Nehezen indult az idei év.
Géza bácsinak, a gyülekezetünk presbiterének pedig még az átlagnál is nehezebben.
Mert Géza bácsit leépítették. Elbocsátottak az állásból. Pedig megbízható szakember, a harmincéves gyakorlat meglátszott a munkáján. A munkáltatója mégis úgy döntött, leépíti Géza bácsit.
„Csak az nyugtat meg - mondta nekem -, hogy nem én vagyok az egyetlen. Majd' minden nyugdíj előtt álló szakit kirúgtak. Hogy miért? - bizonytalanodott el a hangja - Fogalmam sincs."

Bizony, Géza bácsi nincs egyedül. Ma Magyarországon minden tizedik ember munkanélküli, s ha a gazdasági válság tovább mélyül, ez a szám egyre növekedni fog. Így nem meglepő, hogy a gyülekezetünkben vagy akár még a presbitériumban is akad munkanélküli, s hogy az imaközösségben egyre gyakrabban merül fel az álláskeresés, a megélhetés problémája.

Ebben a világgazdasági helyzetben tehát nem az a kérdés, miért vannak közöttünk, keresztyének között is munkanélküliek, hiszen Jézus nem luxusutazást ígért, s arról sincs szó sehol a Bibliában, hogy a keresztséggel együtt jár a nyugdíjbiztosítás. A kérdés számomra sokkal inkább az, hogy miért a Géza bácsikat építik le manapság Magyarországon?

Géza bácsinak lenni kiváltság
Mert Géza bácsi nem lehet akárki. Géza bácsi józan életű, templomba járó, egyfeleségű ember, aki több-kevesebb nehézség árán, de diplomát adott két gyermeke kezébe. Persze erre mondhatjuk azt, hogy ez a munkáltatót nem érdekli, egyedül talán csak a józan élet, mert az azért mégis csak ciki, ha a szaki bácsi az ütvefúróval nem találja el a falat, s ha szólnak neki érte, akkor hamarabb üt, mint fúr. Tehát azok az erények, amelyek számunkra fontosak a gyülekezetben, a főnök szemében nem mindig számítanak értéknek.

De Géza bácsinak nem csak a magánélete, hanem a munkája is makulátlan tiszta. Kisujjában van a szakma, nem létezik olyan probléma, amit pillanatok alatt meg ne oldana. Mert Géza bácsi még abban az időben tanulta ki a szakmát, amikor a háztartási gépek évtizedekig működtek javítás nélkül, amikor egy cipőt több évig lehetett hordani, s nem feslett le a talpa az első pocsolyában, egyszóval, amikor még nem a fogyasztói kultúra törvényei határozták meg az életünket. A Géza bácsik ma is vallják, hogy jó munkához idő kell, így nem biztos, hogy lépést tudnak tartani azzal a hajtással, amit a mai világ követel. Viszont olyan értéket teremtenek, amit még unokáink is élvezhetnének. Feltéve, ha a Géza bácsikat nem építik le.

Leépítés
Géza bácsi persze nem érti, hogy miért bocsátják el. Arra gondol, hogy nem tud lépést tartani a korral. Vagy azon rágja magát, hogy megöregedett, és ő már semmire sem használható. Pedig valójában nem erről van szó. A munkáltatók zöme látja, hogy Géza bácsi jól végzi a munkáját. Hogy megbízható. Hogy neki a napi nyolc óra munka az nyolcszor hatvan perc és nem nyolcszor ötven plusz óránként tíz perc cigiszünet.

A munkáltatók mégis Géza bácsit küldik el, pedig szegénynek alig kellene néhány év a nyugdíjig. Pedig így valójában nem csak Géza bácsit építik le, hanem a szakmát is, hiszen amióta világ a világ, az idősebb mesterek tanították a fiatalabbakat. Ma azonban a szaktudás, a sok évtizedes munkatapasztalat annyit nem ér, hogy a jó mesterember meg tudja tartani a munkahelyét. A fiataloknak pedig nincs kitől tanulni, ellesni a szakmai fortélyokat.

Változó tendenciák
Az ifjúság kultusza a hatvanas években indult el Amerikából. A munkavállalókat akkoriban nem a gazdasági tényezők, hanem a fiatalság kreativitása, munkabírása, ereje motiválta arra, hogyha két azonos képesítésű szakember jelentkezett ugyanarra a munkára, akkor nagy százalékban a fiatalabbat vették fel. Ám az újabb kutatások szerint ez a tendencia az ezredforduló környékén változni kezdett. Amerikában s a nyugat-európai országokban kialakulóban van egy kényes egyensúly, amelyben megtalálja saját (munka)helyét a pályakezdő és az idősebb szakember is.

Így akár reménykedhetünk mi is, hogy (mint oly sok minden más) idővel ez a gondolkodásmód is beszivárog hazánkba, s felismerjük végre a bibliai elvet, hogy az atyák bölcsessége megbecsülnivaló érték.
Akár a munkapad mellett is.