeimet is emlegetem, mint szolgálatban társakat. Róluk ugyanazt mondom, amit Pál emleget a filippibelieknek : "...szívemben hordozlak titeket, és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek..."

Kifogynék az időből, ha mindenkit, s mindent-mindent számba akarnék venni !

Ha az erőfeszítések ez évi képét összeállítjuk, kiderülhet a Krisztus igazsága : "Az én erőm erőtlenség által végeztetik el." Nem erőfeszítések nélkül, hanem erőtlenség által, a kettő nem ugyanaz. Erőfeszítések nélküli erőtlenség nincs, legfeljebb hiteltelenül. Az erőfeszítés pedig áldott erőtlenséget szül. A Krisztus munkálkodó erejét.


3. A 2004. év a szenvedések éve is volt.

Rettentő, határainktól messze-messze történt események híreivel zárult az esztendő. Döbbenetes képeket láttam, láttunk az elmúlt napokban a Dél-kelet ázsiai szökőár áldozatairól, a körülményekről. Konfirmandusainkkal is, a minap beszélgettünk erről. Hozzáolvastuk az evangéliumból a Siloám tornyánál elpusztult 18 emberéletről szóló jézusi észrevételt : "Mit gondoltok, ezek bűnösebbek voltak másoknál ? Nem, hanem inkább azért történtek mindezek, hogy térjetek meg !"

Nem elfelejtkezve a borzalmas szökőár áldozatairól, de házunk tájára visszatérve emlegetem: 41 testvérről tudok, aki az elmúlt évben kórházi ápolásra is rászorult. Jelenleg is többen kórházban fekszenek. Isten óvja és bátorítsa őket.
19-en vannak, akik nem tudtak, s tudnak kimozdulni otthonukból, erőtlenebbek annál. 33-szoros gyászt hordozott a gyülekezet. El kellett köszönnünk drága gondnokunktól, László Gábortól, gyülekezetünk legidősebb tagjától, Gácsi Gyulánétól, Simeon Otthonunk gyászában is osztoznunk kellett, 1 éves gondos kezelés után Harkai Ferencné felől döntött úgy az Úristen, hogy hazahívja őt. S nincsenek már közöttünk évtizedekig hűséges testvéreink : Salaminné Piroska, Hollósné Vera, Molnár Gyuláné, Surmann Gyula. Töviskoszorús koronázása volt szenvedésünknek egy mindössze 13 órát élt, drága, kicsi élet elmenetele. Iskolánk igazgatója gyermekére, Nagy Dániel Gáborra, magzati állapotában előbb a szülei mondtak példaadó, bátorságos igent (!), majd az örökkévaló üdvösségbe befogadó Isten igenje hívta haza a kis életet.

Nem csak testi szenvedéseket éltünk át. Lelki szenvedések tüze is elért minket. Abban az értelemben is, ahogyan a legfrissebb egyházi hetilapunkban, egy értékelésben olvashatjuk : "...mindnyájan érzékeljük, hogy átalakulóban van ez a világ. Régi intézmények összeomlottak, régi gondolatok semmissé lettek, régi hitek nevetségessé lettek, óriási arányú átváltozásban élünk. Valami elmúlóban van és valami új van születőben, még nincs itt egészen, de gyermekeink, unokáink már abban fognak felnőni. Elmúlóban van a patriarkális világ, amikor az atyák, az intézmények, a papok, az egyház, , az iskolák valamiféle tekintéllyel képviseltek valamiféle értékrendet. Ebben az atyák parancsoltak, és a fiak lázadtak. De ha van fülünk a hallásra és szemünk a látásra, felfedezzük, hogy ez a lázadás elcsendesedő zaj. Az új, ami közeledik, az az ürességnek a világa, ahol már nem kell lázadni, mert nincs mi ellen lázadni..." (Farkas József).
Ez talán nagyobb szenvedés, mint minden testi szenvedés együttvéve. Mivé lesznek, nem csak a hit dolgai, titkai, hanem olyan egész nemzetünket érintő értékek, mint összefogás, szolidaritás, áldozat, megértés, elkötelezettség, hűség, történelem, kultúra, oktatásügy, nyelv ?!

Ismét csak azt mondhatom, készítsük el a szenvedés képdarabjaiból az egész képet. Segíteni fog.
Fáy Aladár grafikus képét még évekkel ezelőtt láthattam. Messziről csak úgy nézett ki: töviskoronás Krisztus. Amikor közelebb léptem, s jobban szemügyre vettem, láttam, minden apró részlete, vonala tankokból, harci eszközökből áll ! Megdöbbentő volt. És már jobban értettem : "Megvetett volt, emberektől elhagyott, betegségeinket viselte, fájdalmainkat hordozta...vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze."

Minden emberi szenvedésnek, fájdalomnak részleteiből együtt álló kép nem mutathat mást, s egyszer milyen fontos lenne elfelejthetetlenül észrevenni : a Krisztusnak arca az !



4. A 2004. év a múlt felidézésének, az emlékezésnek esztendeje is volt.

Immáron 60 esztendőre. Jubileumunk volt. 1944-ig visszafelé forgathattuk - átmenetileg, s a szívünkben - az idő kerekét. Hálaadó emlékezés épített minket. Köszönjük a Pásztor Lajos vezette nagyon áldozatos, odaadó csapatmunkát ! Mert jó volt hálával áldozni.
A gyülekezet első lelkésze, Ablonczy Dániel írta a kezdeti időkről: "Minden gyülekezet először Isten gondolataiban születik meg. Emberi gondozója pedig az érte mondott imádság. A hívők imája hatalom Isten kezében, hogy hozzá intézett kéréseink célba érjenek...". Az első időből való nevek : Szalay Erzsébet, Szabó Lajosné, Horváth Jánosné, Fajkos Béláné, Simon Zoltán és felesége, Péntek Bálint, Fekete Lajos, Török József, Gáspár Sándor, Szilos Lajos, s majd később - milyen hálásak vagyunk további nevekért is - csak a már elhunytakat emlegetem (az élők itt vannak még közöttünk, őket inkább öleljük át) : Fodorné Judit, Füléné Judit, László János és László Gábor, Vándor Gyula, Gulyásné Erzsébet, Gácsy Gyuláné, Adametz Béláné, Leidenfrost Gyuláné, s bizony nem tudunk a sor végéig jutni.
Szívszorító élmények részesei is lehettünk, amikor jubileumi alkalomsorozatunk vendégeit hallgattuk, szemlélődtünk (még most is tehetjük) a szebbnél-szebb tablókban, láttuk és hallgattuk a legújabb, s legfrissebb áldásait közösségi életünknek.

Jubileumi ösztönzéseken túl a néhány éve honosodott "Rózsatéri hálaadás napja" is segített az emlékezésben. 25, 50, 75 éve született, konfirmált, házasságot kötött ma is közöttünk élő, évfordulós testvérienknek is örültünk !

Hála érte mára a gyülekezet 4. nemzedéke is itt van velünk. Olykor lehet látni családot, ahol a dédunoka és dédnagymama egymás kezét fogja, s mögöttük ott van a nagymama és az édesanya. Választói névjegyzékünk betekintést ad a mai gyülekezet életébe. 448 nevet olvashatunk. 238-an kispesti lakosok, a szomszédos kerületben, Lőrincen 62-en élnek. Jellemző adat, hogy Budapest minden kerületéből vannak hozzánk érkezők, a budai oldalról is 22-en, sőt, hűséget mutatnak némelyek Budaőrsről, Gyálról, Káváról, Lajoskomáromiból, Nagykovácsiból, Nyírszöllősről, Pécelről, Pilisszentlászlóról, Tatáról, Vecsésről is.

Örömünk, hogy vannak egészen közel lakók is. Akiknek szinte tényleges otthona a templom. Akik azzal ébredhetnek és feküdhetnek, hogy ablakukon kitekintve Isten házának falai és erősségei vannak előttük. A Simeon Otthon lakói. Ők is segítenek az emlékezésben. 10 esztendős volt az elmúlt évben az Otthon. Rácz Jenő Istentől ihletett álma és szolgálata után, az otthon körüli élet szakosodott, drága időseinkre Kovács Attiláné Katalin vezetésével hozzáértő kezek és jóságos szívek vigyáznak. Emlékeztetnek a régiekre, a hűséges hitnek erősségeire, s kiváltságosan: a mi kincsünk cserépedényekben van, hogy a láthatókban fel kell fedezni a láthatatlant is !

Józsué az emlékezés köveit építette egybe, amikor átkelt a Jordánon. Amikor a kövek összegyűltek, s egymásra tevődtek, az oltárt formált. Hála oltárt.
Az emlékezés képrészleteiből is alkossunk képet, személyeset, gyönyörködtetőt, amelyből hasonlóképpen kitűnik : "Őtőle, Őáltala és Őérette vannak mindenek."

5. A 2004. év a jövendő nemzedékért hordozott reménység esztendeje
is volt.

10 gyermeket, s 5 felnőttet keresztelhettünk. Áldott állapotúakat kísérhettünk és kísérhetünk imádságos figyelemmel. Nagy Gábor igazgatónk vezette iskolánk-óvodánk ismételten, hangsúllyal előtérbe került. 150 kisebb és nagyobb gyermek, micsoda kincses ház !
Felépült az új iskolaépület, csaknem teljes átadásra kerültek a felújított részek is. Milyen öröm volt először használatba venni az új tornatermet, tantestületi, igazgatói, s további szobákat. Személyes érintettség alapján emlegetem, s azért teszem, mert meggyőződésem, hogy pedagógusaink ugyanezt vallják :frissitő lelki-szellemi élményt jelent a 6. osztályosok közötti forgolódás, játékosságot, vidámságot, cinkosságot hordoz az óvodásokkal való találkozás. Én, mert közöttük forgolódtam, őket emlegetem, kedves pedagógusok, emlegessétek ti is növendékeiteket, hálával, Isten és az emberek előtt.
Bár változatlanul látom, sokan tusakodnak még magukkal s másokkal, hogy az iskola és óvoda intézményét a gyülekezet részeként lássák, de egyre több az összefonódás. Keresztelt gyermekeink közül is többen, 5 felnőtt kereszteltünk közül 3-an, a 4 felnőtt konfirmandus közül 3-an az iskolából érkeztek ! Fogadjuk be őket, adjunk teret nekik, ne csak a templomunkban, hanem a szívünkben is.
Együtt szeressük : a templomot és az iskolát !

Családi istentiszteleteink és délutánjaink, gyermekfoglalkozásaink, gyermekheteink, hitoktatásban való fáradozások, ifjúsági estek, áhítatok, alkalmak, evangélizáció, lányok és fiúk hete, közös hétvége, jövőt alapoznak.
Hálás vagyok, nem csak a gyermekek és fiatalok közötti hűséges szolgálatokért (némelyek évtizedek óta végzik), hanem a kicsinyek s az ifjak szolgálataiért is ! Óvodásaink műsorát megkönnyezték egy kőbányai idősotthon lakói, ifjaink betlehemező látogatása gyakorta találkozott őket befogadó szeretettel, stb., stb.
Házassági megáldatásban 8 ifjú pár részesült. Közöttük a gyülekezet alapító lelkészének két unokája is. Hála érte. Még akkor is, ha az életre szóló szövetségek fölött mindig árnyékot vetnek, napfényt takarnak a megromló, megújulásra váró házasságok, végbement, elszomorító válások, egzisztáló, Istennek aligha kedves együttélési módok, élettársi kapcsolatok !

Mindezzel együtt egy-egy gyermeki, s ifjúi élet a Krisztus test, a jövendő egyház képének részlete. Szemléljük őket ! Aki gyermekarcot néz, s ifjúra tekint, nem csak megvidámodik, hanem jövőt lát. Rakd össze arcaikból is azt a képet, amelyre oly nagy szükséged van, hogy hited eleven és friss maradjon.


6. A 2004. év az áldozatvállalás esztendeje is volt.

"A jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten." Adakozó volt a gyülekezet az elmúlt esztendőben, azt remélem, jókedvvel tette ezt. Emlegetek néhány jellemző adatot.

Éves perselyáldozati összeg 1.601.000.- Ft volt, emelkedett az előző évhez képest. Fenntartásra befizetett adomány 2.983.000.- Ft volt, összesen 106 család áldozathozatalaként, az iskola és óvoda építést 1.486.000.- Ft-tal támogatta a gyülekezet, a Templom Alapítványba 51 család, öszesen 1.763.000.- Ft-ot fizetett be.
Örömmel említem, hogy az alapítványunknak ajánlott 1%-nyi adó alapján 95 ezer Ft-hoz juthattunk.
Életünket a 2004. esztendőben is támogatta az önkormányzat un. felújítási adománnyal, 900 ezer Ft-tal.

A "Butik" szolgálat is folytatódhatott, hála a holland testvérek adományainak, s hála a ruhaszogálatot működető és fenntartó testvéreknek. A "Butikon" keresztüli adomány összesen 920 ezer Ft volt.

Karácsony Sándor Iskolánk épülete nem lett teljesen kész, de láthatjuk és remélhetjük annak közeli befejezését. Köszönjük a kivitelezésben vállalt felelősséget, Isten adjon anyagi és lelki erőt a folytatáshoz. Ebben az évben bruttó 39 millió Ft-ot fordíthattunk az építkezésre, eddig összesen 129 milliót Ft-ot.

Emlegetem jubileumi ünepségünk kiadásait is. Nyomdai anyagok 184 ezer Ft-ba kerületek, ajándékok, kiállítás kialakítás, s döntően a szeretetvendégség még további 246 ezer Ft-ba.

Emlegetem az iratterjesztés ügyeit. A földszinti előtérben és a félemeleten is nagy volt a kínálat. Köszönjük a fáradozást. Isten adjon ehhez is folytatódó jókedvet, és általa őrzött egészséget ! Az elmúlt évben vissza is tekintő gyülekezetre vonatkozóan emlegetem iratterjesztőink, Bartha Sándor és felesége szavait : 1980-ban mindössze 4 ezer Ft-tal indult a szolgálat. 2004-ben a főbejárati iratterjesztés forgalma meghaladta a 825 ezer Ft-ot. Ha ehhez különböző újságainkért vállalt kiadásokat és a félemeleti iratterjesztési forgalmat is hozzávesszük, a végösszeg meghaladja az 1 millió Ft-ot. Hálásak vagyunk, hogy bibliaolvasó gyülekezet szeretnénk maradni, ezt jelzi a 140 db Bibliaolvasó Kalaúz és a 70 db Útmutató megvétele is.

"A jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten." Hisszük hogy minden adakozás értelmét az szolgálja, hogy Isten nagyon szeret, s megáld minket. Köszönetet szeretnék mondani a presbitérium nevében is, mindazoknak, akik hálaáldozattal éltek 2004-ben ! És köszönetet szeretnék mondani a pénzügykezelésben segítőknek is !

Ha az ige szavait forgatjuk a szívünkben a pénzügyekkel kapcsolatban is, igazzá válhat: itt is olyan lelki képrészletekre találhatunk, aminek képpé formálódása Isten dicsőítésére késztet.


7. A végére illik, s befejezésül emlegetem, hogy a 2004. év az énekek
éve is volt.

Ezt az állítást nehéz ellenőrizni, de talán ebben az évben minden korábbinál többet énekeltünk, daloltunk a gyülekezetben, iskolában, óvodában, otthonainkban, zenés alkalmakon, áhítatokon.

Szabó Imre, a valamikor fasori esperes írta a "Mi Atyánk" magyarázatában, hogy a sátáni csábító szirén éneklést, nem odüsszeuszi fülviasszal, s hajóárbóchoz való kikötözéssel kell legyőzni, hanem felettébb való énekléssel. Van szebb ének, mint a sátáni szirénének, s ez pedig a szívből való Isten dicséret. Pl. olyan megrendítő, újra énekelt énekekkel mint a "Dicső Golgota" !
Köszönjük kántorainknak, karvezetőnknek, énekkari tagoknak, zenekaroknak, zenélőknek, muzsikusoknak, hogy felmeltek bennünket, hogy könnyeket fakasztottak, hogy lelket tisztítottak !
Tudom magam is, hogy a fentiek ellenére sok erőtlen területe van még gyülekezeti énekes-muzsikus életünknek, és annyi de annyi fel nem tárt, meg nem forgatott tálentummal bír a gyülekezetünk. De 2004 a megújulás éve volt, drága meglepetésekkel, ajándékokkal. Köszönjük !

A sziréneknél is szebb ének, olvassuk a Jelenések könyvében, a Mózes és a Bárány éneke: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazak és igazságosak a te útaid, a népek eljönnek mind és leborulnak előtted."


Nem tettem mást testvérek a Lelkészi jelentésben, mint hogy hármas segítséget nyújtsak.
Igyekeztem megnevezni néhány fontos öszeállítható lelki kép konturvonalát.
Kérek mindenkit, hogy az ezernyi eseménytöredékből állítsuk össze a személyes, és hálára indító lelki képeket.
Vegyük észre, hogy mindezekben, mindig, középen, fénylően és ragyogóan, ott áll az érettünk önmagát odaadó, s feltámadott Krisztus.

"Ecce Homo". Ime, a Krisztus. "Ime a királyotok..."


Áldás, békesség !


Ablonczy Kálmán, lelkész