Péld 21,13–31

"Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól."  (23. v.)

A Példabeszédek könyve korábbi fejezetében olvashattuk, hogy lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek. Valóban így van ez, mégis hányszor szólunk durván, bántóan, kritikusan, szarkasztikusan, kioktatóan egymáshoz, és sokszor nem az idegenekhez, hanem éppen családtagjainkhoz. Magam is naponta el tudom követni ezt a hibát. Talán annyi gond, tennivaló van napunk során, hogy a saját frusztrációnk az oka, és valójában nem akarunk rosszat. De azt okozhatunk. Mert a szavak nem csak gyógyulást hozhatnak, de kárt, betegséget is.

Tudom, hogy annyi mindenre kell figyelnünk, hogy most még egy szempont, jótanács már nem hiányzik. De ez valóban fontos: reggelente kérjük Istent, hogy segítsen vigyázni a szavainkra. Minden fontos beszélgetés előtt gondoljuk át céljainkat, és ne adjuk el a lelkünket "egy jó poénért", ami mást kifigurázhat és rosszul eshet neki. S ha mégis megesik, ne legyünk túl büszkék a bocsánatkéréshez.

Ajánlott igeszakasz:  Jak 3,5–6

Mt 22,12-13

Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Két akarat feszül itt egymásnak. Ez az ember nem akar a királytól
kapott menyegzői ruhában ünneplő vendégek sorába
beállni. Nem akar keveredni, egyéni akar maradni. Hallgat az
őt kétszer is megszólító király előtt - de hallgatása beszédes.
A király megválaszolja helyette saját kérdését: "Azért nincs
menyegzői ruhád, mert hallgatsz.- Micsoda ékes ruha lehetne
a ruhátlanság bevallása! Nem az a baj, hogy nincs menyegzői
ruhám, hanem az, hogy akkor se kérem, ha tehetném - hallgatok,
s a konokság, némaság, büszkeség mellett döntök. S
amit elhallgatok, elfojtok, az lekerül a mély tudatalatti régióba,
s végül megfojt engem. Rengeteg ember lényének mélyrétegeiben
hordja vétkeit, s azok ott végzik romboló munkájukat.
A hallgató ember, még ha megszólal is, hallgat - ha elkezd
bűneiről beszélni, akkor eltitkolja a súlyosabbakat. (Ismerős a
történet: Egy férfiú gyónás közben bevallja: ő bizony lopott,
méghozzá egy kötelet... Csakhogy egy tehén is volt a kötél
végén.) A belső csendet egyedül az a valóságos megszólalás
töri meg, ha bevallom: teljesen mezítelen vagyok, menyegzői
ruhára van szükségem, irgalomra, kegyelemre!
A kegyelem kiveti magából azt, aki konokul visszautasítja.
A hallgatás a Király előtt: odahallgatás a Kísértőre. Vajon
Isten királyi menyegzője nem érne meg egy kiáltást? Még kiáltani
sem tudunk magunktól. Kiáltson bennünk a Szentlélek.
Jézus kiáltva halt meg a keresztfán, hogy mi ne lehessünk
többé némák.

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.