Beveszem, megeszem, megtörtént.
Akár a téli napsütés, az a halk zongoraszólam a folyosóról, vagy a kedvenc füstölőm illata. Pont úgy lenyelem ezt is. Most már a testem része. Én vagyok.
Bevettem, és ki tudja mi van benne, hogyan hat majd rám. De az biztos, hogy hatással lesz. A hatóanyag elindul az emésztő szervektől sok éren keresztül a legkisebb pontjaimig, építve, vagy éppen rombolva. Beépül.
Talán hasznosnak bizonyul, és ebből táplálkoznak majd a sejtek. Talán rombol, és kísérteni fog, hogy aztán ilyet soha többé ne vegyek be. Gondolnád, hogy egyetlen antibiotikum hátrahagyott nyomai 30 évig meglátszanak a szervezetedben?

És sorra veszünk be dolgokat, táplálkozunk. Néha vitamint, néha fájdalomcsillapítót, de ahogyan az a mostani influenza elleni szerrel is van, kétséges, hogyan fog hatni. Mi rejlik a kombóban? Mit rejt mondjuk a mai nap, vagy az este, és mi fog belőle beépülni, mi fölösleges, és mi árt? Vagy csak elmúlik? Nem igazít el sem a gyógyszerész, sem Maria Treben, mit kezdjek a következővel, a következő pillanattal, amit be kell, hogy vegyek.

Vajon a reformátorok, vajon az 56-osok tudták-e anno, mit vesznek be?
Vajon elérte-e a kívánt hatást? Mit éreztek?
Nem tudom. Mint ahogyan azt sem, hogy mikor teszek, mondok, vagy mondanak nekem valamit, ami fontos lesz. Minden perc mérlegen van, hogy érdemes-e a megmaradásra. Akár mint egy jó detektívregényben, a leglényegtelenebb momentumok is jelentőséget nyerhetnek. És néha a legjobban előkészített és emlékezetesre tervezett pillanatok sem érik meg azt, hogy a jövő visszatekintsen rájuk.

Ha emlékezünk valamire, az azt jelenti, hogy hatása volt. Talán csak éppen szentimentális tenmagadra, talán egy egész nemzetre. Beépült a mi lelkünkbe, beépült a lelkesedésünkbe, vagy a félelmünkbe, vagy csak abba a furcsa gyomorbizsergető érzésbe, amit jobb híján nosztalgiának hívunk. Beépül a véráramba.

Te magad leszel belőle.
Én magam leszek belőle.

Mátrix (The Matrix) science fiction akciófilm Larry és Andy Wachowski írásában és rendezésében. Elsőként 1999. március 31-én került a közönség elé.