Lelkészgyermek vagyok. Sok olyan közösségben megfordultam, ahol sok hasonlóan hátrányos fiatal volt. Mindig zavart, amikor elkezdtek panaszkodni, hogy milyen nehéz megfelelni az irreális elvárásoknak. Nem éreztem ezt. Nekem ez nem okozott problémát, legalábbis akkor. Most sem sokat, de azért jobban érzem a nevelésem hátrányait. Viszont most is azt gondolom, hogy ez mindenkivel előfordul.  Hasonló lehet a helyzet, amikor egy csoport orvosgyerek gyűlik össze, vagy a vasutasok, vagy akármelyik szakmánál. Mindegyiknek megvan a maga előnye és árnyoldala.

Viszont az megfontolandó, ami azon a konferencián elhangzott, a hovatartozásról. Azt gondolom, hogy számomra az okozott problémát a gyökereim keresésében, hogy hat éves koromban elköltözünk, mert apukám új szolgálati helyet kapott. Viszont nem úgy néz ki, hogy fiatalon meg fogok nősülni.
Ezek a személyes tapasztalataim.

Hozzászólás a Különcök a lelkészgyerekek? című írásához.