A távolságot, mint üveg / golyót megkapod, óriás / leszel, csak hunyd le kis szemed," - írta József Attila Altató című versében. Nem kevesebbet kínál Rhonda Byrne népszerű könyvében a Titokban, amiből már Magyarországon is több, mint százezer példányt adtak el, és jó ideje hozzáférhető DVD-n, film változatban is.

Mi is a titok? Erre a kérdésre természetesen nagyon egyszerű a válasz. Majdnem olyan egyszerű, mint Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című öt részes trilógiájában, ahol az élet a világmindenség meg mindenre vonatkozó végső kérdés megválaszolására épített szuperszámítógép néhány ezer éves számolás után a következő briliáns választ adja: 42.

A Titok egy olyan ősi tudás, melyet évezredek óta következetesen eltitkolnak előlünk, természetesen csak a beavatottak ismerhették meg és aki elárulta, az akár az életével is fizethetett érte. De most ez a hatalmas misztérium bárki előtt feltárul egy háromezer-ötszáz forintos könyv, vagy DVD formájában, bárki megvásárolhatja magának a beavatottságot. Ennyi már önmagában elég is lenne ahhoz, hogy az ember mosolyogva, kissé lesajnálóan a tipikus ezoterikus butítás egy újabb példájának minősítse a Titkot. Ezzel a magatartással szemben óvatosságra int, hogy a könyvből többet adtak el, mint a Harry Potterből, hetekig-hónapokig vezette a sikerlistákat világszerte és elnyert több díjat is. De mi is az a nagy titok, amely ennyire népszerű? A könyvben több orvos, fizikus, író, pszichológus, spirituális tanító tanúskodik amellett, hogy a Titok mennyire megváltoztatta, boldogabbá tette az életét és biztatnak, hogy ezeket a pozitív változásokat bárki elérheti a saját életében, aki megérti a Titkot, amely nem más, mint a Vonzás Törvénye.

Ennek értelmében az ember csak azt kapja, amit maga vonzott a saját életébe. Tehát ha valaki folyton rosszra gondol, szorong és aggódik, akkor az élete is ilyen lesz: tragédiák, balesetek, szerencsétlenségek érik, melyek következtében boldogtalan lesz. Ha azonban sikerül megváltoztatni a világszemléletünket, és optimistává, bátorrá, jókedvűvé változunk, akkor minden rendbe jön, sőt még meg is gazdagszunk, ha akarunk. Mert a Titok szerint mindent megkaphatunk, amire kitartóan és kellő módszerességgel vágyunk. Lehet szép házunk, autónk, feleségünk/férjünk, sikeres karriert építhetünk, csak rajtunk áll, a lehetőségek korlátlanok. A könyv, pedig pontos gyakorlati tanácsokkal lát el, hogy mindezt a sok jót hogyan kívánjuk, hogyan szabadítsuk fel a bennünk rejtőző hatalmas energiákat. A rejtély tehát rendkívül egyszerű: mindent megkaphatunk ingyen, amire csak vágyunk, egyetlen feltétel, hogy vágyjunk kitartóan.

Rhonda Byrne könyvének népszerűségén nincs mit csodálkozni; a boldog élet elérésének könnyű és kellemes útjával kecsegtet.

A Titok korunk ideológiájának emblematikus összegzése, talán a fogyasztói társadalom spirituális útjának vagy akár kialakuló vallásának is lehetne nevezni, mely két alapvető sajátossággal bír. Az első az, hogy a felkínált tudás mindenki számára ingyen elérhető, évekig tartó tanulás, gyakorlás, lemondás nélkül, szinte azonnal. A második, hogy megszünteti a személyes felelősséget, és kötelezettséget.

Az új tudást annak ősi eredete és eltitkoltsága teszi vonzóvá és egyben hitelessé. Ezt a módszert a misztikus-apokaliptikus iratok szerzői már néhány ezer évvel ez előtt is előszeretettel alkalmazták. Ennek lényege, hogy a szerző saját gondolatait egy korábban élt, nagy tekintélyű személy neve alatt írja meg, majd pedig úgy állítja be saját magát, mint aki csak megtalálta, felfedezte ezeket a rég elrejtett bölcsességeket. Figyelemre méltó, hogy a fogyasztói életforma újdonságok utáni kapkodásának különösen kedves csemegét jelentenek az ilyen ősi eredettel fémjelzett termékek. Ez a tény rávilágít egyrészt arra, hogy az egyre jobban előretörő, a múltat egyre gyorsabban felszámoló technikai civilizációban jelen van egy erőteljes nosztalgia a régi értékek iránt. Másrészt pedig arra, hogy a szekularizált világ felbomló identitású lakói, az egyre jobban pluralizálódó valóságmagyarázatok között erőteljesen vágynak egy biztonságot nyújtó gravitációs középpont után. A probléma jellegéből következik, hogy a tradícióval rendelkező keresztyén egyházak a legtöbb esetben szóba sem jöhetnek. A valódi paradoxon tehát: valami teljesen új ősit akarni.

A személyes felelősség megszűnésének két oldala van. Az első tulajdonképpen azonos az „eldobható", szemét termelő fogyasztói viselkedéssel.

Arról van szó, hogy a Titok szerint nem kell azzal törődnöm, hogy a vágyaim tárgya hogyan ölt testet, mert a „hogyan?" az Univerzum dolga. Vagyis a Világegyetem Üzemé. Pontosan úgy, mint amikor az ember vásárolni megy, és egy multi polcáról leemeli a szemének megtetsző terméket, nem törődve azzal, hogy a kiválasztott áru honnan származik, mennyire környezetszennyező módon készült, illetve a készítőit mennyire fizették alul. Ha a „hogyan-nal" mások törődnek, és mindenki vásárol, akkor kik azok a mások? Erre a kérdésre attól tartok, hogy a „senkik sem" a helyes válasz.

A felelőtlenség nem csak a kívánságokra vonatkozik, hanem a környezetünkben élőkre is. Ugyanis ha ők nem felelnek meg nekünk, akkor kívánhatunk alkalmasabb személyeket. Ez viszont a konfliktusok megoldatlanságán keresztül a teljes elszigetelődés felé vezet.

Rhonda Byrne ideológiájának további sajátossága, hogy a kívánságok mindig anyagi természetűek, vagyis szó sincs arról, hogy valaki erkölcsösséget, önfeláldozást, nagylelkűséget, áldozatkészséget szeretne magának kívánni. Ez egy újabb ellentmondáshoz vezet: Ha mindenki nagylelkű, segítőkész társakat kíván az életéhez, és ezeket a tulajdonságokat nem magától várja el, akkor végső soron kik lesznek azok a nagylelkűek és segítőkészek? Végül még egy sajátosság, hogy a minden kívánságot mesebeli dzsinnként teljesítő Univerzum teljesen személytelen a Titok szerint. Ez a személytelenség az előbb már említett üzemszerűségre utal. Ha pedig mindezeket összegezni próbáljuk, akkor egy egészen meglepő világ képe bontakozik ki előttünk, melyről éppen tíz évvel ezelőtt kaphattunk először híreket.

Tíz éve annak, hogy a mozik vásznát világszerte zöld színű, folyamatosan változó karakterű kód-sorozatok esője borította el, és ahhoz, hogy az ember megértse, mit jelentenek ezek a jelek választásra kényszerült egy piros és egy kék kapszula között. A Mátrix disztópikus világa, a valósághű virtuális valóságok beköszöntét jelezte. A filmnek komoly kultusza alakult ki, filozófiai diskurzusok tárgyává vált és valószínűleg megtermékenyítően hathatott bizonyos technikai fejlesztésekre is. A Mátrixban mindent az intelligens gépek irányítanak, az emberiség pedig, öntudatlanul egy virtuális világban él. Minden ember mozdulatlanul fekszik egy kádban, és a testébe szerelt csatlakozókon keresztül kapcsolódik a globális hálózatra, mely a huszadik századot szimulálja. A film egyik főszereplője elmeséli, hogy ez már a sokadik kísérlet a megfelelő mátrix megtalálására, és hogy az első mátrixok idealizált emberi világok voltak, de hosszú távon működésképtelennek bizonyultak. Valahogy az ember életéhez a kudarc, a fájdalom eredendően hozzá tartozik.

Ha ezzel összevetjük Rhonda Byrne által kínált életformát, akkor az első megállapítás az lehetne, hogy a Vonzás Törvénye által működtetett világ meglehetősen idealizált. A második pedig az, hogy a Titok tanítása viszont csak és kizárólag egy ilyen szimulációban kivitelezhető. Még pedig azért, mert csak az egyéni virtuális valóságok lennének alkalmasak arra, hogy mindenki korlátlanul azt kívánja magának, amit akar, nem törődve sem a „hogyan"-okkal, sem a következményekkel.

Végül egyetlen kérdés marad, melyre a választ majd az idő adhatja meg: Ha a Vonzás Törvénye működik, és tömegek kezdik el használni, akkor ez nem hozza-e el szükségszerűen egy Mátrix-szerű világ hajnalát? Ebben az esetben félnék annak az igazságnak az árnyékában élni, hogy a kívánságok teljesülnek.