A láthatóból a láthatatlan felé

Azonos igénk mai napi kérdése: honnan veszed a bátorságot, hogy ne a reklám, a celebek világában élj?

Máté 12. 17-21. (Ézsaiás 42.1-4.)

A mai világ sugallja, hogy a tökéletesség, az épség, a szépség teszi élhetővé a boldog életet.

Az életünk azonban maximum a felületen lehet ilyen, vagy a vágyainkban. Valójában megrepedt nád, füstölgő mécses.

Vannak repedések. Repedéseink. Mit kezdünk ezekkel? Vajon hogyan gyógyulhatunk meg? Hogyan emelkedhetünk felül? Ha nem tudok magamon segíteni, ki segít?

A szülők?
Nem mindenki van abban a helyzetben, hogy szüleire tudjon támaszkodni. Sőt, sajnos, ki kell mondanunk, hogy sok esetben maguk a szülők a törések „elkövetők".

Ha hozzájuk nem, akkor kihez mehetnénk?
A lelkigondozó tapasztalata az, hogy gyakran szülők, családi minták nélküliek, vagy nem megfelelő családi mintákkal rendelkezők vagyunk. Ez az a pont, ahol beléphet a reklám, a celebek világa. Ezek a minták a pénzről szólnak. A hírnévről, a sikerről.

„Te is lehetsz két napig sztár!"
„Benned is van érték, amit el lehet adni!"
Mert ma mindent pénzben mérnek. Mindent el lehet adni és meg lehet venni!
A reklámok és celebek vezetnek tehát bennünket. De merre?

Van egy másik irány, egy másik hullám. A láthatatlanból jön, maga is láthatatlan, mégis áramlik, mozog. Te nem, de Ő tudja, honnan jön, hová megy. „Mert a szél fúj, zúgását hallod, de...

A titok és az evangélium pontosan az, hogy Ő tudja. A mindenségből jön. Minket (téged) akar megtalálni és felemelni a saját dimenziójába és saját világába.

Nem véletlen vannak a templomok. Tornyukkal kiemelkednek a lakóépületek magasságából: felemelik tekintetünket. Ebből a világból a másikba, a láthatóból a láthatatlan irányába mutatnak. Tájolnak minket, mert az egész láthatóból és láthatatlanból áll. A láthatóból táplálkozó valóság nem valóság. A valóság a kettő együtt. S a láthatatlan képes átminősíteni a láthatót.

S hogy mi köze mindennek a bátorsághoz?
Ha odáig eljutsz, hogy észrevedd, segítségre van szükséged ahhoz, hogy megállj az életben és ezt kimondod, már valami elkezdődött!

Bátorság kell ahhoz, hogy más felé emeljük tekintetünket!
Hogy máshonnan tájékozódjunk!
Hogy élni tudjon bennünk a látható mellett a láthatatlan!
Az élet folyamat, melyben felismerhetjük, hogy Isten azt mondja: „enyém vagy!"
Innentől kezdve az egész élet alakulás az Istennel.
Tőle vehetsz (ehhez) a bátorságot!

 

Csillagösvény (reggeli áhitat 2009.07.24.)

Vissza a tartalomjegyzékhez