Évtizedek óta töprengek azon, hogy merre viszi egy tanító vagy tanár a rá bízott gyermekek gondolkodását azzal, amit nem tud, vagy éppenséggel nem akar tudni.
„Szigorúak voltak mindenkihez, maguk iránt engedékenyek; mások iránt kíméletlenek, magukat kényeztetők; nagy hatalom-kritikusok, de a maguk kis hatalmát folyton növelők; sok terhet tettek másokra, az adókat behajtották, és pompásan kerülték a közterhek viselését; mindenre volt magyarázatuk, ám az igazságról mélyen hallgattak.”