Öt kontinens református "hitvallásai"

4. rész

Mielőtt sorozatunk újabb hitvallási irataival megismerkednénk, Isten iránti hálaadással írom le: lelkészi közlés szerint az eddig megjelent anyagok is hozzájárultak ahhoz, hogy az Egervölgyi Református Egyházmegye megalakulásának 50. évfordulóján, az egri Kálvin Házban július 7-én tartott hálaadó ünnepségen a közgyűlés elfogadott egy Ünnepi Vallástételt. Ebben 10 pontban szólal meg a hálaadás, a bűnbánat, a múlt-jelen-jövő együttlátásának, az új missziói feladatok vállalásának evangéliumi hangja. S mert sorozatunk nem tűz ki más célt maga elé, mint hogy ösztönzést adjon kisebb-nagyobb egyházi közösségeknek, s talán egyszer majd a Szentlélek titokzatos belső inspirációja révén egész egyházunk is, akár kárpát-medencei méretekben kész lesz helyzete átgondolására, megfogalmazására a tér-idő koordinátái között a Szentírás értelmében és klasszikus hitvallásaink szellemében. Mert megkerülhetetlennek, generációs mandátumnak tartom azt, hogy Isten történelmi szabadításának elmúlt évtizedes eseményei tanulságaként letegyük hitünk vallomását az utódok asztalára. Ha ez elmarad, bizonyára könnyűnek találtatunk majd a történelem és az egyház Ura előtt. Ebben az összefüggésben fontosnak tartom dr. Szűcs Ferenc megállapítását: „A hitvallások történetileg meghatározottak. Egy bizonyos helyen és időben felel az egyház Ura kérdésére: „Ti kinek mondotok engem?". Emberi válaszok ezek, melyek tudatában vannak korlátaiknak. Ugyanakkor mégis felelős döntések az egyház egy meghatározott történeti helyzetében…Az újabb kori hitvallásokban a 'Krisztus egyetemes egyházának egyik része' szól a maga szűkebb történeti helyzetében…". (Idézet: Török-Kocsis-Szűcs, Dogmatikai prolegomena, Bp. 2000, Lux, 211.o.). Sorozatunk eddigi és majd megjelenő „hitvallásai" akár illusztrációk is lehetnek a rendszeres teológus megállapításához. Így olvassuk ezeket!

DÉL-AFRIKAI FEKETE REFORMÁTUSOK SZÖVETSÉGE
LITURGIAI HITVALLÁS (1983) - HITVALLÁS (1983)

1981 reformációi ünnepe előtt találkoztak egymással nyolc dél-afrikai fekete református egyház képviselői, s megalakították szövetségüket, melynek rövidítése: ABRECSA (=Alliance of Black Reformed Christians in South Africa). Ekkor határozták el, hogy közösen fogalmazzák meg hitvallásukat, s egyben felemelik szavukat az akkor még erőteljes faji diszkrimináció, az állami ideológiaként működő apartheid ellen. 1983 júliusában 20 tagú munkacsoport fogalmazta meg előbb a liturgiai hitvallást, majd ennek teológiai változatát, a hitvallást. Mindkettő 1984 óta hivatalos használatban van.

LITURGIAI HITVALLÁS (1983)

Vezető:
Énekeljük együtt:
Atyánk, Istenünk teremt minket embernek és egyesít minket.
Gyülekezet:
Halleluja, Jézus a mi testvérünk!
Vezető:
Jézus, Istenünk, áldja meg emberlétünket.
Gyülekezet:
Halleluja, Krisztus egyháza a mi új közösségünk!
Vezető:
Szentlélek Istenünk szabaddá tesz az igazi szabadságra.
Gyülekezet:
Halleluja, országunk szabad lesz!


Vezető:
Felkiáltunk ezért Hozzád:
Isten népe, ne hidd el, hogy alacsonyabb rendű vagy másoknál.
Gyülekezet:
Nem hajolunk meg az apartheid és megújuló formái előtt.
Vezető:
Isten népe, munkálkodjál saját jövődért!
Gyülekezet:
Arra törekszünk majd, hogy inkább legyünk igazságosak,
mint hatalmasok.
Vezető:
Isten népe, állítsd fel hazádban az igazságosság, a béke
és a megbocsátás oszlopait!
Gyülekezet:
Kivetjük magunk közül a faji, a törzsi, a nemi és az
osztálykülönbségek által formált bálványokat.


Vezető:
Hiszünk abban: Isten alkotott minden embert, mégpedig
a maga képére és hasonlatosságára, egyenlő méltóságban.
Gyülekezet:
Ezért nem Isten akarata számunkra a faji megkülönböztetés.
Vezető:
Egyedül Jézus Krisztus Úr felettünk!
Gyülekezet:
Ezért Krisztus Egyháza ma és holnap az elnyomottak
jogainak védelmezője.
Vezető:
A Szentlélek az, Aki Istennek minden gyermekét egyesíti.
Gyülekezet:
Elkötelezzük magunkat arra, hogy Istennek egyetlen
családjaként lakjuk be ezt a földet.


Vezető:
Háborúktól sebzett nemzetünk gyógyulást és talpra állást
óhajt:
Gyülekezet:
feketék és fehérek
férfiak és nők
szülők és gyermekeik
katonák és katonák között
csoportok és csoportok
tartományok és tartományok között
várjuk ennek eljövetelét.


Mindnyájan:
„Ime, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük
fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten
lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről,
és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás,
sem fájdalom nem lesz többé;
A régi elmúlt, és íme: új jött létre"
(Jel 21,3kk; 2Kor 5,17).

HITVALLÁS (1983)

Hisszük, hogy Istenünk Úr az egész élet felett.
Hisszük, hogy a Biblia Istennek Igéje és ez a legfőbb tekintély számunkra, ami
az egész élet vezetésére méltó és alkalmas.

Hisszük, hogy Jézusunk Istennek Fia, aki emberré lett, hogy megmutassa a világnak, kicsoda valójában Isten és mit tesz Ő ebben a világban.
Hisszük, hogy Jézus halála és feltámadása által Isten gyermekeivé lettünk, egymással megbékülhetünk és összetartozunk.
Elutasítjuk azt, hogy emberekként különbözőek vagyunk, sőt inkább valljuk, hogy Isten Jézusban felragyogtatta emberlétünk szépségét. Ezért hiszünk abban, hogy együtt élhetünk, osztozhatunk egymás sorsában, egymás terhét hordozhatjuk. Erre gondolunk, amikor így szólunk: Isten a mi Atyánk, s mi Őelőtte egyek vagyunk.

Hisszük, hogy Isten népeként teljesen az Övé vagyunk, s csak Neki tartozunk hűséggel. Ezért hisszük azt is, hogy családjaként együtt könyöröghetünk Őhozzá, s ezért elvetjük azt a felfogást, miszerint az Ő akarata lenne, hogy Őt etnikai csoportokra szakadva magasztaljuk. Elvetjük mindazokat az állami törvényeket vagy tanításokat, melyek Isten családjának az egységét és Isten népe emberségét akarják tudatosan megzavarni és megalázni. Szilárdan valljuk, hogy Atyánk mindnyájunkat nevén szólít és ismer.

Hisszük, hogy Isten, mennyei Atyánk, a mi oldalunkon áll, s felállítja Országát ezen a világon. Abban pedig igazság, igazságosság és szeretet lakozik majd, Istennek, a mi Atyánknak dicsőségére és az Ő népe javára. Ámen.

Válogatás, fordítás, előszó: Dr. Békefy Lajos PhD

(Megjelent a Református Egyház c. hivatalos lapban)