Emlékszem olyan jó régi fajta fénysorokra. Nekünk piros volt. A legérdekesebb az volt benne, hogy egyesével kellett kicsavarni és egy telephez érinteni az égőket, hogy kiderüljön, hogy miért nem világít az egész füzér. Milyen nehéz volt ez akkor, amikor már felkerült a fára, vagy a teraszkorlátra az égősor.

Van, hogy az ünnepeink, az emlékezetesnek szánt pillanataink csak így egyszerűen nem égnek. Lehet, hogy talán pont olyan apróságon múlik a hiányérzet, mint egy olyan kis égő. Ezért érdemes végigbogarászni talán már jó előre. Érdemes időt szánni az ünnepre való belső, lelki felkészülésre. Milyen szerencse, hogy karácsony nem tör csak úgy ránk, hanem megelőzi advent.

Négy hét áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy ne csak az ajándéklistát, vagy az égősorunkat bogarásszuk végig, hanem vallásgyakorlatunkat is végiggondoljuk, megújítsuk kicsit az imaéletünket, a közösségeink felé forduljunk. Négy hét, amíg késszé kell váljunk az ünnepre, nem csak a családi asztalok megrakására, hanem annak a végtelen szeretetnek az elfogadására, amit a föld egy kisgyermek testébe zárva kapott.

Képes vagy jelen lenni egy ünnepben és megajándékozottnak lenni? Alkalmas vagy-e az alkalomra? Ha még nem egészen, akkor álljunk neki együtt bogarászni!