Ma reggel, itt a Kálvin kertben, a Csillagponton szokatlan formában leszünk együtt a reggeli áhítaton: együtt imádkozunk lélekben Kálvin hitvesének imádságával. Nem ismerünk tőle több imádságot, csak a nagy reformátor imáit olvashatjuk. Ám hisszük, ahogy társa volt életének minden nehézségében - míg mellette lehetett -, imatársa is volt férjének.

Mi is egy „derék asszony" feladata? Hogy olyan segítőtárs legyen, aki mögé áll a másiknak. Úgy tudjuk elképzelni, ha egy férfi hátához odaáll egy nő - szintén háttal, akkor látják együtt a teljeset. Egy ember látása behatárolt, kb. 170˚, így ha két ember egymás mögé áll - ketten az egész kört látják maguk körül. Együtt többet értenek a világból, mint egyedül. S együtt többet is tehetnek a világért, mint egyedül. Kálvinnak és barátainak, kortársainak leveleiből egy szelíd, szolgáló, bölcs lélek, nemes lelkű, derék asszony bontakozik ki előttünk.

„Ó, dicsőséges feltámadás! Ábrahámnak és atyáinknak Istene! Benned reménykedtek a hívek minden korban - életük nehéz helyzeteiben! Én is benned bízom! Ámen" - halálának órájában ezzel a mondattal adta vissza lelkét teremtőjének.

Gondoljuk végig mondatonként, s elcsendesedve mi magunk is tegyük hozzá, ami saját helyzetünkben, nehézségeinkben és örömeinkben imádságra indít.

Mit is mond az utolsó mondatokban: „Ó, dicsőséges feltámadás!" - mert előre néz. Hitének alapján látja, várja az elkövetkezőt. Kimondja a bizonyosságot a láthatatlan felől. S egyetlen értéket, mely a földi lét után igazán fontos.

Imádságunkban nekünk is ezzel kell kezdenünk. Hitvallásszerűen megfogalmazni azt, ami jelenlegi helyzetünkből megerősíti hitünket. Ahogyan Jézus Krisztus hálát adott az 5000 megvendégelése előtt, ahogyan Noé megépítette a bárkát a víznélküli pusztában, így fejezi ki hitünket szavunk és cselekedetünk - előre, teljes bizalommal.

Mondjuk el Idelette de Bur szavait, s utána csendben maradva, mondjuk hozzá a magunk imádságát.

„Ó Ábrahámnak és atyáinknak Istene!" - folytatja a következő mondatban. Vajon miért is Ábrahámot említi? Mit gondoltok erről?

Kálvin hitvese olyan istenképet kapott férjétől, melyben a teljes Szentírás összhangja átsugárzik: Ábrahám, a hit atyja, aki minden hívőnek segíthet saját kiállásával, ahogyan fiát felvitte a Mórijjá hegyére. S így van előttünk Jézus Krisztus, aki maga ment fel a Golgotára. Így áll a feleség, az anya, a sokat törődött, sokszorosan kipróbált asszony, akinek bátorítás a hívők „közössége". Ahogyan a Zsidókhoz írt levélben a „lelátón drukkolók", a bizonyság fellegei ott vannak a hívő ember körül, aki utolsó harcát vívja, a test gyengeségének nehézségeiben.

Hatalmas megerősítés, ha hitvallók sokasága van körülöttünk. Példaképek, pásztorok, akik egy-egy mondattal, életük érvényes üzenetével állnak elénk. Ilyen lehet a Csillagponton is az előadók, vagy áhítattartók tekintélye, kisugárzó hite, akik hithősökként mai harcaikat vívják. Imádkozzunk azokért, akiknek mi lehetünk hálásak. Imádkozzunk, azokért, akik keresik a hiteles embereket, imádkozzunk, hogy magunkra maradásunkban megérezzük mi magunk is a még „7000" lélek jelenlétét, ahogyan Illést vigasztalta az ÚR. Imádkozzunk!

„Benned reménykedtek a hívek minden korban - életük nehéz helyzeteiben! Én is benned bízom! Ámen."

Bizalom Isten felé. Gyermeki bizalom, mely bele mer lépni az előtte lévő sötétségbe, mert hallja Atyja hangját, aki hívja őt. Van, amikor nem marad senki más. Mert vannak helyzetek, ameddig elvezethetnek a többiek, de magát a lépést csak mindenki maga teheti meg. A nő bátorsága, a „másokért lét bátorsága", az áldozat, a közösségvállalás, melyben hiszi, hogy nem egyedül megy át azon a bizonyos kapun, hanem hit által Valaki előtte jár, s átviszi ezen az utolsó határvonalon.

„Benned bízom!" - mintha a Hiszekegy szólalna meg bennünk: Hiszek...

Hiszek benned, Uram.

Ez legyen utolsó imakörünk ma reggel: merjük kimondani, megvallani hitünket azokra az élethelyzetekre nézve, amit otthon hagytunk, amelyek előttünk vannak, amelyeket talán régóta kerülgetünk. S merjük megvallani bizalmunkat Urunk felé, aki mindezeket igazgatja, s javunkra tudja fordítani. Imádkozzunk!

Mondjuk el az Úrtól tanult imádságot.
Álljunk körbe, s egymás vállára téve kezünket, mondjuk el az ároni áldást.
Legyen velünk Isten áldása, egész napon!