Érdeklődéssel olvastam a Parókia portálon az idősekről, idősotthonról szóló írásokat.
Azért bátorkodom írni, mert négy éve már, hogy egy gyönyörű emelt szintű idősek otthonában dolgozom, mint mentálhigiénés munkatárs és foglalkoztatás szervező.

Mindig közel álltak szívemhez az idős emberek, könnyen megtaláltam velük a hangot, ahogyan úgy érzem a fiatalokkal is.
Bár nem gondoltam, hogy valaha közöttük, értük dolgozom majd nap, mint nap. S kicsit számomra is idegen, s élet ellenes volt, ha meghallottam a szót "idősotthon", "szociális otthon".
De amint teltek a napok az intézményben, és megismertem az ott élőket, ott dolgozó valamennyi kollégát /szociális ápoló-gondozókat, szakképzett ápolókat, konyhai ill. technikai dolgozókat/ nagyon nagyon gyorsan megváltozott a véleményem.
Bár tudom, tudjuk minden idős ember számára és családjaik számára nehéz döntés és óriási változás az intézménybe való költözés, de biztonságuk, megfelelő ápolásuk-gondozásuk érdekében sok esetben ez e legeslegjobb megoldás.
Mi munkatársainkkal napról-napra arra törekszünk, hogy az új Lakóink beilleszkedését megkönnyítsük, napjaikat megszépítsük, vidámságot, mosolyt varázsoljunk az arcukra, vagy letöröljük könnyeiket, meghallgassuk, bátorítsuk őket, segítsük családjukkal való kapcsolattartásukat ill. amire van szükségük van.
A rendszeres különböző témájú foglalkozásokon rendkívül szívesen vesznek részt gondozottjaink. Aki nem tud elsétálni, segítünk, ill. kerekesszékben kivisszük, hogy állapotuknak megfelelően minél többet a közösségben lehessenek és tartalmasan, aktívan teljen idejük.
Jó hangulatú közös torna, sok-sok ének, közösségi játék, vetélkedők, kézműves foglalkozások, névnapok, születésnapok havonkénti megünneplése, ünnepeinkre készülés, református imaóra, kat. mise - mind-mind az Ő testi-lelki egészségük védelmében váltják egymást.
Természetesen egyéni és kiscsoportos foglalkozásokat is vezetünk, különösen az ún. demens gondozottjaink számára.

Nagy öröm számunkra köztük dolgozni, mondhatnám inkább: velük együtt élni napjainkat, s jóleső érzés, amikor érezzük szinte családtagok lettünk számukra!
Úgy gondolom lehet igazi otthon egy idősotthon, ha - úgy mint a mi intézményünkben - szeretettel, türelemmel, megfelelő gondoskodással veszik körül az időseket.
Elmondhatom, hogy igyekszem én is így jelen lenni közöttük, de ez számomra csak Istentől jövő erővel, szeretettel, türelemmel lehetséges, s olyan jó, hogy amit megtanultam, átéltem a Szentháromság Isten hatalmáról, ma is munkálkodó és megerősítő Szentlélkéről azt tovább is adhatom megfelelő időben az Ő számukra is!


Nemesné Éva