Ha bárkit megkérdezünk, mi is az esküvői tanúk feladata, általában vállvonogatás a válasz. Jobb esetben valami olyasmit mondanak, hogy jogi kategória, alá kell írni az anyakönyvet. Esetleg azt, hogy klassz dolog, megtiszteltetés, meg ilyenek. De szinte mindenki hangján érződik, hogy nem nagyon tudunk mit kezdeni ezzel a feladatkörrel.

Esküvő nélkül nincs házasság. Tanúk (és persze házasfelek) nélkül nincs esküvő. A polgári házasság érvényes akkor is, ha a vőlegény és a menyasszony egybehangzóan kijelenti, hogy össze akarnak házasodni. Ezt a szándékot ugyanis nem kell feltétlenül aláírásukkal megerősíteni. A két tanú az, aki vitás esetekben igazolja a házasság létrejöttét. Ilyesmire mostanában ritkán van szükség, hiszen aki anyakönyvvezető elé áll, jobbára képes leírni a saját nevét. Így mára kikopott az emlékezetünkből, mi is a feladata a házasságkötési tanúnak. Megtiszteltetésnek érezzük inkább, olyan gesztusnak, amelynek többletjelentése van, főként az egyházi esküvők esetében. Sokszor könnyes lesz a szemünk, ahogy ott állunk mellettük életük legboldogabb pillanatában. Fogják egymás kezét, Isten előtt tesznek egymásnak holtig tartó esküt. Azután kilépünk a templom ajtaján, s mi, akik házasságkötésük tanúja voltunk, elkísérjük őket az úton, sokszor éveken, évtizedeken keresztül.

Tanúnak lenni egy életen át

Mert a házassági tanú kötelessége jogi értelemben ugyan lezárul azzal, hogy aláírja az anyakönyvet, ám lelki szempontból ekkor kezdődik el az igazi feladata. Nem véletlen ugyanis, hogy éppen minket hívtak meg, hívtak el házassági tanúnak. A bizalom jele ez, kicsit olyan, mintha új családjukba akarnának bevonni minket a fiatalok, s nekünk később sem szabad elfeledkeznünk erről a kérésről. Mellettük kell lennünk a boldog, napfényes időszakokban, s mellettük akkor is, ha kaptatón vezet az útjuk. Talán mi is jártunk már hasonló ösvényen, s tudjuk, merre van egy-egy olyan csapás, ahol le lehet vágni a fölösleges kerülőket, kanyarokat, ahol ki lehet egyenlíteni a szintkülönbségeket, vagy meg lehet találni azt a keskeny ösvényt, amin a házasságuk továbbhaladhat. Tanúk vagyunk, de nem kívülállók. Stalkerek inkább, vezetők, akik utat, irányt mutathatnak a házasság útvesztőjében.