Mit kezdjünk sírva vigadós magyar reformátusságunkkal? Mit adhat a szép az Istent dicsőítő embernek? Vajon mitől jó a liturgia? – a többi közt ezekre a kérdésekre adott választ az év eleji, Michiganben megrendezett Worship Symposium. Kiss Sámson Endre lelkipásztor beszámolója.
Máig háborús bűnösként, jelöletlen tömegsírban nyugszik az 1944–45-ös délvidéki vérengzés több tízezer halálos áldozata, köztük több ezer magyar. A tragédiát máig elhallgatás övezi. Informálni és a háborús bűnösként elkönyvelt, máig sem rehabilitált, ártatlan áldozatokra emlékezni – ez a célja a Délvidéki Magyar Golgota 1944–45 vándorkiállításnak.
Magyarságukhoz és felekezetükhöz is erősen ragaszkodnak azok a Nyugat-Európában megalakult református gyülekezetek. Az ő képviselőik találkozóján szólítottunk meg egy helyben lakó és egy fél magyarországnyi területen szolgálatot végző lelkipásztort, valamint a legnyugatabbi, saját lelkésszel nem rendelkező gyülekezet gondnokát az ausztriai Felsőőrött.
Huszadik századi lelkészvértanúkról, 1956-ról és a Nyugat-Európában élő magyar reformátusok között végzett misszióról is szó esett a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) idei találkozóján.