Kívánod ami nincs,
S nem kapható,
S mid van, kezed között
Olvad mint hó.

"Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?"
(1Kor 4,7)

Mid van?
Ha nekifogunk az életnek fiatalon, fel kell mérni, számba kell venni, ki kell értékelni, mi a miénk. A hogyan azonban rendkívül fontos kérdés, hiszen manapság minden relatív, vagyis viszonyítás kérdése. Mid van, mennyid van, milyened van, mire van? Hogyan kell értékelni, megmérni mindezt? Leltárt készítesz szám szerint, vagy vagyonleltárt, érték szerint az életedben? S mi alapján mérsz?
József Attila 70 évvel ezelőtt az Ars poetica című versében ezt ajánlja: "A mindenséggel mérd magad!" De hol van a mérték a mindenségben? Hatalmas ajándék, hogy nekünk van mértékünk, kánonunk, a Szentírás, amelyik azt mondja: "Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő." (Péld 16,11)
Mérlegeljünk a Kijelentés fényében!

Mid van, amit nem kaptál?
Az első rendkívül fontos felismerés, hogy mindened Istentől származik. Mindent Tőle kaptunk. A baj éppen az, hogy ezt nagyon kevesen ismerik fel és ismerik el. Magától értetődőnek, természetes dolognak vélik az élet, az idő, a tehetség lehetőségeit. S figyeljétek meg, hogy alapvetően azon múlnak a dolgok, hogy mit, minek tartunk.

Ha pedig kaptad, mit dicsekszel?
Mert az ember addig, amíg nem tudja, hogy mindene ajándék, helytelenül értékeli, és helytelenül jeleníti meg a dolgokat. Az istentelen ember alapvetően dicsekszik, vagyis önmagát állítja és a lehetőségeit a középpontba, mintha minden tőle származna, minden rajta múlna. Kicsinyes mértékkel önmagát állítja mértékül minden dolga tekintetében.

Ki tesz téged különbbé?
Isten Igéje nyilvánvalóvá teszi, hogy nem különbek vagyunk a másiknál, hanem különbözőek. Sőt arra tanít, hogy a helyes szemlélet az, hogy a másikat tartjuk különbnek önmagunknál. Mert mindnyájan ajándékokat kaptunk, ebben van különbség, de ugyanaz az Úr adta azokat. Őt illeti ezért a hála, és Neki tartozunk elszámolással.

Hogyan használod és mire, ami rendelkezésedre áll?
Az igazi kérdés ez. Mert vagy tékozló vagy, vagy pedig sáfár. A tékozló keze közt elfogynak a dolgok, a sáfár kezén megsokasodnak. A tékozló kezén haszontalan dolgokra folynak el a lehetőségek, a sáfár kezén hasznos dolgokká válnak. Éppen 160 évvel ezelőtt Vörösmarty Mihály Mi baj? című versében így ír:

Mi lelt, beteg vagy-e,
Mi kéne még,
Mit adjon, hogy üdülj,
A kegyes ég?
Rossz gazda vagy, szegény
Jó nemzetem,
Gazdálkodásodat
Nem szeretem.
Kívánod ami nincs,
S nem kapható,
S mid van, kezed között
Olvad mint hó.
1847

Döbbenetes látlelet ez, azt gondolom, nem kérdés az aktualitása manapság. Az ember kívánja, ami nincs, ami van, az pedig elolvad keze között, mint a hó. S hogy hogyan él ma az ember, egy mai előadóművész, Ákos így énekli meg:

Ezen a bolygón az élet
Csak fogyaszt és éget
A szemetet szórja szét
Bármerre nézek,
Csak villódzó képek
És gyönyörű hulladék.

Olyan relatív minden
Támpont meg nincsen
A rút is annyira szép,
A reklám a főnök,
Meg a sorozathősök,
Már nem lehet messze a vég.
2002

Kálvin János pedig így fogalmaz A keresztyén vallás rendszere című művében:
"Azt állítja ugyanis a Szentírás, hogy az összes dolgokat úgy adta nekünk Isten az ő jóságából és akképpen rendelte őket a mi hasznunkra, hogy azok csak mintegy letéteményt képeznek, amikről egykor számot kell adnunk.
Úgy kell tehát ezeket használnunk, hogy folytonosan fülünkben csengjen ez a szózat: adj számot a te sáfárságodról (Lk 16,2)." (III./10/5)
Letét az életed, az időd, az erőd, a tested, a tehetséged, a képzettséged, a tapasztalatod, anyagi javaid... Mire használod és hogyan használod? Sáfárkodj okosan!
Jézus idejében a sáfár olyan vagyonkezelő volt, akire a gazda sokszor egészen nagy értékeket is reá bízott pontos utasításokkal, és neki azokkal az értékekkel azok szerint az utasítások szerint kellett gazdálkodnia. Lehet, hogy neki semmije sem volt. Sokszor egy-egy életrevaló, megbízható rabszolga lett sáfárrá. Tehát még ő maga sem volt a magáé. A rabszolga a gazdájának a tulajdona volt. Nincstelen senki volt, de a gazda azt mondta: megbízom benned. Elmegyek egy időre, itt vannak a kulcsok, tudod, mit kell csinálni, és neki a parancsok szerint kellett cselekednie.
Azt mondja a Biblia, hogy az Úr Jézus Krisztus a benne hívőket sáfárokká teszi. Mindnyájunkra rábíz bizonyos értékeket, és felelősek vagyunk, hogy mit teszünk azzal. Egyszer majd el kell számolnunk. A hívő ember ebben a gazdagságban él, hogy nekem szinte semmim nincs, de adott nekem sok értéket az én Uram, hogy azokkal mások javára szolgáljak. Miközben ezt végzem, aközben bontakozom ki én is igazán. Nem magamat valósítom meg, hanem a szolgálat közben Ő kibontakoztat engem, és egyre jobban olyanná válok, amilyennek Ő elgondolt...

Segítség a feldolgozásban:

1. A rendelkezésre álló dolgaid tekintetében érezheted a
Hiányt: - Kellene, de nincs!
Hiábavalóságot: - Van, de minek?
Melyik a domináns az életedben?

2. A rendelkezésre álló dolgaid tekintetében mérlegelhetsz mennyiség szerint is:
Túl sok: - Nem tudok mi kezdeni vele
Túl kevés: - Semmire sem elég
Melyik jellemez téged?

3. A rendelkezésre álló dolgaid tekintetében mérlegelhetsz minőség tekintetében is:
Értéktelen: - Semmire sem jó
Értékes: - Mindenre hasznos
Hova billen a mérleg nyelve nálad?

4. A rendelkezésre álló dolgaid tekintetében lehetsz:
Tékozló: - Elfecsérlem
Sáfár: - Felhasználom

Hogyan értékeled az eddigi életedet?

Honnan van, amim van? Hogyan használom?

5. Mi a véleményetek a következő kifejezésekről?
Az életed az első és egyben az utolsó bevetés...
Nincs második esély...

6. Keressetek olyan példákat, ahol az egy nem alternatíva, hanem az egyetlenegy!
Néhány példa:
Sokféle betegség van - de csak egy egészség
Sokféle gyógymód - de csak egy hatásos
Sokféle vércsoport - de csak egy ment meg
Sokféle rokon van - de csak egy édesanya és édesapa
Sokféle variáció van - de csak egy érvényes kombináció
Sokféle szám és betű van - de csak egy érvényes jelszó
Sokféle ember van - de belőled csak egy
Sokféle ujjlenyomat van - de csak egy tartozik mindenkihez
Sokféle élet van - de csak egy életünk
Sokféle ország van - de csak egy haza
Sokféle bálvány van - de csak egy igaz Isten
Sokféle út van - de csak egy visz az életre
Sokféle szükség van - de csak egy a szükséges igazán

7. Ha most leperegne előtted életed filmje, hogyan számolnál el vele?
Gondolj idődre, testedre, erődre, tehetségedre, lehetőségeidre az Ige fényében:
"adj számot a te sáfárságodról" (Lk 16,2)

A hangsúlyok fontossága:
- A hiány és hiábavalóság érzete helyett hála
- A túl sok vagy túl kevés helyett elég
- Az értékes és értéktelen helyett hasznos

Igei elmélkedés:

"Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget." (Zsolt 127,2)

"Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet... Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne." (Jn 4,10;14)

"A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róm 8,32)

"Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen." (Róm 11,36)

"De a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem." (Fil 3,7-8)

"Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén." (1Pét 1,18-19)

"Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon." (2Pét 1,2-4)

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." (Jk 1,17)

"Mert tőled van minden, és a miket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked." (1Krón 29,14)