E könyv egy élet bizonyságtétele arról, hogy Isten milyen valóságosan van jelen a világban és milyen nagy hatalommal és erővel munkálkodik mindenkor azért, hogy gyermekei a legnehezebb körülmények között is megmaradhassanak.

Az író mozzanatokban beszéli el saját életét nagyon építő, sok helyütt megdöbbentő bizonyságtételekkel. Hol rövid naplójegyzetek,  hol hosszabb  elbeszélő szakaszok által tárja az olvasó elé életének viszontagságait. Szembesít azokkal a körülményekkel, amelyek őt magát is kikényszerítették abból a fészekből, ahol mint árva gyermek otthont, menedéket és biztonságot talált: a komáromi Timótheus árvaházból. Az ott átélt hittapasztalatot, az Isten őrző, védelmező szeretetébe vetett bizonyosságot vitte magával mindenfelé, amerre csak az Isten gondviselő keze vezette. Mindez erőt adott és kitartásra ösztönözte őt még a legnehezebb körülmények között is. Képes volt arra, hogy másokat is bíztasson és erősítsen.

Az írást az is értékessé teszi, hogy beszámol a felvidéki árvaházi mozgalomról és a Timótheus közösség életéről, amely mindenképpen meghatározó volt a II. világháború és az azt követő időszakban Felvidéken.

A szerző igazi célja az volt, hogy könyve sokakat vezessen el az általa is megtapasztalt legnagyobb boldogságig: Isten bűnbocsátó, üdvözítő kegyelmének elnyeréséig, az örök élet bizonyosságának megtapasztalására.