Ha kérdez a gyerek, az jó. Ha a felnőtt, az sem rossz, csak jó helyen kérdezzen.  Ezt próbálják a szülők, tanárok is megtanítani. Sokszor úgy, hogy elfojtják a gyerekben a kérdések áradatát... ez viszont nem annyira jó. Nagyon nem. Kérdések nélkül csak bólogató Jánosokat nevelünk, akik minden kritika, a másként-merni-gondolkodni bátorsága nélkül teszik hozzá a semmit a társadalomhoz, a közösséghez, és így mindannyiunk élete szegényebb lesz.

Azonban az életünkkel kapcsolatban nagyon sokszor nem a helyes kérdést tesszük fel. Mindig azon vekengünk, hogy most jó vagy nem, ami történt velünk. Ha jó, akkor örülünk neki, ha nem, akkor meg megpróbálunk semmit sem kezdeni vele... És persze van értelme ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, hiszen ebből is sülhet ki jó. A helyes kérdés azonban az, hogy hogyan tudom helyre rakni a dolgaimat.

A húsvét üzenete egy kicsit az, hogy a dolgoknak a helyükre kell kerülniük, mert ha nem, akkor valami nagyon nem lesz rendben. A helyes kérdés tehát nem a jó vagy rossz, hanem a „hogyan tudom megtalálni a helyét" kérdése. Ez persze olyan „na, jó, akkor törődjünk bele, ha már máshogy nem megy" fílinget kölcsönöz az egésznek, pedig nem is az. Aki már egyszer is megpróbálta a helyére tenni a dolgait, az tudja: egészen más lett minden, ha megtalálta a szükséges helye(ke)t. Jézus kereszthalálával és feltámadásával sem változott látszólag semmi, és mégis minden teljesen más lett. Mindig ezt érdemes szem előtt tartanunk: a helyzet nem csak akkor változik meg, ha ez úgy történik, ahogy mi szeretnénk, mert úgy könnyebb lenne, hanem sokszor nagyon is másként...

A megoldáshoz legtöbbször a szenvedésen át vezet az út. Ahogy a mennyországba is a kereszten át lehet eljutni. Valóban Jézus az egyetlen út. Mi a helyes és szükséges kérdés? Remélem, hogy mindig tudni fogom: hogyan kerülnek a helyére a dolgaim az életemben?