Mit várhatunk egy jól sikerült születésnaptól? Legyenek ott a barátaink, családtagjaink, vegyenek körül szeretettel, legyen finom torta, meg kedves ajándékok, amiknek örülünk.  Legyen ez egy olyan nap, amikor kicsit megállunk, ünnepeljük azt, hogy a világra jöttünk. Van azonban az évben egy különleges születésnap, amikor egy olyan valaki születését ünnepeljük, aki minden ajándékot, szeretetet megérdemel. Sőt ennél jóval többet: hódolatot és imádatot.

Lássuk, sokszor mégis mi szokott történni ezeken a napokon? A legkeserűbb élmények egyike lehet az, amikor a születésnapunkon senki nem köszönt fel, vagy ha jönnek is az ünneplők, de igazából magukkal vannak elfoglalva, illetve azzal, hogy ők mennyire kedvesek, rendesek és milyen szép ajándékokat hoztak. Az ilyen alkalmakon derül ki igazán, hogy mennyire felszínesek, tartalmatlanok a kapcsolatok és mennyire nem kíváncsiak valójában az ünneplők az ünnepeltre.  A karácsony (Jézus Krisztus születésnapja) esetében még az az abszurd szituáció is általános, hogy összegyűlnek az ünneplők a születésnapon, épp csak az ünnepeltet hagyják ki az összejövetelből. Így válik sokszor keserű és felejthető „születésnapi" ünnepséggé a karácsony. Az ünneplők - vagyis mi mindannyian - hajlamosak vagyunk inkább magunkkal, a saját élményeinkkel,  várakozásainkkal, szomorúságunkkal, túlhajszoltságunkkal vagy éppen a pihenésünkkel foglakozni.

Szerencsés embernek mondhatja magát, aki még sohasem kapott olyan ajándékot, amire nem volt szüksége, aminek nem örült, vagy éppen tudta, hogy az ajándékozás letudásaként kapta. Ilyenkor nehéz őszintén örülni, illetve bizonygatni: „Jaj, de jó, hogy ezt adtad!" Ennél azonban még  rosszabb a helyzet a karácsonyi születésnapon, hiszen sokszor olyan dolgokat kap tőlünk az ünnepelt, amiről tudhatjuk, hogy biztosan nem örül neki.  Letudott ünnepi Istentiszteleteket, karácsonyi nagy zabálást, végtelenített tv-nézést, családi vitákat, veszekedéseket, vagy épp keserűséget, értetlenséget és vádakat.

Mindezeket áttekintve láthatjuk, hogy valójában eljutottunk ahhoz a fordított fellálláshoz, hogy az ünneplőknek lesznek elvárásai a születésnaptól. Az ünnepeltnél fontosabbá válnak az ünnepi kellékek, a dekoráció, az étel, a jól megrendezett karácsonyi ünnepség, a szépen megfogalmazott prédikáció, az egymásnak adott ajándékok. Az ünnep értékelése pedig aszerint történik,  mennyire éreztük MI magunkat lelkileg, testileg komfortosan? Az, hogy vajon az ünnepelt számára mennyire volt örömteljes a születésnapja, szóba sem kerül.

Egy elrontott születésnap után, látva az ünnepelt csalódottságát, szomorúságát, a köszöntők igyekeznek összeszedni magukat, hogy a jövő évben jobban sikerüljön az ünnep. Most még a születésnap (karácsony) előtt vagyunk, úgyhogy van lehetőségünk végiggondolni, mivel tudjuk méltóképpen megünnepelni a Születésnapost.

Minek örülne igazán a Názáreti Jézus a születésnapján? Bár elsőre nehéznek tűnik a kérdés - hiszen nincsen köztünk személyesen -, mégsem maradunk iránymutatás nélkül, hiszen a Bibliában jó pár dolog le van írva, amiből megtudhatjuk, mi okoz örömet Neki. Ha pedig még személyesebb útmutatásra vágyunk, bátran fordulhatunk Hozzá imádságban.

Nézzünk néhány lehetőséget az örömteli ünneplésre, a teljesség igénye nélkül! „Szeresd az Urat, a Te Istenedet és szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" Ez az a két alap, amiből kiindulhatunk a gyakorlati megvalósításkor.

Biztosan örömet szerez az ünnepeltnek, ha közösen karácsonyozunk nehéz sorsú, magányos emberekkel. Ha együtt ünneplünk az árvákkal, özvegyekkel, hajléktalanokkal, menekültekkel. Miért ne mehetnénk el a közeli idősek otthonába, állami gondozott intézetbe, hajléktalanszállóra, menekültszállóra és csinálhatnánk egy jól sikerült ünnepi délutánt közösen? Lehet vinni pár jó zenét, néhány társasjátékot, vagy közösségi játékokat tartalmazó könyvet, akár szerezni egy csocsó- vagy pingpongasztalt és bajnokságot rendezni, sütni házi sütit, vagy beszerezni egy nagy doboz szaloncukrot. Ezekkel az apróságokkal is csináltunk egy jó délutánt. De sokszor az jelenti a legtöbbet, ha csak leülünk beszélgetni az emberekkel, meghallgatjuk a történeteket, emlékeket, amiket mesélnek. Biztos vagyok benne, hogy valódi örömet lehet szerezni azzal, ha a magányt és reménytelenséget megpróbáljuk - ha csak egy rövid időre is - megtörni az ünnepen.

Hol találhatunk még szeretetre, meghallgatásra, örömhírre szomjazó embereket? Csak be kell nézni a legközelebbi presszóba, kocsmába, meginni egy korsó sört és beszélgetésbe elegyedni az ottlévőkkel. Ilyenkor általában egy idő után felmerülnek az élet nagy kérdései, amire akár segíthetünk választ is találni.

Aztán ott vannak még a szomszédok, a kollégáink a munkahelyről, vagy az ismerősök a különböző tanfolyamokról, a konditeremből, a fodrásztól, az ABC-ből, a piacról, azokról a helyekről, ahol nap mint nap megfordulunk. Valószínűleg könnyebben lehet elhívni őket templomba egy karácsonyi ünnepségre, betlehemes játékra, vagy ünnepi istentiszteletre, mint egy évközi vasárnapon. Miért ne lehetne utána behívni őket egy teára, kávéra és beszélgetni egy kicsit az elhangzottakról, az ünneplésről?

De sokszor nem is kell messzire menni! Elég, ha őszinte szeretettel közeledünk régen nem látott rokonainkhoz, barátainkhoz, akikkel korábban nem tartottuk a kapcsolatot, vagy összevesztünk. Nincs feltétlenül szükség nagy szavakra, vagy ajándékokra, elég néhány őszinte, szívből jövő kedves mondat, gesztus, amivel akár hosszú idő óta tartó haragot, értetlenséget is meg tudunk törni.

Lehet másként beszélgetünk azokkal az emberekkel is, akikkel minden évben együtt karácsonyozunk. Ki lehet próbálni azt is, hogy idén jobban odafigyelünk, több szeretettel fordulunk azokhoz, akikkel ilyenkor szokás szerint találkozunk. Megpróbálhatjuk valamilyen számunkra elérhető és megérthető módon eljutatni hozzájuk az örömhírt.  Nem kell feltélenül egy másfél órás bizonyságtételre gondolni! Akár meg lehet tanulni és együtt énekelni egy új karácsonyi éneket, közösen megnézni egy jó karácsonyi témájú filmet (pl. Születéstörténet - Nativity story), különböző zenei stílusú keresztény cd-ket ajándékozni (széles a választék a komolyzenétől egészen a rock zenéig). Adhatunk valami saját készítésű egyedi ajándékot is, ha van egy kis tehetségünk, vagy írhatunk verset, dalt, festhetünk képet, készíthetünk egyedi naptárakat. Sokszor már maga az is jóleső figyelmesség, ha megpróbáljuk kideríteni, minek örülne az ünnepelt, és azt adjuk neki a jól megszokott sablon ajándékok helyett.

A lényeg az, hogy próbáljunk meg adni, kifejezni valamit abból a szeretetből, amit Isten akar ajándékozni minden embernek! Elvinni az örömhírt, a figyelmességet és a megértést bárkinek, akinek szüksége van rá és számunkra elérhető. Ez az, amivel valóban méltóképpen megünnepelhetjük azt a bizonyos karácsonyi születésnapot, amivel örömet szerezhetünk a születésnaposnak, Jézus Krisztusnak. Az igaznak vélt vagy hamis elvárások helyett erre érdemes időt és energiát fordítanunk, erre érdemes készülődnünk, várakoznunk karácsony előtt. Ha ezt tesszük, megtörténik a karácsony igazi csodája: úgy ünnepeljük az ünnepeltet, hogy közben Ő ajándékoz és gazdagít meg minket, az igazi Istentől jövő szeretettel.