Sosem gondoltam, hogy egyszer én is kipróbálom, amit filmekben talán már mind láttunk: sípszóra randizni - ahogy azt egy mosolygós tettestársam fogalmazta.

De legyünk hálásak az El Mondo kávés-limonádés pihenő beachének itt a Csillagponton, ma húsz emberrel egyetemben kipróbálhattam. Álnevet, születési időt kért tőlem a kis cetli, ami azután a kis piros dobozba vándorolt a szív alakú lyukacskán. Majd a rendezők rendezték sorainkat, tíz hölgy és tíz úr ült le egymással szemben, a párok diszkrét távolságra egymástól. Korosztályban elég vegyesen alakultunk, a gimistől kezdve egészen harminc- harmincötig terjedtek a fiúk, míg mi lányok nagyjából mind a húszas éveink elején jártunk. Öt perc adatott, és kommunikatív személyiség lévén - egyetlen egyszer éreztem túl hosszúnak azt a öt percet.

Itt senki sem kamuzott - nem úgy, mint a filmekben. Már amennyire ez a metakommunikációs jelekből lejön. Szerintem mindenki élvezte az őszintéskedést. Elvégre idegennek könnyebben beszél az ember és nem is illene ilyen keresztény közösségbe a színlelés. Volt is, aki kicsit túlzásba esett talán, legalábbis első találkozás alkalmával nem biztos, hogy tanácsos az elhunyt szüleinkkel való rossz viszonyon búsulni.

Találkoztam művésszel, és meglepően sok reál beállítottságú fiatalemberrel: informatikusok, és mérnökök, és e kettő vegyes arányú keverékei bőséggel képviseltették magukat a csoportunkban. ( Ez számomra meglepetés volt. Előzetes feltevésem ugyanis, hogy bölcsész emberek többet gondolkoznak világról, emberekről, Istenről, és talán ezért számukra könnyebb feltenni az élet legfontosabb kérdéseit. Felettébb örülök azonban, hogy rácáfoltak a fiúk.) Találkoztam teológus kollegával is, akivel belevágtunk a szakma mélyébe: valahol a Dávid királyról szóló források eredeténél jártunk, amikor szóltak, hogy lecsengett a kiszabott időmennyiség.

Alapvetően mindenkiről pozitív képem alakult ki, még hogyha további találkozásokra és ismeretségre nem is kívánok vállalkozni egyik randis társsal sem.

Egy fontos tipp mindenkinek, aki ilyenbe fog: nézzetek a szemekbe. Nagyon zavarban éreztem magam, amikor a szemben ülő nem tartotta a szemkontaktust: vajon már a következőt fürkészi? Vajon unalmas vagyok? Talán hazudik? Nem kell felperzselni egymást tekintettel, de ne nézzetek félre, le, és főként az órára!

Biztatok mindenkit, a rapid randi izgalmas, és vicces, nem hiszem, hogy bármelyikünknek is volt az egy óra során rossz érzése akár egy percig is. Nem szabad túl komoly elvárásokkal nekiindulni, de arra jó, hogy valakivel ez legyen a nulladik randid. Minden komolyan tervező férfiembernek és hölgytársamnak azért továbbra is javaslom a régi hagyományos vacsorára elhívós módszert. Attól, hogy apukád és anyukád is így csinálta, a módszer még nem elavult, maximum retro. Öt perc elég ahhoz, hogy kíváncsivá tegyétek egymást- vagy éppen ellenkezőleg, de vajmi kevés ahhoz, hogy ismerkedésnek lehessen nevezni.

A hét további napjain is lesz lehetőség részt venni a párválasztós játékon a kávézóban, ajánlom mindenkinek, aki barátságot szívesen kötne, aki ismerkedne, vagy csak kimondhatatlan vágya van jókat beszélgetni. Bátorság, fiúk, lányok!