Az élet már csak olyan, hogy sok minden nem úgy alakul, ahogy szeretnénk.
Persze, igaz az is, hogy látásmódot változtatunk, illetve hangsúlyokat helyezünk át, majd megszokjuk a helyzetet. Előfordulhat az is, hogy azt gondoljuk: bárcsak üres/tiszta lappal kezdhetnénk megint - már ha egyáltalán volt valaha ilyen...
Aztán van, akinek megadatik - ha nem is az üres lap, de - az újrakezdés vagy az új kezdet lehetősége. És ezt jó tapasztalni.

Azonban volt olyan, aki azt gondolta, hogy ez az üres lap igenis létezik. No, nem sokáig, de létezik a tabula rasa. Az angol empirizmus jeles képviselője, John Locke az Értekezés az emberi értelemről című művében használja ezt a kifejezést. Locke szerint az újszülött elméje születésekor egy üres laphoz (tabula rasa) hasonlít, melyet a tapasztalás ír tele. A tapasztalásnak Locke szerint két módja van, és ez (1) az érzékelés és (2) az eszmélkedés. A külső világ benyomásait érzékeljük (1), saját lelkivilágunkról pedig belülről, intuitív módon szerzünk információkat (2). Minden meghatározott képzet tapasztalatból ered és ez a tapasztalás írja tele ezt a bizonyos üres lapot.

Minden ember érték. Minden ember egyedi.
Minden embernek helye van a világban. Méltósága.
Ezek a mondatok azt is elmondják, hogy nem csak az embernek van olyanja, mint méltóság, hanem egyúttal azt is elmondja, hogy ez ember voltából fakad. A kérdés pedig itt áll velünk szemben: emberségét honnan nyeri?
A tapasztalásból? A világból? Igen is, meg nem is.
A tapasztalat segíti hozzá az embert ahhoz, hogy megértse magát és a világban elfoglalt helyét. Éppen ezért van szüksége a világra is. Emberségének végső kérdéseire adott válaszát azonban nem innen nyeri, hanem valahonnan máshonnan. A keresztyén hit lényege szerint emberségünket Istennek köszönhetjük. Az ember méltósága is abban rejlik, hogy életét, a világgal, az emberekkel és magával az Istennel való kapcsolatát is Neki köszönheti. A keresztyén ember számára van olyan forrás is, amely az emberi élet egészét átformálja, de nem magában és magából az emberből indul ki. Ez pedig nem más, mint az Írás.

Locke szerint nincsenek velünk született elméleti ismereteink, éppúgy, ahogy nincsenek velünk született erkölcsi (gyakorlati) alapelvek sem. Ugyanis ha az erkölcsi szabályok minden emberrel vele születnének, akkor általánosan elfogadottnak kéne lenniük; ám a tapasztalat mást mutat. Amennyiben konkrét alapelvekről beszélünk, akkor lehetségesen igaza van Lockenak. Azonban, azt se felejtsük el, hogy legalább két másik faktorral kell - még ha nagyon racionálisan gondolkodunk, akkor is - számolnunk, hiszen a genetika és a környezet olyan tényezők, amelyek nélkül nem lenne az ember ember. Persze nem titkos és kitalálhatatlan dolgok ezek - mondhatjuk. Ám a locke-i nézetek, még ha nem hagyhatjuk is figyelmen kívül azt, amit ez esetben a szocializáció mint olyan, vagy a genetika mint örökség jelent az ember számára, még mindig nem adnak teljes képet az emberről - legalábbis keresztyén értelemben nem.

Annak oka, hogy a kép nem teljes, nem más, mint hogy a Biblia beszél az ún. eredendő bűnről. Ha igazat is adunk Locke-nak, és elfogadjuk a tabula rasa ismeretelméleti fogalmát, mindenképpen kiegészítésre szorul, hiszen ez a bizonyos tabula  rasa nem is annyira fehér vagy tiszta. A Bibliában a bűn kifejezés kétféle értelemben használatos. Vannak a cselekedeti bűnök, amelyeket az ember maga követ el - és itt van értelme igazán az erkölcsi elvekről, rendszerekről beszélni -, és van az a bűn, amely az emberhez mint emberhez tartozik hozzá, azaz az ember egzisztenciájának része. Ez utóbbi az eredendő bűn. A teremtéstörténet leírja, hogy az ember életét Istennek köszönheti, míg a bűnbeesés története leírja, hogy minden ember Istentől elszakadt állapotban van. Ez az Istentől elszakadt állapot a bűn a Biblia szerint.

Anélkül tehát, hogy Locke egész filozófiáját cáfolnám, vagy kiállnék mellette, vagy akár csak részeivel foglalkoznék is kritikai szempontból, annyit szerettem volna csak megmutatni, hogy a tabula rasa elgondolás a keresztyén világszemlélet szerint olyan, amelyet mindenképpen szükséges árnyalni. Ugyanis az lehetséges, hogy nincs semmi ráírva erre a lapra, de annyi bizonyos, hogy nem is annyira tiszta...

A tiszta lap nem érdem, hanem ajándék. Kegyelmi ajándék. Olyan valami, amit, ha Istentől megkapunk, attól megváltozik az életünk. Egészen. Nagyon.
Az azonban nem változik meg, hogy ettől még nem lesz mindegy, hogy a lapra a továbbiakban mit írunk, és ami már rajta van, azzal mit kezdünk.
Mert a lapra eddig is írtunk, ezután is fogunk. Lehet kusza, lehet macskakaparás, lehet radírozgatni próbálni - bár ez nem megy, hiszen ami felkerült, az felkerült -, de akár választhatjuk azt is, hogy rendezzük a lapra írtakat - az eddigieket, és az újakat már ebbe a rendszerbe írjuk fel. Nem egyedül, hanem azzal, Aki a tiszta lapot nekünk adta.