„Tanúim lesztek!"
Ap. csel. 1,8

Az Ő tanúja lehettem!

Ha tanúi vagyunk valamilyen eseménynek, azt általában kívülről szemléljük.
Ám, ha ebben az eseményben jelen van Krisztus is - ami nem mellesleg szerintem minden, vagy majdnem minden eseményre igaz -, akkor Ő minden történést, a leghétköznapibbtól a legkülönlegesebbig, át tud és át szeretne változtatni velünk való személyes találkozássá.
Mert szeret minket, és szeretne velünk minél többször találkozni - már, ha ezt mi is szeretnénk.

Ezt saját tapasztalatból tudom, mert én, hála érte Krisztusnak (és kitűnő közvetítőinek), olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy nemegyszer volt alkalmam Vele TALÁLKOZNI.
Ezek közül a TALÁLKOZÁSOK közül szeretnék most néhányról mesélni.

Az egyik legemlékezetesebb ilyen TALÁLKOZÁS egy passiókörúton esett meg velem, amikor egészséges és mozgássérült fiatalok (köztük én is) lelkes csapatot alkotva, együtt adtuk elő a passiótörténet alapján közösen összeállított darabunkat. Más-más helyszínen, de ugyanolyan örömmel.   
Az egyik első előadás után a helyi lelkész megkérte a Jézust játszó (kerekesszékes) srácot, hogy az előadás utáni úrvacsorás istentiszteleten is ő mondja a szereztetési igéket és segítsen úrvacsorát osztani. És amikor odaértek hozzám és közelebbről tekinthettem a lelkész arcába, láttam, hogy még mindig könnyes a szeme. Nos, azt hiszem, akkor mindannyian éreztük, hogy nem csak mi (ünneplő gyülekezet) vagyunk ott a templomban, hanem ott van valaki más is, Ő, akitől akkor este is megkaptuk a számunkra legfontosabbat, a Vele való személyes találkozást.

Én még számtalanszor találkozhattam Vele. Többek közt akkor, amikor egy ugyanilyen körúton egy amúgy láthatóan kispénzű, nyugdíjas néni az abban a városban tartott összes előadásunkra eljött,és mindig egyel nagyobb címletű bankót dobott a perselybe. Vagy amikor elmentünk fagyizni és valaki anélkül, hogy odajött volna kicsit sajnálkozni, vagy megbámult volna, csak úgy észrevétlenül kifizette a csapat számláját. De olyankor is találkozunk, ha pl. elmegyünk nyaralni, vagy discoba, s a barátaimmal - s bennük Vele -olyan jókat bulizunk, hogy megesik, hogy végül mindenki csatlakozik hozzánk.

Szóval még nagyon sokáig sorolhatnám, hányszor és hányféleképpen lehettem tanúja jelenlétének, azaz TALÁLKOZHATTAM VELE. Most már csak azért imádkozhatok, hogy ez minél többször megismétlődjön, no meg azért, hogy megtudjam, hogyan találkozhatnának általam is minél többen VELE.

Folyamatosan törekszem hát, hogy napról napra közelebb juthassak, ennek a rejtélynek a megfejtéséhez. Addig is igyekszem naponként újra és újra, lehetőleg egyre több dologban felfedezni ŐT.

Mert tudom, hogy mindig, mindenben ott van, keres minket, és várja, hogy hajlandóak legyünk észrevenni őt.

VÁRJA A TALÁLKOZÁST!

És azt is tudom, hogy ha végre beadjuk derekunkat és ez a TALÁLKOZÁS létrejön, annál nincs csodálatosabb élmény számunkra!